Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1857
I. Állatiaméi tanulmányok. — Ajánlva természetkedvelö tanítványaimnak — _/\_zon tanulmányok, kedves Ifjak! melyeknek áldásaiban a tanodák tisztes falai közt osztoznotok szerencse jutott, sem céljokra, sem terjedelmükre nem érnek véget akár egyes tanévetek legördülésével, akár teljes iskolai pályátok megfutásával. Azok célja az iskolán belül csak az lehet, hogy benneteket, lelki s testi szükségeitekhez képest, a szellemi és anyagi életre nemes irányadással képezzenek. Az iskola nem állíthat ki bevégzett tudósokat. A tudomány t. i. beláthatlan határú óceán, melyen csak mintegy utak jelöltethetnek tudvágyas lelketek elé, melyeket megismerjen, megszeressen, s ha reájok termett, buzgón folytathasson. És, a mint tudjátok,nemcsak sokfelé ágazók, de oly hosszúk is emez óceán utjai, hogy azokból szerencsével egyet is bejárni csak egy hosszú, munkás életnek lehet feladata. Terjedelme tehát tanulmányaitoknak koránt sincsen általatok, nem mondom bejárva, de csak átsejtve is. így nektek marad fenn, hogy majd a hol pályátok az önálló haladás mesgyéjeig jutott, a választott irányban, már kalaúz nélkül, tinerőtök s buzgalmatok által törjetek előre. Sőt azt mondja a latin póldaszólás: Ars longa, vita brevis,azaz: hogy maga egy élet sem elégséges ahhoz, hogy a tudománynak csak egyes tartományát is tovább- vihetlenig kiaknázhassátok. Azért igen találón nevezzük néha, például, a természettudóst természetbúvárnak; mert ö is teljes életében tanúi, keres, kutat, vizsgálódik, a nélkül, hogy mindent megtalálna. De azért a tudományos pálya nehézsége s hosszasága mégse ijeszszen el senkit. Meg lehet azt rövidítenetek az által, ha korán kezditek; meg lehet könyítnetek, ha buzgón folytatjátok. Kezdeni s folytatni mindenitektöl kitelik: bevégezni ezig úgysem tudta senki. Lesznek közöttetek, kiket hivatásuk magasztosabb ismeretek útjára vezérel, mint milyenek a természeti ismeretek. De egyitöknek sem kell felednetek, mikép a természet ismerete maga, a teremtmények ismerete, mi szép, hasznos és méltó az emberhez. Mert avagy dicstelen és hiú foglalkozása volt-e az a tudományszomjas egyeseknek, ha talán egész életet áldoztak is annak, hogy a természetben rejlő erőket kémleljék, az élő és élettelen teremtményekkel mentői szélesebb s közelebb ismeretségbe jussanak, s azoknak hasznát vagy ártékonyságát az emberiség számára fölfedezzék? Csak az egyesek fáradalmainak köszönhetni, hogy az emberiség, mint a teremtmények fejedelme, a természet litokteljes országában oly bámulatos foglalásokat tön. Ám a természet roppant országai távol sincsenek még egészen elfoglalva, vagycsak az elfoglaltak is bemiivelve. Még mindig áldozatkész munkásokra várnak. Munkálkodjatok hát e gyönyörű téren. Nem pusztán anyagi foglalkozás lesz ez. Midőn itt a teremtményekkel foglalkoztok, lehetetlen a Teremtöt magát folyvást nem látnotok, ki oly csodálatos minden müveiben! Hogy azokból, mikbe már bevezetve vagytok, bővebb mutatót s egyszersmind útmutatót lássatok, szakomhoz képesti, némely körülünk gyakori s igy annál érdekesebb állatkák életmódját és sajátságait rajzolom elétek, hogy ha majd itt vagy ott találkoztok velők, necsak látásból és névről ismerjétek; hanem minden útjaikat, csínyaikat tudhassátok, és ha netalán árthatnának, útjokba álljatok. 1. Van egy tehetetlennek látszó állatka, mely, mint egyelőre hinnök, a természet gazdaságában nem igen nagy kereket mozgathat; mégis mint meglátjuk, bőven megérdemli, hogy közelebbről ismerjük ötét, A tudomány szürke héjíncsnek (Umax agrestis, graue Ackerschnecke), a köznyelv meztelen csigának hívja öt.
