Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1857
Egy petének elhelyezése, Schraidberger szerint, % órát igényel. Ha a bimbók kifejlődése lassan halad, a rovar azokat többnyire mind elpusztítja. Ha pedig kedvező időben az elvirágzás hamar történik, igen kevés petét rakhat el sikeresen. Ha petéinek valamely bimbóba rakásával elkésik, úgy, hogy a poridró kifejlődésének ideje alatt annak nemzöszerveit nem semmisítheti meg, akkor ki fog fejlődni a bimbó, és a pondrónak okvetlen veszni kell. S ez az oka, hogy ezen rovar inkább választja az alma-, mint a körtefa bimbóit; mert a körtefák korábban indulván hajtásnak, mint az almafák, sokkal rövidebb idő alatt fejlesztik ki bimbóikat, mint a mennyi szükségeltetnék a rovar pondrójának kifejlődésére. Ha petézés alkalmával hideg vagy esős idő következnék be, akkor a rovar az almavagy más gyümölcsfa fölhasadt kérge alá rejtezkedik, hol nagy mennyiségben fel is található. Kedvező körülmények között a petéből öt-hat nap alatt elébujik a pondró, s azonnal hozzá fog a bimbó nemzörészeinek pusztításához; de gyakran magát a gyümölcsmagzatot is egészen kirágja, s igy pusztítása következtében a bimbók, mielőtt kifejlődhettek, elszáradnak. A petéik és pondróikra igen kártékonyán ható napsugarak ellen barnaszínü védteiöí készítnek. A ki nem fejlődött bimbó barna levelei már messziről mutatják a rovar tartózkodási helyét. Egy hó lefolyla alatt kifejlődik a pondró, mely meglehetős hosszú és vékony, elül és hátul egy keveset hegyes. Feje kicsiny, barna, mely mögött a nyakán szinte barna ivecske mutatkozik. Bőre vékony, annyira hogy a vörösbarna belek rajta átlátszanak. Feje mögött néhány halvány szőrszál mutatkozik; különben egészen sima. Május közepéig átbábodzik. A báb igen virgonc, halványsárga színű, barna szemekkel. Junius elején a bábból kifejlődik a tökéletes rovar, mely a bimbó levein magát átrágván, szabadságba helyezkedik, s a gyümölcsfákon tengődik, különösen mégis a fiatalabb almafák leveleivel táplálkozván. Oszfelé mind egyre ritkul; mert ellenségei és a zivatarok nem csekély mennyiségben pusztítják; mind a mellett elég marad még, hogy a legközelebbi tavaszszal a szaporítást, ismét tovább folytathassák. Ili. A lepkék többnyire hosszú fonálidomú, csomós, hornyolt, vagy tollalt tapogatókkal bírnak. Szipjuk vagy pödörnyelvök belül üres, és igen különböző hosszúságú, s a virágnedv fölszivására idomított. A különböző színes pikkelyekkel födött két felső és alsó röpün vagyis szárnyon megkülönböztetendő: a felsökarima, oldalkarima és hátulsókarima. Egy rovarfajnak sem változik annyira megjelenési ideje, mint a lepkéé. Némelyek kora kikeletkor, már márciusban jőnek elé, míg ismét mások nyár folytán, némelyek pedig épen ősz végével. Tenyészésök s szaporodásuk leginkább függ az időjárástól, melynek a kikelésre, párzásra, peték rakására és azon növényzetre, mely a jövendő hernyónak táplálékul szolgál, igen kedvezőnek kell lennie. Petéjüket vagy egyenként, vagy apró csomókban, gyakran bizonyos rendben rakják le, melyek vagy meztelenek, vagy molyhhal födvék, s nagyságra és alakra igen különbözők, t. i. majd búbos, majd orsóalakúak, s gyönyörű rovátkás, rostos vagy bodros felülettel bírnak. Az apró hernyók a peteburkot, melyből kikelnek, részben vagy egészen gyakran fölemésztik. Az apró petecsomókból származott hernyók társaságban élnek; ellenben az egyes petékből keletkezettek egyenként. A hernyók különösen gazdag színváltozással tűnnek föl. Gyors növekedésöknél fogva igen falánkok ; miért is szűkké vált bőrüket ismételve, s némelyek hétszer is elvetik. Yedléskor, mi közönségesen két napig tart, egy helyben mozdulatlanul hevernek és várják, míg bőrük a fej mögött meghasad; mire kibontakoznak uj öltözékükkel, s még néhány órát nyugalomban, a levetett bőr mellett töltenek, hogy a fris léghez szokjanak. Némely lepkefajok hernyói kizárólagosan csak egy növénynyel táplálkoznak, és inkább éhen vesznek el, minisem idegen növénytáplálékot vennének magokhoz. Mások ellenben könnyebben szoknak az idegen táplálékhoz, s azért ezek több növényzeten is láthatók. A hernyók egyrészint, átbábodzási előkészületül, hátulsó részöknói fogva valami ágon vagy falon aggatják fel magokat; míg ismét mások tojásdad földüregekben rejteznek el. Némelyek néhány nap múlva, mások több hónapok után vetik el bőrüket, és igen változékony, de egyes fajnál mindig ugyanazon alakban jelenik meg bábjok, mely majd szögletes, majd gömböiyded, majd különféle tőridomú hegyek, szarvacskák, vagy függelékekkel vagyon ellátva; némelyek csupaszok, mások ismét szőrrel födvék. A bábok bemetszéseik-, s vonalaikban már előleg mutatják a jövendő lepke alakját. Midőn a báb kifejlődése idejét elérte, szétreped a bőr a mellén és hátán, s a kibontakozott lepke valamely magasabb tárgyra kúszik fel, hogy röpüi tökéletesen kifejlődjenek. A gubók szilárdsága, melyekbe a hernyó magát beköti, szükségessé teszi, hogy a Lepke előbb szájából lágyító nedvet bocsásson, hogy abból annál könnyebben kirághassa magát. Ha a röpfik már eléggé megszilárdultak, a lepke elhagyja helyét, és tova száll.
