Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1857
20 13. A bagolylepke (noctua, die Eule) szőrös nagy fejétől veszi nevét. Több fajra oszlik, melyek a növényzetre mind kártékonyak. Megemlítendő: a) A főzelék-bagolylepke (noctua oleracea, die Gemüseeule). Testének hossza 18 millim. szárnyai kiterjesztve 38 millim. színe homályos rozsdabarna, csápjai fehéren pikkelyezettek. Testének hátulsó része hamuszürke, barna szörpamacscsal. Az előröpüin létező narancssárga kerek folt fehéren szegélyzett. Hátulsó röpüi rézsárgák, fehéres árnyéklattal. E lepke egész Európában honos. Megjelenési ideje május és junius; petéit salátára és minden káposztafajra rakja. Az ebből származott hernyók ugyanezen növényeken egész nyáron át legelésznek. Szinök fiatal korukban zöld, feketén szegélyzett fehér pontokkal; felnőtt korukban pedig vöröses vagy sárgásbarna. Hátukon és oldalukon egyegy barna, közel a lábakhoz pedig fehér vonal húzódik át. Hasuk és lábaik világosbarnák. A három barna vonal között fekete pontok léteznek. E falánk hernyó a földben még tél előtt fénylő vörösbarna bábbá változik át, s ott egész a jövő tavaszig rejtve marad. Réaumur szerint ezen hernyó az, mely a saláta gyökét kirágja, mielőtt az fejet hajthatna. Kiirtására a némely években igen kártékony állatnak ajálltatik a megöntözött növénynek hamu-, vagy sóval behintése; de utóbbi a sósvíznek a növényekre kártékonyán ható tulajdona miatt csak igen óvatosan. Az általa okozott kár gyakran még nagyobb, mint a káposzta-lepke által okozott, főleg ha túlszaporodik, s azért pusztítása s a kertek és káposztaföldek mély fölásása igen fontos, hogy ez által a földben rejlő bábok kiirtásának. Csakhogy a mit az egyik kert vagy káposztaföld birtokosa teszen, ugyanazt kellene tennie a szomszédoknak is; különben minden fáradság és munka sikertelen marad. I») A vetési-bagolylepke (noctua segetum, die Wintersaateule). Testének hossza 19 millim. röpüi kiterjesztve 42 millim. Feje és háta majd hamuszürke, majd sárgásbarna; tapogatói világosbarnák. Testének hátulsó része fehéres vagy vörösbarna; lábai szürkék, fekete gyűrűkkel. Keskeny előröpüinek alapszíne hamuszürke, sárgabarnával vegyítve, s fekete pontokkal tarkázva. A hím hátulsó röpüi hófehérek, barna szegélylyel; a nőé szürkék. Egész Európában honos és már századok óta ismeretes kártékonyságáról. Mint lepke májusban jelen meg; a nő valamivel később, mint hímje. Nappal rejtekhelyeken tartózkodnak, s csak akkor röpülnek, ha onnét kizavartatnak. A megtermékenyített nő a gabona szárára rakja mákszem-nagyságú petéit, melyekből a bernyók tíz— tizennégy nap alatt bújnak ki. Hat hét lefolyása alatt a hernyó kilenc vonalnyit női; egészen kifejlődve két hüvelyk- nyi hosszú, vastagsága jóval nagyobb a toll tokjáénál; elül és hátul valamivel véknyabb, egészen meztelen, itt-ott csillogó, de különben homályos színezete miatt nem igen feltűnő. Alapszíne barna és homályosszürke, mely széles vonalokban váltakozik, s egymással mintegy elvegyül. Csak September és octóberben, midőn a gabona csírázni kezd, leszen felötlővé. Nappal göröngyök, kövek alatt rejtezkedik, és csak éjjel megyen tápláléka után. Pusztítja a téli vetéseket, és főleg a búza kedves eledele, melynek gyökereit rágja el; de szereti a repcét, salátát, spenátot, répát, s ezek kiányában a füvet is. Főleg a kövérre trágyázott és korán bevetett földek tárgyai pusztításainak. Tél közeledtével négy-öt hüvelyknyi mélységben a föld alatt tojásdad lyukat készít magának, melyben a telet áttölti; inig a tavasz jótékony melege onnét ismét elő nem csalja. Habár a hernyók pusztításaitól átalában annál inkább szoktak félni, minél nagyobbra nőnek azok, ezt a vetési lepkékről nem lehet tartani; mert nagy részök télen át elvesz, tavaszszal pedig nem igen sokáig tarthat pusztításuk, minthogy már april végével, május közepéig, a föld alatt átbábodznak. A báb fél oly hosszú, mint a hernyó volt, s kezdetben világos-barna, de később mindig feketébbre barnul. Négy hét múlva elébujik lepkéje is a föld alól. Pusztító hernyójának irtására eszközök ajánlatában szegényeknek kell magunkat vallanunk; holott az, elszaporodásakor, valódi országos csapásnak tekinthető, mint ezt Poroszország 1808 és 1827-iki évkönyvei bizonyítják. Némelyek a gabona kora elvetését ajállják; mások, hogy az mennél későbbre halasztassék. És valóban nehéz meghatározni, kinek van igaza. Tekintetbe véve a növények különféle minőségét s kezelési módját mégis áll, hogy a korai repce erősebb lévén, a hernyó pusztításainak könnyebben ellen áll, s a megsérüléseket jobban kinőhet), mint a későn vetett. Az őszi vetések, melyek nálunk September végével, octoberben, sőt még novemberben is tétetnek, e hernyó pusztításaitól keveset tarthatnak; mert octoberben a hernyó cllustúl, s már alig eszik valamit. Azért az őszigabona elvetésében nem igen tarthatni a vetési hernyótól, kivévén, ha igen nagy meny- nyiségben mutatkoznék. Ekkor legajánlatosabb a vetést octoberre hagyni, s a földet mélyen fölszántani; és minthogy az igen meleg és leginkább lóganajjal trágyázott földek azok, melyek ezen hernyótól legtöbbet szenvednek, ajállhatóbbak a kevesbbé hevítő trágyafajok, melyek mielőbb alászántassanak, hogy a hernyók buvó helyéül ne szolgálhassanak. Ugyszinte ajálltatik, hogy a gabonaföldek között füvei benőtt utak meg ne türessenek, melyekről e hernyók a gabonára könnyen átjuthatnak. Ezen hernyó pusztításait kimutatandó, helyén látom a Horn, ochsenhausi
