Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1861
17 VI. Időszerint utolsó ösztöndíjalapitványunk, mely a „Losán“ nevet örökíti, azon gyöngéd baráti vonzalom gyümölcse, mely a boldogult alapítót s a cisterci szerzet egri társasházának tagjait, mint egyszersmind a helybeli gymnasium egymást követő igazgatóit s tanárait 16 éven át egybefüzve tartá. Gymnasiumunk 1856/7-ki programijában elmondok a kegyes alapitóról, mit az utána maradt s kezeink közé jutott hiteles okiratok nyomán egybe- állithatánk. Hogy ennek dacára, — egyszerű utalás helyett — róla röviden újra szót teszünk, oka az, hogy kedves emlékű Losánunknak tagadhatlan joga van ösztöndíj alapitóink e kis csarnokában helyet foglalni; aztán a baráti kebelnek különben is jól esik szeretete méltó tárgyának emlékével foglalkozni, s a szives olvasó, miként remélni merjük, szintén nem fogja veszteségnek tekinteni egy tiszteletre méltó férfiú emlékének, — bár ismételve — pár pillanatot áldozni. Lónál) Ferenc született 1789-ben Csaczán. Trenchén megye egy legészakibb mezövároskájában, közel a jablunkai szoroshoz, Szilézia szomszédságában. Első orvosi képeztetését gyakorlati utón nyervén, 1809-ben a cs. kir. hadseregbe lépett. Csak hamar cs. kir. hadi alorvossá neveztetvén, s 1810-ben a 34-ik számú sorezredhez rendeltetvén, részt vön az ez évi, úgy az 18J2-ki oroszországi, s — 1813-tól már mint cs. kir. hadi főorvos — a következő évek hadjárataiban. Később részese volt a nápolyi hadi kirándulásnak, s azután a birodalom, úgy honunk különféle tájain és városaiban, névszerint Páduában, Velencében, Zágrábban, Temesvárott, Kassán, s végre Egerben teljesité szép hivatásának fontos kötelmeit. Ezek teljesitésébeni nemes önfeláldozása, készséges jóakarata, benső részvéte, pontossága és ügyessége megszerzők neki valamint közvetlen elüljárói jóhajlandóságát és megelégedését, úgy azon szép kitüntetést, hogy 1825-ben a cs. k. Fölség legmagasb tetszése és megelégedése fejeztetnék ki irányában; a miket pedig az epemirigy dühöngése üdéjén a szenvedő emberiség javára szoros kötelessége határán messze túláradó buzgalommal tett, azt eredményezők , hogy mindenfelől magasztalt kitűnő szolgálataiért jutalmazó elismerésül, 1838-ban ö cs. kir. Fölsége által a szalagos kisebb polgári éremmel diszittetnék föl. Testének nem annyira a kor-, mint a hosszas hadi fáradalmak következtében megtört erejét nem érezvén többé elégségesnek arra, hogy főorvosi szolgálatait a megszokott pontossággal végezze, 1841-ben nyugalomba lépett s véglegesen Egerben telepedett meg. Minek tekintetett mint ember és mint tábori orvos azok által, kik öt egész életén át figyelemmel kisérhették, legvilágosabban kivehető Benczúr cs. k. altábornagynak s ugyan azon 34 sz. ezred tulajdonosának, melyben Losán szolgált, nyugalomba lépte alkalmával hozzá intézett iratából, melyben meleg szavakban fejezvén ki sajnálatát a fölött hogy oly érdemdús és tiszteletre méltó férfiútól megfosztatik ezrede, melynek sorsát 32 évnél tovább szakadatlanéi osztá, fényes tánuságot tesz Losánnak kitűnő erkölcsössége, s arra irányzott mindenkori törekvéséről, hogy magát folytonos önmunkásság által ügyes orvossá képezze; úgy nemkülönben kötelmeinek teljesitésébeni lankadatlan törekvéséről, ernyedetlen tevékenységéről, s önzetlen, lelkiismeretes, fáradhatlan buzgalmáról, s a betegek vagy sebesültek iránti szives részvétéről, melyet valamint az 1812. 13. 14. 15-ki háborús években a csatamezük sebkötöhelyein, úgy békeidőben a koródákban kifejtett és tanúsított; — s záradékúl azon megtisztelő meggyőződését fejezi ki irányában, mikép öt az államhivatalnokok azon egyikének tartja, ki bár körülményeinél fogva alantabb fokon álla, mind a mellett is ö Felségének szolgálatára nehéz hivatásában sokat és nagyot tön. S ily előzményekhez méltó volt Losán életének utolsó szaka is, melyet csöndes nyugalom s visszavonult- ságban töltött, mint kegyes jóakarója a tanuló iijaknak, kik közöl többeket segélyzett, s kiknek templomát a szeplőtelen Szűz gyönyörű olajképével diszesitette; mint szives jó barátja az ifjúság vezetőinek, kiket naponkint fölkeresvén, kiváló vonzalma s különös bizalmával ajándékozott meg ; mint jótevője a sinylödö betegeknek, kiket — tö- rödöttsége dacára, nemcsak orvosi tapasztalatainak alkalmazásával, hanem megtakarított fillérkcivel is kész vala megvigasztalni; mint szeretetreméltó ember, kinek szerénysége s ritka megférhetösége azoknál, kik között gyakor- tább megfordult, példabeszéddé vált; de végre mint jámbor jó keresztény is, ki, Isten házát szorgalmasan látogatván, buzgón törekedett leróni a Magasságbeli iránti benső hálájának adóját, melyre, mint gyakran emlegeté, az elvett jókért magát kötelezettnek a legélénkebben érzé; — s mint ilyen fejezé is be — a haldoklók szentségeinek buzgó vétele után — földi pályáját 1856-ki december hó 19-ik napján. Szerény hagyatékának egy részét lelki rokonainak hagyományozván, annak nagyobb felét jótékony célokra szentelte, s különösen az egri gymnasiumi tanuló ifjúságról nagylelküleg gondoskodott végrendeletének 12-ik pontjában, hol ezek állanak: 3,000 azaz három ezer ezüst forintot az egri cisterci rendű tanári karnak hagyományozok, oly végből, hogy ezen összeget biztos helyen tőké3
