Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1864
•) 1. Eger egy terjedelmes egyházmegye fővárosává s püspök és káptalan székhelyévé lévén, kétségkívül csakhamar nyert oly tanodákat, melyek hasonló más városokban létre jövének. Ezt úgy véljük, bátran föltehetni, noha okmányokkal ki nem mutathatjuk ; mire nézve azonban elégséges mentségül szolgálnak azon soknemü viszontagságok, melyeken Eger átesett, mint nem csak püspöki székváros, hanem mint jelentékeny erősség egyszersmind, melynek birtokáért, kivált a mohácsi vész után, sokat küzdöttek az egymás ellenében állott pártok és a félhold népe; méltán tekintvén Egernek, mint a magyar alföld kulcsának,l) birtokát magokra nézve nagyfontosságúnak és kívánatosnak. Különösen pedig, valamint más hasonló egyházi testületekben, úgy nem hiányozhattak az egri népes káptalanban sem, mely 1310 körül 30-, később 20-,* 2) majd ismét, némelyek szerint, 36 tagot számlált, a tanitóka- nonokok,— Canonicus Scholasticus, vagy Canonicus Magister senior, iunior, — kiknek legközelebbi föladata volt ugyan az egyházi rend jelöltjeit oktatni és fontos pályájokra előkészíteni, de e jelöltek kétségkívül bírtak bizonyos előképzettséggel, melyet mások által vezetett iskolákban nyertek; s ilyenek ha talán voltak az egyházmegye más kitünőbb városaiban is, voltak kétségkívül a fővárosban, Egerben. Különben mily sors érhette időről időre a tudományok e szentélyeit, következtethetjük magának Eger vára és városának sorsából. 3) — Midőn a tatárok IV. Béla király idejében az országba rontottak, az első áldozatok egyike Eger volt, melynek közelében, Muhinál, folyt le 1241-ben a gyászos emlékű ütközet, mely utat nyitott a pusztító csordáknak a hon egyéb tájaira. Eger még az ütközet előtt megtámadtatott s leromboltatott, kanonokjai kegyetlenül legyilkoltattak, a püspöki egyház kincsei elraboltattak.4) Egert később is érték kisebb nagyobb csapások, békéjét rövidebb vagy hoszabb időre feldúló viszontagságok. így Zsigmond király alatt, mivel püspöke, Ludányi Tamás, nápolyi Lászlóhoz szított, megvivatván, majd Giskra által a XV. század közepe táján ismételten ostrom alá vétetvén, a XVI. század elején pedig a lázongó és szerteportyázó pórhad által nyugtalanittatván, valamint békéje megzavartatott, úgy isk olái is kétségkívül gyakran szüneteltek. De a legkeserttbb poharat még csak ezután kellett Egernek kiürítenie. Hármas romboló vihar vonult ellene : pártviszály, Protestantismus, izlam. Mi alatt tudniillik I. Ferdinand és Szapolyai János sz. István koronájának birtokáért változó szerencsével harcolnak vala, Eger majd ennek, majd amannak hatalmába került, új és új sebeket kapott, s 1534-ben a hatalmas Perényi Péter által foglaltatott el; ki magához ragadván a püspöki javak nagy részét, Eger várát is birtokába kerítette, a kanonokokat várbeli lakaikból kiszorította, ezeket a székesegyházzal együtt erőddé alakította, s Luther tévtanait vallván, egyszersmind ezeket is egész hatálylyal törekvék terjeszteni Egerben s vidékén, míg végre 1548-ban történt halála bitorlásának véget vetett. Ez idő közben Egernek két egymás után következett püspöke hunyt el, a nélkül, hogy lakását egyházmegyéje fővárosában vehette volna, mely ép azért valamint a kath. hitéletben, úgy különösen az ifjúság oktatására kivántató intézetek tekintetében is fölöttébb mélyre siilyedett. A jeles Oláh Miklós 1548-ban egri püspökké neveztetvén ki, elkövetett mindent Egernek újból fölemelésére, visszaszerzé a püspöki birtokokat, s tett, a mit csak tehetett a sebek gyógyítására, a romok eltisztítására. De alig működött rövid négy évig, s ime jött új rettenetes vihar. Az ország alsó részeinek s fővárosának elfoglalása után nem kevesebb mint 150,000-böl álló haddal vonult Ámhád vezér Eger ostromlására 1552-ben. Dobó és Mecskey István a maroknyi várőrséggel, — hatvanöt hián kétezer lélekkel,5) melyből hetvenkét törökre esett egy magyar, oly kudarcot készítettek a gőgös vezérnek, melyhez hasonlót a történelem csak keveset mutathat föl. Azonban bár Eger ez egyszer még mentve lön, már sem anyagi sem szellemi tekintetben nem üdülhetett föl. Hogy védfalúl szolgálhasson a török hadak eile n, nagy költséggel újra erösittetniök kelle a vár megrongált falainak ; mire Oláh Miklósnak az esztergomi érseki székre emeltetése után a huzamosb időre betöltetlenül hagyott püspöki szék javainak jövedelmei fordittatának ; egyszersmind pedig dúlt, s napról napra nagyobb foglalásokat tett az új tan, rombolva *) Magyarország története, Szalay László által, XV. köt. 17. k. 292. 1. 2) Schematismus Cleri A. I). Agriensis, ad annum J. Ch. 1865. pag. 6. 3) V. ö. Eger története, Gáttáji Gorove Lászlótól, a Tudom. Gyűjtemény cimü folyóiratban. Külön is lenyomatott. 4) Benedictus Varadinensis Episeopus accersitus a rege . . . dum iter facit, Tartaros Agriam incendisse accipit. Antonii Bonfinii Rerum Hungaricarum Decadis II. Lib. VIII. — És líogerii Carmen Miserabile. Cap. 27. 1) Magyarország története, Szalay L. által, IV. köt. 17. könyv 293. 1.
