Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1861
18 sitse , s a kamatokat általa meghatározandó számú s ugyan általa kijelölendő j ó erkölcsű s előmeneteld egri gymnasiumi tanulók közt rendes ösztöndíj kép éven- kint oszsza k i.“ A gymnasium cisterci rendű igazgatója, kit Losán végrendelete végrehajtásával megbízott, s vele a gymnasiumi cisterci rendű tanárkar, melyet szívélyes barátságának utolsó jeleld átalános örökösévé tett, a hagyatéki tárgyalás befejeztetése után 1858-ki jul. 29-kén az alapitónak az ösztöndíj alapítványra vonatkozólag életében kifejezett szándéka értelmében tanácskozmányilag szerkesztő az alapítványi oklevelet, melyben változtathatlanúl, s örök időkre határoztatik: hogy a nyolc, száztóli százalék lehajlása által 240 forinttal megcsonkúlt alapítványi tőke a boldogult alapító által a tanári karnak, mint átalános örökösnek, hagyott tömegmaradékból 3000, az az három ezer ezüst forintnyi eredeti mennyiségre kiegészíttetvén: 1. Annak kamatja rendes évi ösztöndijúl „L osán ösztön d i j“ név alatt az 1857/s-ki tanévben lépjen folyamatba. — 2. Érezhetőbb segélyezés és nagyobb ösztönzés tekintetéből a Losán ösztöndíjban egyazon időben részesülhető tanuló ifjak száma mindenkor kettő legyen. 3. A Losán ösztöndijt csak oly egri gymnasiumi katholikus tanuló ifjak nyerhessék el, kik hivatásukat a tanuló pályára dicséretes erkölcsi viselet és jó előmenetel által már tanúsították, tehát a gymnasiumban legalább is két osztályt végeztek. 4. A Losán ösztöndijt nyert két ifjú azt, míg rá érdemes, és az egri gymnasiumnak növendéke marad, egész gymnasiumi pályáján át, mint rendes ösztöndíjat élvezhesse, oly kötelezettséggel, hogy a kegyes hagyományozó lelki üdvéért gyakran és buzgón imádkozzék.“ Mely határozmányok értelmében a Losán osztöndijat 1857/8 iktól kezdve 84 azaz nyolcvannégy o. é. forintjával két gymnasiumi tanuló tettleg folyton élvezi. Áldott emlékű ösztöndíj- s jutalom-alapítóink e kisded csarnoka áttekintéséből láthatjuk, miként azok ősét, b. e. Handlert, kivéve, a többiek mind e folyó század- és pedig ennek épen félszázadnyi szaka alatt, 1806-tól 18ő6-ig adattak Istentől a gymnasiumi növendékség boldogitására. — Vajha minden félszázad ily eredménynyel múljék el a szűkölködő tanuló ifjúságra nézve ! S ami ezt illeti, tudván, hogy az Úr keze még nem rövidült meg, el van téve keblünkben azon édes remény, hogy ki Handlert, Fuchsot, Csomortányit, Kovácsot, Rajnert és Losánt adá, nem csak támaszthat, hanem kétségkívül támaszt a jövőben is férfiakat, kiknek nevei egykor ezek mellett fognak ragyogni, — csak a tanuló ifjúság szívlelje azon kellékeket, melyeket a kegyes alapítók által kiadott alapítványi okiratokban kitűzve talál, t. i. járj on Isten utain, haladj on és maradj o n mindenkor az erény, a vallásos jámborság, s az ernyedetlen munkásság ösvényén, szóval tanúsítsa magát mindinkább méltónak hasonló nemes lelkek figyelme-, szeretete- s kegyes pártolására. S a nemes lelkű ösztöndíj-és jutalomalapitók emlékének kegyeletes fonta r- tásán kívül ez vala a cél, mely végett e sorok létre jöttek. Ha ezt elértük, mindent elértünk.
