Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1857
13 levelein könnyen észrevehető acélkék, rézvörös és zöld rovarok összeszcdése, s leterített kendőbe rázása. Meleg nappal nehezebben kerílhetök kézre, mint hűvösebb időben; mert a mint mondatott, meleg időben valakinek közeledtével, azonnal földre vetik magokat. Igen ajállható még a tekercsek összeszcdése és megégetése; hogy a peték megsemmisítessenek. Utoljára még igen szükséges a szőlők többszöri fölkapálása, hogy az átbábodzás végett földbe rejtett rovaralakok ez által is pusztítassanak. 7. A magiári-zsuszok (ealandra granaria, der gemeine Getreideriiszler) 4,0 millim. hosszú 1,3 millim. széles, sötétbarna, fiatal korában világosbarna rovar. Ezen, a gabonára oly igen kártékony állatka a telet rendesen épületekben, hasadékokban, szalma, polyva közt, vagy a csűrök és magtárak padozatában tölti át. A visszatérő tavaszi nap melegével pedig elhagyja búvóhelyét, és noha a télnek legnagyobb hidege sem képes őt megölni, életének mégis főeleme a melegség. Éberségére legalább is 10—12'1 R. melegség kívántatik, sőt 50’’ meleget is képes eltűrni; de bizonyára csak rövid ideig, főleg érzékenyebb pondrója. Ezen rovar mclegségi szükségleteinek tulajdonítható, hogy leginkább a gabonatárak déli oldalain tartózkodik. Azon állítás, mikép ezen rovar a világosságot kerüli, és annak kitéve azonnal a gabonába vagy hasadókokba rejtezik, alaptalan; mert gyakran láthatni őt pincékből vagy homályosabb helyekről is a veröfényre jöni. Párzás után a nő a még kévékben fekvő gabonába rakja petéit, és ez reá nézve a legkedvezőbb alkalom is, főleg ha a gabona még nem egészen kiszáradva, vagy épen nedvesen hordatolt a csűrökbe; ha pedig búza-rakásba helyezi petéit, az nehány hüvelyknyi mélységben történik, nemcsak a mélység végett, hanem a gabonának fölületén belül szívósabb állapota tekintetéből is. Petéinek elrakása végett a gabona szemekben a pete befogadására elégséges tért váj ki ormányával, vagy pedig rézsútos bemetszést tevén azon, a gabonaszem külső hártyája alá helyezi petéit. Kukorica, búza, árpa egykép alkalmasok petéinek befogadására. Pondrója 10 —12 nap alatt jön elő a petéből. Hogy a gabonaszemen ejtett sérülés nyílását ragadós anyaggal betömné, nem hiteles, mert ha a nyílás be vagyon is tömve, az bizonyára nem más, mint a pondró ganaja által történik. A pondró a gabonaszem belsejében fekszik, és átlátszó barna feje vagyon, színe fehér, leste rövid, gömbölyded és igen éber, alakjában sokszor változó, úgy, hogy gyakran háromszögű alkattal is bír; melle egy keveset domború, lábai egészen hiányzanak. A pondró az általa lakott szemet nem hagyja el; igy tehát azon kérdés föl sem merülhet, mit némelyek tesznek: vájjon a pondró, ha kifejlődésének idejéig a szem, melyben létezik, nem nyújt neki elégséges tápot, nem mehet-e más gabonaszembe át? Hogy az egyszer kirágott gabonaszemből kijöhessen és ismét másba mehessen át, az nem lehetséges; mert az ormányos ravarok pondrói lábatlanok lévén, járásra nem idomítvák. Egyébiránt az is bizonyos, hogy pondrója igen sokáig koplalhat. Tápláléka a gabonaszem beljében lévő lisztes rész, melyet annyira ki szokott rágni, hogy abból misem marad hátra, mint a korpa. Dacára a gabonaszemekben lévő sok ganajnak, tőle a többi gabona még sem romlik meg. Ha a pondró tökéletesen kifejlődött, az általa lakott gebonaszemben átbábodzik; azonban mint báb, meddig időzik abban, kipuhatolni nnm lehetett; csak annyi bizonyos, hogy az egész kifejlödési idő korul—belül negyven napig tart. Juliushó- ban jelen meg az első nemzedék. Az uj nemzedék két hét múlva ismét petéket rak, melyekből September végével a második nemzedék jön elé, mely számra még nagyobb, mint az első volt. A gabonazsuzsok társas-életet él, s nem egykönnyen távozik egymástól. Ha az egyes gabonazsuzsok táplálkozását veszszük vizsgálat alá, láthatni, miként a rovar a gabonaszem csiráját ormányával kezdi megfúrni, vagy a cséplésnél szétrepedt gabonaszemnek lisztes részeiből táplálkozni. Ha egy gabonaszemet több rovar támad meg, az csakhamar meg fog lisztes részeitől szabadulni; mert mihelyt több rovar is belefér, azt mind addig el nem hagyják, inig lisztes részeitől egészen ki nem ürítik. Elszaporodásuk rendkívül nagy és gyors; minthogy egy nő több mint 150 petét rak, s kétszeri szaporítás által körül—belül 6000 ivadékot hozhat létre. Az óvszerek között első helyen áll a magtárak célszerű rendezése. Azokat köböl építeni nem látszik szükségesnek; mert ha ezen rovar csak fahasadékokba rakná is petéit, elég alkalma maradna azokat a padozatban elhelyezni, mit nem igen lehet nélkülözni. Egyébiránt ezen rovar petéit épp oly kévéssé rakja farepedések, mint falhasadékok közé. Továbbá a kőfal több gőzös levegőt tartalmaz; mi pedig e rovar tenyészésére igenis kedvező. Magas, szellös helyeken álló magtárak igen célszerűek; mert e rovar szárnyak hiányában lévén, csak nehezen érheti el mászás által a gabonát, és ha a szomszédságban van is, azt nem igen érzi meg. Vannak gazdaságok, csűrök, magtárak, melyekben a mintegy örökségül át meg átszálló gabonazsuzsok valódi csapásnak tekinthető. így Bajorhonban egykor a gabonatermelők a zsuzsoknak annyira ki voltak téve, hogy az aratás elölt már milliónként jelent meg magtáraikban. Különösen a gazdasági iskola jószágainak bérlői kényszerítve érezték magokat, mindjárt aratás
