Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1857
12 szükségelt néhány levelet a közel álló bimbóból vonja hozzá, melyeket szinte nyeleikben far ót, hogy nedvüktől megfosztassanak, mi elkerülheti énül szükséges, hogy a levél meghervadván, a rovar azt kedve szerint sodorhassa. Az üsszesodrás csak lassanként történik, minthogy a rovar munkáját többször félbe szakasztja, petéket rakván akköz- ben a tekercsbe. Ezután ismét egyvagytöbb levelet sodor össze, petéket rak bele, s igy tovább, munkájában mindig úgy járván el, hogy a levél simábboldala kifelé legyen fordulva. Petéinek elrakására csak ormínyát használja, maly- lyel az elég vastagsággal bíró és még egészen meg nem keményölt tekercsen lyukat fúr, belé helyezi petéjét, ormánya segítségével belsejébe tolja megerősítésére semmi ragadós anyagot sem használván, mint némelyek állítják; mert ha vigyázva fölbontjuk tekercsét, ennek belsejében szabadon fogjuk találni a petéket. Ezek apró köleskása szemekhez hasonlók, fehérszinüekés alig egy millimeter hosszúak. Ha az idő a rovar munkálatainak kedvez, a tekercs környékén található levelekből a magában úgy is tökéletes tekercset, még megnagyobbítja. Párzás ideje alatt gyakran láthatni e rovarokat a nap melegítő sugárinál egyik vagy másik tekercsen futkosni, midőn a legkisebb zörejre is gyakran a földre vetik magokat; de hidegebb időben nem igen vadak és könnyen megfoghatók. A szőlölevélhez hasonló növényzeten máskép jár el tekercsének készítésében. Az ily növény leveleit a nyél végétől kezdve, ivelten, négy-ötöd részben átrágja, és a lefüggő részt tekercsesé alakítja, mely az át nem rágott egyötödrész levelen marad függve. De sokkal nagyobb fontosságúak ezen rovarnak a szölötön levő tekercsei, melyek már a rómaiak előtt ismeretesek valának, mint Plautus, Cato, és Plinius irataiból, nemkülönben e rovar melléknevéből (convolvulus) kitűnik. A szölötön található tekercsek készítésében a rovar, Rozier szerint, következőkép jár el. Tekercseihez a legnagyobb leveleket szemeli ki, megszúrja a levél nyelét, s a szúróst az öt levélideg mindegyikén folytatja. Mihelyt a levél a csökkenő nedvforgás miatt hervadni kezd, a lefüggö részt pödör alakjában összetekeri, s ezt bevégezvén, a második levélideg göngyölgetéséhez fog, melyet azonban ellenkező irányban teker össze; a harmadik és negyedik lefüggö részszel hasonló módon jár el, úgy, hogy két lefüggö rész jobbról balra, keltő balról jobbra tekertetik össze, az ötödik lefüggö rész pedig az egésznek takarójául szolgál. Az összetekerés ideje alatt, mely Rozierként öt-hat napig tart, a nő petéit elhelyezi. Némelyek szerint nem több, mint három, mások szerint több pete is jön egy levéltekercsbe. Julius és augustushóban már alig láthatni rovart szabadban, s ekkor kezdődik az alakok kifejlődése. Az alakok nyolc-tizenkét nap alatt kelnek ki, a szerint, mint a tekercsek napos vagy árnyékos helyen függenek. Alakjaik az ormányos rovar-alakok közös jellegeivel bírnak, a háton keresztben fekvő fekete vonallal és vörös fejjel. Az alakok a tekercs belsejében kis meneteket készítenek magoknak és igy növekednek, inig két vagy három hét múlva a tekercsből kirágják magokat, s a földbe rejteznek, hol rövid idő alatt átbábodzanak. A bábból fejlődött rovarok a földben maradnak, mig átható eső által a föld porhanyóvá nem lesz, mire onnét seregenként jönek elé. A kifejlödési idő, a petétől számítva egész a szaporításra alkalmas rovarig, 60 napra tétetik. Kártékonysága a vincellérbogárnak rendkívüli. 1756-ik évben Rothnál, a bádeni nagyhercegségben, oly töménytelen mennyiségben jelent meg, hogy ámbár naponként 14 simmerrel *) szedetett össze, mégis a szüretnek % egész */,,, részét megsemmisítette. 1750-ik évben Landaunál, Alsó-Bajorhonban, a szölötö leveleitől megfosztva, csupaszon állott juniushó végén, mint karácson táján, és fája annyira össze volt rágva, hogy a jövő évi termés reménye is elveszettnek látszott. Ezen pusztításoknak főleg kitévék azon szőlők, melyek száraz füldüek. A rajna-vidéki agyagos földü szőlők gyakran több éven át szenvedik e csapást. Homokos föld nem igen kedvez elszaporodásának; mivel ilyenben biztos téli lakást magának alkotni nem képes. Ganajozott szőlők szinte jobban kitévék pusztításainak, mint a ganajozallanok; mert amazok korábban indulván hajtásnak, a szomszédban levő rovarokat is magokra csalogatják. A szölöfajra nézve, úgy látszik, különbséget teszen ezen rovar, s különösen az érdes és gyöngéd fajú leveleket és a nemesebb fajt választja ki pusztításai tárgyául. Tavaszszal, ha zordon szelek vagy kellemetlen időjárás a szölötö fakadását akadályozza, a vincellérbogár igen sok kárt okozhat; tartós esőben és igen árnyékos helyen, minthogy a levél nem oly könnyen hervad, munkája bevégzésében akadályoztatik; ugyanezt eszközük az igen nagy szelek is. Ha pedig rá akkor, midőn már petéi lerakvák, nagy szárazság következnék a kikelt alakok többnyire elvesznek; nemkülönben hosszantattó hidegben is. Mint óvszert ajállják némelyek néhány kendermagnak elvetését a szőlő közt, hogy azok, kikelve a rovart magokhoz csábítsák. A szölötöt lúggal öntözni nemcsak igen fáradságos, hanem mivel annak a rovar megjelenése előtt kellene történni, hatás nélküli is. Az egyedüli hathatós szer kiirtására vagy legalább kevesbítésére. a szőlő *) Simmer (v. simri) gabonamérték = 2 véka v. egy pozsonyi mérő.
