Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1857
9 Az óvszerek nagyszáma, melyek ajálliatnak, hogy a rovart petéinek rakásában akadályozzuk, egyesek elégtelenségét tanúsítja. Sovány földet rnárgával, útcasárral, iszappal meghordani, s azt rajta egyenletesen elteríteni, s petézés után a földet fölszántani igen ajánlatos; de a fönemlitett meghordásnak jó vastagon szükség történnie, hogy a rovart valóban távol tartsa. Krünitz ajánlata szerint: a földet elégséges összetörött szénnel keverni, nagyobb gazdaságoknál kivihetlen, vagy költséges volna; de ganajlével öntözni a földet kettős haszna és olcsósága mellett igen ajállható. Minthogy a cserebogár-pajod tápláléka részben, mint fölebb említők, ganajrészekböl áll, a szőlőket tulzólag ganajozni igen kártékony. A rétekre, hol lehetséges, vizet bocsátani, s a kerteket petézéskor naponként öntözni, szinte hasznos óvszer. Faiskolákban három-négy hüvelyknyirc fenyőlombokat elhinteni, sikertelen. A fáknak sorban ültetése vagy vetése veszedelmesebb, mint az egyenkénti; mert a pajod a sorban álló fiatal fák gyökerein könnyebben sort vehet. A közbeeső sorokat salátával vagy földiszederrel beültetni, mint eltávolítószer ajállható ; de legfölebb kertekben alkalmazható. A cserebogár élettartóssága igen nagy, és pedig nemcsak mint kifejlődött rovaré; hanem mint alaké is. Erős, száraz fagy nem képes e rovart megölni. 4834—ik évben a földiszeder gyökerei, mint a cserebogár-pajodok kedvenc tartózkodási helye, annyira meg voltak fagyva, hogy igen csekély érintésre is üvegként pattantak el, 5 alattok a cserebogár pajodok mégis épségben maradtak. Egyébiránt hosszabb ideig tartó száraz hideg pusztítóiig hat reájok; de ez is csak akkor, ha a pajodok igen nedves helyen feküsznek. Némelyek azon véleményben voltak, hogy a rétek, földek víz alá merítése az elöntött földben lakó pajodok vesztét vonná maga után. De a tapasztalás ellenkezőt bizonyított. Mi egyébiránt nem is csoda; mert például a fafurdancs alakai, melyek a fatörzstöl elvált kéreg alatt léteztek, több hetekig vízben úszkálhatnak, a nélkül, hogy elvesznének. Ellenben mint a pajodok igen buzgó pusztítóját nevezhetjük a vakandot, melynek kizárólagos tápláléka férgekből s főleg pajodokböl áll. Óhajtható volna tehát, hogy ha a valtandok valahol megtelepedtek, ott megtüressenek. Kaszálókban megtörni ugyan viszá- san tetszhetik a mezei gazdának; mert ha megengedjük is, hogy túrásaik által a rétek mintegy megújítatnak; mégis áll az, hogy a vak and túrások, ha már a fű felnőtt, szét nem hányathatnak, s kaszáláskor a harmatos rendek a kitúrt földtől bemocskoltatnának, és így a szénára károsak volnának. Ellenben vannak némely kerttulajdonosok, kik a Vakondokat szívesen megtörik; sőt ismertem egyet, ki hogy a pajodok ellen hatályosan működhessék, minden hozott vakandot néhány krajcárért vásárlóit meg, hogy azt kertjébe bocsássa. — A cserebogaraknak igen nagy száma szárnyasegerek által pusztíttatik el; sokat láthatni gébicsek által tövisekre szúrva; a lappantyú hajnali vándorlásaiban ragadozza őket; varjak, csókák, seregélyek, verebek számtalant pusztítanak el, különösen a két első a réteken s mezőkön a föld álól is szedegeti pajodjaikat. Tornyokon a cserebogár maradványainak egész tömegét láthatni, melyek az itt lakó baglyok, csókák és másféle madarak lakomáiból maradnák fel. A rovarok közöl, mint a cserebogarak ellenségeit, a futoncokat említhetni. De mily kevés sükert nyújtanak a cserebogár alapos kiirtására a természettől fölhasznált minden eszközök, tanúsítja a cserebogaraknak bizonyos években nagy mennyiségű megjelenése; mert az ellenségek irtásai a cserebogarak rendkívüli elszaporodását csak egyensúlyozhatják, de túl nem szárnyalják. Ha mégis rendkívüli elszaporodásuk ellen az irtószerektől várunk némi segedelmet, olyanok választassanak, melyek célhoz vezetők, S igy misem marad hátra, mint hogy azok kiirtásával magunk foglalkozzunk. Igaz, nem hiányzanak, kik ellenvetésül azt hozzák, hogy, ha a cserebogarat a kertekben s mezőkön kiirtottuk is, azok az erdőkből újólag és talán nagyobb számmal fognak hozzánk vándorolni, s így munkánk, fáradságunk hasztalan lesz. Ezen ellenvetésre azonban cSak azt felelhetni, hogy a cserebogarak az erdőknek különösen szélein szoktak összegyűlni, hol kézre keríteni őket szinte könnyű. Továbbá, ha nem vagyunk is képesek minden cserebogarat megsemmisíteni; de felét bizonyára, mi már is nagy nyereség; mert Öt tenyészésében gátolni nehezebb, mint pajodot pedig kiirtani fáradságosabb és költségesebb. Ha nincs is hát biztos eszközünk, mely a cserebogár tökéletes kiirtását eszközölné, van mi azt kevesbíti, — s ez az összeszedés. A mi pedig ezen eljárást illeti, legjobb azt reggel eszközölni, midőn a rovar még devmedten függ a fán s arról könnyen lerázható. Élettartóságuknál fogva, ha már összeszedettek, nem tanácsos őket vízbe fojtani, vagy elásni, mert ismét könnyen fölélednek; hanem legjobb két deszka között összezúzni, hol pedig kemény földre esnek, azonnal szét taposni. Ezen munka véghezvitelére illő utasítás és felügyelet mellett gyermekek leginkább volnának alkalmazhatók; sőt sok munkakerülő, csekély fizetés mellett, talán rá is fogathatnék. — Sokkal fárasztóbb és költségesebb a pajodok, mint a rovar kiirtása. Azok ellen ajálltatik a földet ganéjjal gazdagon meghordani, mely alá, főleg ha más táplálék hiányában vannak, scregesen fognak összegyűlni, s ha a kemény fagy beálltával a 2
