Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1857
után gabonáikat, gyakran nem csekély veszteséggel eladni, s hogy magokat jövőre a zsuzsok pusztításai ellen biztosítsák, az egészen álfurdallt gabonatár padozatát harmadfél lábnyi mélységre kiszedetni, minden falrepedést levakartaim, újra bevakoltatni, s híg mészszel bevonatni; ide járulván még az utólagosan használt tisztaság mindaddig, mig eme kellemetlen vendégektől végkép meg nem szabadultak. Továbbá igen alkalmasnak látszik minden hasadé- kot és repedést, melyekbe a rovar elrejtözkedhetnék, jól betapasztani, és az egész padozatot, híg mészszel bevonni, hogy a fekete színű rovar megjelenése annál észrevehetőbb legyen. A deszka padozatot, mielőtt arra gabona öntetnék, vízzel leforrázni, mitsem használ; mert a rovar petéit, melyeket ily módon megsemmisíteni akarnak, nem a padozatba, hanem magába a gabonába szokta rakni. Szorgalmas és gyakoribb söprés és tisztán tartása a magtáraknak inkább célhoz vezet. Szagos folyadékokkal, mint terpelinolajjal, s dohány vagy borókagallyak lefőzött nedvével a deszkapadozatot befecskendezni szinte nem sokat ér, minthogy átalában e rovart nem tartóztatja vissza ; hanem legfölebb táplálékának, a gabonának, kigőzölgését gátolja, mely öt különben magához csábítja. Ezen okból állítják némelyek, hogy istállóban eltelt gabona ezen rovartól nem támadtatik meg. De ki fogja gabonáját ilyen helyre tenni; és ki fogná hinni, az elörebocsátottakat tekintetbe véve, hogy csupán az istállószag e rovart a gabonából elűzni képes volna? Egyébiránt a leghatályosabb óvszer: a gabonának mielőbbi kicséplése vagy elnyomtatása, főleg ha a kévéket kevesbbé éretten vagy nedvesen kellett behordani, s többszöri forgatás, főleg tavaszszal és júliusban. Végre főkép ajállható a magtárak tisztán tartása, hol sohasem szabad bármily csekély mennyiségben is a szegletekben heverő régibb gabonát megtörni. Irtószerül különfélék hozatnak félj de minél több az ajánlott szerek száma, annál kevesebbé vezetnek azok célhoz, és pedig először is a pondrók kiirtásában. Már fölebb említettük, hogy az alak a gabonaszemben van elrejtve, s igy a gabonának lapátolása állal neki keveset árthatni. Ép oly kevéssé lehel rothadt rákok, a gabona határokon szétterjesztelt len vagy komló által a gabonaszemekben rejlő pondrókat elűzni, vagyépen kiirtani, mint némelyek vélik. Azonban ha észrevételnek^ hogy zsuzsokpondrók vannak a gabonában, legcélszerűbb, ha azok részben fehér puha bábbá változtak is már át, a gabonát lehető hamar a sütőnek eladni, vagy minden haladék nélkül megörülteim. A nyert liszt bizonyára a benlétezett pondrók hozzá keveredése által minőségére sokat veszteni nem fog; csakhogy azt mielőbb föl is kell használni; mert épen ezen állati anyag bekeveredése nem fogja megengedni, hogy sokáig eltartható legyen, könnyen savanyodást idézvén az elő. Ha pedig a gabonán könnyedén túladni nem lehel, ez esetre csak egy sikeres, de némi alkalmatlansággal járó mód ajálltatik a pondrók kiirtására, tudniillik: mérsékelten fűtött kemencében aprónként ki kell azt szárítani. Szinte célhoz vezető mód volna a pondrók által megtámadott gabonát hordókba tölteni, benne kéngyertyát gyújtani és rögtön elzárni, s igy néhány órai elzárás által a pondrókat megfojtani. S e mód talán vermekben nagyban is kivihető volna. — A rovarok kiirtására igen célszerűnek és alkalmasnak mondja Reinhard különféle vászon, posztó, vagy egyéb kelme-darabok elhelyezését a magtárakban, melyekre a rovarok összeseregelvén, nagyobb mennyiségben egyszerre is könnyen összeszedhetek s megsemmisíthetők. igen helyesen használhalók ugyanezen célra a juhbőrök, melyek már korábbi időkben is ajálltattak ezen rovar ellen. Vízbemártott s aztán jól kicsavart ponyvák a gabonahatárok fölé terítve vonzó erővel bírnak reájok. Egyébiránt ki gabonáját óvatosan kezeli, ritkán fog azon körülménybe jutni, hogy kényszerítve érezze magát ezen rovar kiirtására említett módokhoz folyamodni. Ha mégis történnék, nézetem szerint legcélszerűbb, ha akkor, midőn a rovar már a gabonaszemekből kibújt, de még a gabona közölt létezik, rostálás és ujonnani fölszórás által a gabonától elválasztatik, s igy összeszedetvén a tűzben megsemmisíttetik, s a kirostált gabona megerőltetik, és a nyert.liszt mielőbb fölhasználtunk; végre ha lehetséges, a magtár néhány hétig nyitva tartatik, hogy a hátramaradt rovarok egészen elpusztuljanak. 8. A gyümölcs-zsizsik (anthonomus pomoruin, der Apfelblütenstecher). Az alma-virág valódi pusztítója. Ormánya oly hosszú, mint feje és melle együtt véve. A két első láb combja vastagabb, mint a többié. Az egész test nagyító üvegen nézve apró szőrrel mezeit. Színe barna, szárnytakarójának hátulsö részén világosabb vörös- barnán szegélyzett vonalka vagyon, mely a megfelelő szárnytakarón levő vonallal nyílt szöget képez. Ezen rovar, majdnem egész Európában elterjedve, főleg az almafákon élődik, és csak ezek hiányában pusztítja a körtefákat. Téli tartózkodási helye a lombon s a kövek és fakéreg hasadékai alatt van. Megjelenésük a kora tavasz, midőn párzás után alig három napra megkezdi a nő petéit az almafabimbóiba rakni. T. i. a rovar a majdnem egészen zárt bimbókba vaktában több lyukat fúr, míg végre sikerül az annak közepén létező hímszálakat érinteni, mely szúrás után a lyukra helyezett petét a himszálak közé tolja. A pete 0,6 milliói, hosszú, 0,4 inillim. vastag; fehéres színű és meglehetősen lágy. Ha a rovar esetleg a fiatal virág magzatát találja, elszárad az, s lehull mielőtt kivirágozhatnék.
