Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1857
18 május kezdetével, s körülbelül két nap alatt rágják ki magokat a peteluirokból. Az alig 2,5 millim. hosszúságii hernyók egészen feketék, hosszú, világosbarna szőrrel és alig látható barna bemetszetekkel. Első vedlésök után fekete fejük és nyakuk van; hátukon pedig sárgabarna és fekete vonal váltakozva megyen végig. Kikelésük után első táplálékuk a virágbimbó, melyet gyakran még első fejlődésében megsemmisítenek. Kezdetben nemigen távoznak messze e peteburoktól; hanem csak első vedlésük után. Ekkor az ágak villái közé húzódnak és egy általok készített halló alá gyűlnek, s társaságban élnek, gyakran tübb százan. Legelészni szerteszét mászkálnak; de kedvezőtlen időben, vagy nagy forróságban mindig ezen hállózat védtetője alá gyülekeznek. Meleg időben, vagy ha zavartatnak, mintha egyetértenének, elötestüket mind fölfelé tartják. Ratzeburg állítása szerint pusztításaikat éjjelnappal űzik. Ha egy fát letaroltak, másikra vonulnak. Gyakran láthatni őket az aranylepke (Goldafter) fészkének kijavításával s nagyobbításával foglalkozni; minthogy azokkal sokszor együtt laknak és közösen járnak legelészni, mint ugyanegy családnak tagjai, s csak harmadik vedlésök után távoznak egymástól. Hibás Lövvnek azon állítása, mintha ezen hernyók harmadik vedlés után inkább zuzmóval és fakéreggel táplálkoznának, mint levelekkel; mert mikép lehet ezen állítást a hernyónak pusztításaival összeegyeztetni; mikép Löw saját szavaival, ki azt mondja: hogy ezen hernyó falánksága oly nagy, miszerint nemcsak a gyümölcsfákat, hanem minden kerti növényeket képes elpusztítni. A hernyó felnövekedvén, hosszúkás testtel bír, s puha finom szőrrel mezeit, s ezen kívül vörös és sárga sávoiok, és hátán egy fehér vonal jelöli; hátulsó része sárgásbarna, feje kék, két fekete ponttal. Junius kezdetéig fákon és bokrokon látható, s ezen időtől fogva kezd nyugtalankodni, valamely szögletet, hasadékot, vagy más alkalmas helyet keresvén az átbábodzásra. Gyakran láthatni öt néhány falevél összefonásával is foglalkozni, melyekből magának lakot készít. Külső hállózata átlátszó és tágas; de annak keljében szilárdabb és átláthatlan gubót készít magának, mely fehérsárga porral vagyon tele, s melyben néhány nap alatt átbábodzik. A báb elül tompa gömböly- ded, hátul keskenyebb, tompa hegyben végződő, és a számtalan apró szőr által feketeszürke színű. Az éber, vic- kándozó báb a már említett fehérsárga porban fekszik. Három-négy hét múltán, tehát junius végével, a gubóból kirágja magát a lepke. Mint hernyó a legkártékonyabbak közé tartozik; minthogy némely években, a gyümölcsöket egészen elpusztítja. A mily könnyen kiállják petéi a legdermesztöbb hideget; ép oly pusztító befolyást gyakorol hernyóikra a nedves hideg, főleg ha ez épen vedlésökben kapja. így az 1852-iki év májushavában sok fészket lehetett látni, melyekben a hernyók megdermedve, élet nélkül hevertek, melyek t. i. már első vedlésöket végezték, vagy ahhoz készültek. Mint fő pusztítóik említetnek a csókák, szarkák, kakukok, pintyek és verebek, melyek petéiket a gyűrűkbe rakják, úgy, hogy gyakran egész gyűrűből alig jöhet egyetlen hernyó létre. Löw természetbúvár a fák rázását ajállja a lepke megjelenésekor, hogy a különben is lomha nő onnan lehullván, könnyebben kézre kerülhessen; ugyszinte a gyűrűk fülkeresését, melyek a fák nyesésekor könnyen észrevehetők. De mivel lehetséges, hogy a fák rázása sikernélküli, a gyűrűk szedése pedig, az alacson fákat kivéve, igen nehéz és fáradságos, igy legjobb eszköz a hernyóknak legalább kevesbítésére, elvárni, mig a nap melegebb részén a fák villái között összegyűlnek, s ott ruhadarabbal, vagy szalmával szétdörzsöltethetnek. Szappanos vízzel fecskendezni, hol ez könnyen alkalmazható, szinte hatályos mód irtásukra. 12. Az aranylepke (vagy sárgafarú gyaponc, bombix chrysorrhea, der Goldafter), hossza 20 millim. szélessége 34 millim. Színe atlacfehér, tolialt azaz két sorban álló szálakra hasgatott barnasárga csáppal; fara vörösbarna. A nő hímjétől az által különbözik, hogy végrésze fehér, melynek csúcsán sűrű aranybarna szörpamat látható. A lepke igen lomha, és nappal, az érintésre is alig mozdul helyéből. Megjelenési ideje junius vége és július. Nem hiányzanak, kik állítják, hogy még septemberben is látható; mi lehetséges, de nagyon kivételes. A fák melyek ezen lepkének táplálékul a természettől kitüzvék, igen számosak, t. i. a különféle erdeifákon kívül, átalá- ban minden gyümölcsfa; de főleg a szilva-, alma- és körtefák. Ezeken találhatni a nőt, midőn petéit rakja. Ekkor a levelek hátulsó oldalán ül; de a függő körtefaleveleken a felsöoldalon. Petéinek elrakásában sajátságos módot követ. Ugyanis a petézni készülő a test hátulsó részén levő szörpamatból egy részt kitépvén, abba helyezi az ugyanazon időben tojt petéket, kis csoportba halmozván azokat. Végezvén a petézést, hasonnemü szőrrel fedi be a csomót. A Szörpamatból először a hátulsót használja fel, s igy halad mindig elöbbre-elöbbre, úgy, hogy egy vagy két napi petézés után a lepke hátulsó része egészen megcsupaszodik. A petézés a lepkét annyira elerőtleníti, hogy nem sokára elvesz, vagy nem ritkán a peterakáson marad élettelenül heverve. A petehalom távolról tekintve úgy néz ki, mint a sárga tapló, s egyben-egyben gyakran tübb mint kétszáz pete található. A hernyók tizenöt-husz nap alatt, tehát julius végével bújnak ki petéikből. Ekkor igen kicsinyek, sárga-zöld színűek, fekete fejjel és nyakgyü- rüvel, s a háton lefelé vonuló négy fekete ponttal; s ez által s a két héttel későbbi megjelenés által különbözik a
