Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1857
16 A lepke kifejlődési ideje egy évinek mondható; mert tavaszszal vagy nyárban jön elé a bábból, párzás után petéket rak, az ebből származott hernyó nyár folytán fejlődik, átbábodzik, és jövő tavaszszal, vagy nyárban mint lepke jelen meg; s igy a petétől a lepke kifejlődéséig épen egy évet igényel. Ha a hernyó nyár folytán tökéletes nagyságát nem érhetné el, akkor a legközelebbi tavaszszal fejlődik ki, s álbábodzván, csakhamar mint lepke jelen meg. Falánkságuk által csak mint hernyók kártékonyak. A lepkék nappali, esti és éji lepkékre osztatnak. A nappali lepkék a többiektől fonálidomú, csomós Végű tápok vagyis tapogató szervek, hosszú szép (szívó cső) s nagy, széles, többnyire élénk színű rttpflk (szárnyak) által különböznek, melyek nyugváskor függélyesen a szőrös test alatt állanak. Kizárólag csak nappal röpülnek. Hernyóik erősek és nyolc lábbal bírnak; bábjok szögletes, csupasz, gyakran aranyos foltokkal ékített, mely a test hátulsó részével falon, vagy ágon függ. A legkártékonyabb osztály. í). A (jalagonya-lepke. (galagonya-özöndék, pontia crataegi, der Baumweiszling). Röpiii fehérek, fekete inegekkel. Megjelenési ideje májushótól junius végéig; hegyes vidékeken később. Mint lepke a mezőkön, kertekben szállong, s főleg virágzásban levő lóherésen, kerti virágokon, liliomon, violán, zsályán, gyűszűvirágon s másokon; de nagy mennyiségben láthatni a gyümölcsfákon is, főleg a nőt, hol petéinek lerakása végett tartózkodik, 8 hol őt a hím körülrajongani szokta. Szinte láthatni, s gyakran igen nagy számmal, a pocsolyákban, hova szomjuk eloltása végett mennek. Lepkéjük petéit a gyümöcsfákra rakja, különösen az almafákra, melyek közöl az alacsonyabbakat kedveli leginkább; továbbá körte-, szilva-, naspolyafára, s a galagonyára, honnét nevét is veszi. Petéi, me-lyeket a nő a levél felsőrészére helyez, aranysárgák, felül és alul hegyesek, és hosszukban rovátkozotiak. Julius közepén a peték ezüstszürke szinüekkó lesznek, jeléül, hogy a hernyók kikelése közeledik. A hernyók kikelésére két hét kívántatik. Ezek fekete fejjel, feketés nyakgyürüvel jellegzettek, sárgás színűek, mindkét oldalon barnavörös vonatokkal bírnak, és igen szőrösek. Magok fölött egyes leveleket fonnak össze, s azok felső részén a levél zöldét annyira lerágják, hogy csak a levélideg marad fenn. Második héten uj levelet húznak a kirágott levél közelébe, és mintegy fészket látszanak készítni belőle, a hová kedvezőtlen időben, vagy a nap sugarai elöl elrejtözked- jenek. Már a második vedlés után képesek két nap alatt egy egész levelet elpusztítani; de egy ág mégis elégséges arra, hogy a tél beálltáig táplálékkal ellássa őket. Septemberben megszűnnek táplálkozni; a fészket számtalan szálak által a galyhóz kapcsolják, melyeh a ki- és bejárásra csekély nyílást hagynak. Minden egyes hernyó a fészekben kiszemel egy különös helyet, hol magának saját osztályt készít, s abban elrejtőzve képes a legnagyobb telet kitartani. Kora tavaszszal, Schmidberger szerint april kezdetével, Bouche szerint 10—12° R. melegségnél elhagyják a hernyók fészkeiket, eleinte egyenként, később tömegesen, és a virágbimbókra vonulnak; hol a régi tisztátalan fészek helyett újat s tágabbat készítnek. Ha a virágbimbók fölemésztettek, vagy elvirágzoltak, a gyönge leveleket kezdik pusztítani, s ez időtől fogva igen gyorsan nőnek, főleg ha második vedlésöket is kiállották. Második vedlés után a hernyó hátán hosszáét két sor sárgás folt látható, melyek között s mellett fekete vonal fut'; különben háta fehér és sárga szőrrel mezeit. A fekete oldalvonalaktól hamnszinü kereszt-csíkok húzódnak a hat; felé. Harmadik vedlés után fekete fejjel és lábbal, a háta hosszában három fekete vonallal, s ezek között két barnával bir; oldalvást és alul szürke színű, feketefehér és sárgabarna szőrrel vagyon födve. Május végével vagy juniuS kezdetén elérik a hernyók tökéletes nagyságukat. Kedvező időben, mint például a tavali volt, még átbábodzásukat is bevégzik májusban. Atbábodzási helyüknek kiszemelésében nem igen válogatók; ezért is falon, kerítésen, gallyakon, ágakon mindenütt egy iránt láthatni, miként a báb hátulsó testrészét egy általa behállózott helyre esősíti, derekára fonalat köt, és két-három napi nyugalom után kifejlődik a fehérsárga s fekete pontok és vonalokkal tarkított báb, két-három hét múltán pedig belőle a lepke, mely némely években, mint 1838 s 1857-ikben töménytelen sokaságban lepi el gyümölcsfáinkat. A galagonya-lepke sokaságából, mely kikelése után karminvörös folyadékot bocsát, legtermészetesebben magyarázható a már annyiszor említett és csodának tartott véreső. *) Okén állítása szerint sok galagonya-lepke elvesz bizonyos betegségben, melyben egészen niegvörosödnek, meglágyulnak, s belsejük vörös nedvvé oszlik föl. Hogy apró madarak, mint például a cinkék, ezeft lepke hernyóit nemcsak nyárban, tavaszszal; hanem fészkeiket fölkeresve, télen is pusztítják, gyakran szemeinkkel látjuk. Azért az ily madarakat, mint ezen hernyók legfőbb pusztítóit, csapdákba fogdazás helyett, inkább tenyészteni, nemcsak kívánatos, de szükséges Volna; valamint az is, hogy a Felsőbb Helyről szabott rendeletek s büntetések ‘) Lásd Okén „Allgcm. Naturgeschichte.“
