Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1861
13 föllegének elvonultával kitörhete szabadon s elterjedhete akadáloyozatlanúl azon széles körben, mely magas böl cseséggel kiszámított jótékonyságát, nem egyszer mindenkorra, hanem folyton és örökké, a legkésőbb idökiglen vala élvezendő. Boldog Eger! mely, midőn egy jeles fia hanyatlóban van, nyer helyette mást, ki öt pótolja kelljen bár ennek a hon legszélső határairól ideszármaznia ! — Mi valóban több esetben bötü szerint teljesedett; mert hiszen Fuchs, Ra] ner, Losán, mindhárman a hon nyugati határairól származtak ide hozzánk, országuuk kel- löközepébe. Életének alkonyatafelé járt Kovács, midőn Rn.jner Károly Egerbe jutott. Született 1762-ikben, Stom- fán, Pozsonymegyének a kárpátokontúli azon részében, mely közvetlenül az ausztriai föhercegséggel érintkezik. Alsóbb iskoláit Pozsonyban végezvén, fölvétetett az esztergomi főmegye növendékpapjai közé. Mint ilyen egy évet a- sz. Imréről nevezett kisebb növelőében töltvén el, a bölcsészeti s hittudományi tanpályát az ugyanottani középponti papnöveldében futotta le, hogy kitűnő előmenetellel s elöljárósága teljes megelégedésére, eléggé kiviláglik abból hogy miután 1787-ben pappá szenteltetett, csakhamar ugyanezen középponti növelőében tanulmányi felügyelővé rendeltetett. A jól fegyelmezett s munkakedvelő fiatal pap öt évig őrködött itt az egyház és hon reményei fölött, saját példájával, serkentvén őket erényre, s tevékenységre. Most azonban rögtön eltűnt a nyilvánosság teréről, talán hogy a ráváró majdnem félszázados sok oldalú tevékenységre munkálkodva erőt, tanítva alapos bő tudományt, nevelve s eszmélkedve a sok különféle emberekkel bánásra, érintkezésre tapintatot s ügyességet szerezzen, a mint hogy, — a jeles Forgách grófi család körében ma- gánnevelöi állásban egy évtizednél hosszabb időt töltvén, s Forgách Antal gróf négy nagyreményű fiát dicséretes buzgalommal minden jóra szépre kiképezvén, — valóban szerzett is. Ez alatt eljött a folyó század negyedik éve, melyben a roppant kiterjedésű egri egyházmegye három részre osztatott, s Kassa a tőle nevezett egyházi megyének püspöki székét s ennek székeskáptalanát keblébe fogadá. Az isteni gondviselés úgy intézé, hogy Rajner Károly egyike legyen az líjan feállitott kassai székeskáptalan tagjainak, s igy Egerhez közelebb jusson. Itt ő az életkor delén álló s testben lélekben erős férfiú, az egyházi s világi nevelés fölkentje csakhamar a papnövelde igazgatásával, majd a megyei kegyes alapítványok kezelésével is bízatott meg, s e kettős állásban 14 éven át hasznos és kedves szolgálatot tett az új egyház-megyének s főpásztorának, ki az általa igen tisztelt s bővebb jutalmaztatásra méltó, tulajdonkép pedig nagyszerű jótévőségre gondviselésileg választott Rajnert, már mint örkanonokot, teljes elismerése-s nagyrabecsülésének legszebb kifejezése mellett bocsájtá el oldalától, midőn az érdemdús férfiú 1818-ban legkegyelmesebben az egri fökáptalan kanonokává neveztetett. Ez üdöszerinti egri érsek Nagyszalatnai Fischer István báró a soknemü ügyességgel biró s munkaedzett férfiúnak erejét az egyházmegye javára kivánván értékesíteni, mihelyt ez Egerbe átköltözött, udvari kanonokává nevező, később megbízván öt a fömegyei kegyes alapítványok kezelésével is, melyek azon időben, midőn a háborús korszak, pénzérték leszállítás, s egyéb sajnos körülmények által az alapítványok nagyszerű tömegében előidézett soknemü zavar és homály vala elhárítandó s megszüntetendő, oly gyakorlott s különösen e téren is tapasztalt és munkagyőző férfiúban, mint Rajner volt, a legalkalmasabb felügyelőt nyerők, kinek ernyedetlen munkásság mellett sikerült is a kegyes alapítványok ügyeit rendezni s tisztába hozni. 1822-ben elhunyt b. Fischer István érsek. Halála után öt évig maradt betöltetlenül az érseki szék. Ez idő folytán háromszor választott érsekhelyettest a fökáptalan, elsőben Tájer György nagyprépost és c. püspökre, később Nováky József olvasókanonokra esett a választás, s miután mindkettő követte a föpásztort az örökkévalóságba, a fáradhatlan tevékenysége- s nyílt egyeneslelküségéröl már eléggé ismert Rajnert emelte a közbizalom e fontos állásra. Végre 1827-ben eljött, hogy a föpásztori széket elfoglalja l’yrker János László Patriarcha-érsek, átvette a főmegyét Rajner kezeiből, s öt, ép úgy, mint előde Fischer báró, csak hamar megajándékozá tisztelete s bizalmával. E nagynevű férfiú kormányának üdéjére esik az ö életének legszebb s az emberiségre is leghasznosabb korszaka, — egy termésdús, vidám őszi üdöszak volt az, vajha még hoszabbra nyúlhatott volna ! Pyrker érsek alatt folytatá Rajner a jól kezdetieket; tett, fáradott, mint állandó helyettese a székhelyéről oszágos vagy magán ügyekben gyakorta s hosszabb időre is távozni kényszerült föpásztornak. Évek folytán mindinkább ki- és feltűnő bő és alapos ismeretei kivált az egyházi tudományok és ügyek mezején; müveit, de mesterkéltség nélküli bánás és társalgási modora; lelkének feddhetlen élet- s ritka kiilcsinban is nyilatkozó tisztasága; páratlan jellemszilárdság, s szigorú következetesség, igazságszeretet, mely miatt Ítéletét s határozatait az alája rendeltek úgy tekintették s tisztelték, mintha azok emberinél magasabb lénytől származtak volna; a hivatalos ügyek
