Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1858
4 és mégis oly jelentékeny pontot, miként fejlődött az, a teremtő intésére előjött anyagból kezdetben parányi maggá, s miként jutott annyi forrongás, zavar közt bár, de változatlant örök törvények alatt képződve, azon helyzetre, hol képesítve lön keblére fogadni az alkotótól müveinek legdicsőbbjét, a teremtés koronáját, az embert; s végre egy időben annyira háborgó, de még jelenben is nyugtalan állapota, s természete szerint miként, mily befolyások s körülmények közt érte el tökéletesbülésének azon fokát, melyen jelenleg áll. A tudományoknak újabb időkben ily roppant haladása, s ezek alapján ez előtt mint egy «óévvel a nagy természettudós Werner által oly szép sikerrel kidolgozott földisme, úgy szinte Franciaország jelesb természetbúvárai Serres Marcell és Cuvier kitűnő munkái, - melyekben főfeladatul van kitűzve a tudományok cáfolhatlan alapjára fektetett földtörténetem rendszerében oly fényesen, és megdönthetleniil kifejtni az annyi bonyolult oldalról, annyi vallástalansági viszketeggel, álismeretekkel és t úlzott hévvel megtámadott egységet, mely emez, s az ókor nagy tudósa Mózes által szent ihlettség utján irt jeles Cosmogonia közt elvitázhatlanul létezik, mit magok az e részbeni isteni kijelentés legnagyobb ellenei mindinkább kényszerülnek elismerni, melyet minden újabb fölfedezés fényesebben bizonyít, — győzelmesen sújtják le mind a régiek balhiedelmeit, meséit, mind korunk áltudósainak alaptalanul ferde, s erőszakolt okoskodásokra fektetett chimárait. „Mózes oly Cosmogoniat hagyott nekünk, melynek pontossága és igazsága napról napra bámulatosabban bizonyul be.ü (T)iscours sur les révolutions du globe. Cuvier.) Az eddigi s főként a legújabb időkben történt földtani kutatások, ezek eredményei, s a korunkban e jeles tanszak körül felmerült kérdések, viták, megállapított igazságok,számos kitűnő természettudós, s főleg azok királya Humboldt Sándor által irt jeles munkák nyomain, az illető természettudományi,főként földismei fölvilágositások, idézések, s megjegyzések kíséretében óhajtom én a következőkben a föld keletkezésének, s időszaki fejlődésének történetét rövid vázlatban előterjeszteni. 1. Kezdetben teremté Isten a mennyet és földet. (Móz. I. i.) Azon vélelem, hogy a világegyetem kezdetleges anyaga a teremtés nagy pillanata után folyszerü volt, már nemcsak a régi görögök és rómaiak által több ízben megvitattatott, de ezt az újabb kor tudósai is, mint tudományos kísérleteik eredményét leginkább megközelítőt s igy legelfogadhatóbbat, alapították meg. A chaos kifejezés Hipparchus, Plinius s több mások szerint nem jelenteit egyebet, mint az eredeti anyag kevert összhalmazát, melyet a bennrejlő melegség rendkívüli fokozata old-állapotban tartott. „Omne ens ex íluido“ hagzik egy latin közmondás, és ha a természet örök rendében naponként tapasztaljuk, hogy a teremtmények valamennyi egyede folyanyagból jő létre, úgy nem lehet kételkednünk, hogy magának a nagy mindenségnek, mint ez egyedek alapokának első eredeti anyaga folyállapotban volt légyen. Csupán azon kérdés foglalkodtatá még e tanszak búvárait: vájjon e folyállapot csepp- vagy légalaku volt-e? Thales az elsőt, Anaxymenes az utóbbit állitá; de egyik a másikat alaptalan hypothesisekkel akarván megcáfolni, egyik vélelem sem nyerhetett biztos alapot. Némelyek ismét más képtelen s említésre sem méltó képzelődésekbe merültek. E fontos kérdés megoldása az újabb idők nagy feladata lön. Mennyire feleltek meg annak korunk természettudósai? azt utódaink talán jobban megfogják bírálhatni.
