Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1856
I hogy az üstökösök időszaki körutat tesznek, a csillagok ugyanannyi napok, melyek körül, mint központ körül, más csillagok futják pályájokat. Xenophanes Pythagoras eszméi nagy részét azon csekély számú felekezetbe vitte át, melyet ö cam- paniai Elea nevű városban alapíta. Neki jutott a dicsőség elsőnek lehetni, ki inegállapitá a földtan amaz elvét, mely- szerint a földgömb külső rétege eredetileg folyékony állapotban volt, s hogy az ásvány, kagylók, s egyéb a föld gyomrában s legmagasb hegyek tetején talált maradványok régibb korszakban az ocean hullámai alatt képződtek. Leucippus az eleai oskolából lépvén ki, végtelen üres tért állított, melyben öröktől fogva tömérdek, eloszthatlan, mindenféle idomú parány (atomus) létezett. E parányok öröktől fogva mozgó erővel bírtak, melynek hatása által különfélekép egyesültek s igy látható testekké alakultak. Belevágott a központfutó eröröli tanítmányba is. Ezen tanokat mélyebben megalapította s bővebben kifejtette Leucippus tanítványa, Demokritus, ki a peloponne- susi háború idejében virágzott, s ki úgy tekinthető, mint egyike a legnagyobb lángelméknek, kiket valaha Göröghon szült. Hogy ismereteit tökéletesítse, meglátogatta Egyiptomot, társalgó» Babylon mágusaival, s mint látszik, keleti utazásaiban egész a Ganges partjáig hatott. A költségek, melyeket hosszú utazásaira fordítania kellett, fölemészték örökségét, s hazájába térvén, megelégedett Abdera közelében fekvő kis kertje örömeivel, melyben hosszú életet élt szegénységben, visszavonulva s lankadatlanul foglalkozva kísérletekkel, melyek által a természet működéseit felfö- dözni törekedett. A természettanban sok befogadott tévtant megcáfolt; megmutatá, hogy a te lj létezése megférhet- len a hely változással; állilá, hogy a testek súlya mindig azok tömegével arányos, következőleg, hogy azok légüres térben egyenlő sebességgel esnének. A tűzről és világról hasonlóan elég helyes nézetei voltak. Demokrit erkölcsi mondatai az egykedvűségre vagyis a kedély háborithatlan nyugalmára vonatkoznak, mit föjónak tartott; — se tan vigkedélyével szépen öszhangzott. A bölcsészeti felekezetek számosak valának Göröghonban, midőn Sokrates föllépett, az emberi elmének hasznosb irányt adandó. Sokrates született Athénben, Kr. e. 469. Atyja szobrász volt, kinek életmódját az ifjú követvén, a szobrászatot dicsöleg művelte, hazájának továbbá mint bátor vitéz és igazságos biró, az emberiségnek pedig mint valódi bölcs tett örök hálára méltó szolgálatot. Kora kontár bölcseinek nyomom álokoskodásait s csalé- kony álmodozásait nevetségesekké tévé, s nyilván állítá: hogy a valódi ismeretekre legelső lépés : tudatlanságunkat érzeni s megismerni. Kevesbbé ohajtá némely csekély számú egyének nevelését tökélyesbiteni, mint Athén egész ifjúságát alapos oktatásban részesitni. A hiú szemlélődéseknek ellene lévén, azon bólcsészetet ajánlá egyedül, mely tényeken és tapasztaláson alapult. Szokása volt a képmutatás és tudományos gőg iránt legmélyebb megvetést mutatni. De bátor viselete s nagy hírneve sok titkos ellenségeket szerzett neki, s végre a görög bölcsek legnagyobbika, méregpohárra kárhoztatva, mint az igazság és erény áldozata halt meg. Plato, Sokrates barátja s legjelesb tanítványa, született Athénben Kr. e. 429. Elékelö nemzetség ivadéka, eredeti néven : Aristocles. Mint húsz éves ifjú Sokrates társaságába lépett, és e szövetségben oktatója haláláig maradt. Utóbb Italiába utazott, s Pythagoras tanával megismerkedett. Negyvenedik éve körül haza térvén, az úgy nevezett Akademiában-egy Akademus nevű polgártól vett ligetben-lépett föl, mint az akadémiai felekezet alapítója. Lángészszel ellátva, a költészet által az eszmények országába emelkedve, azokat belátó értelmével a létezőkre alkalmazta, s lelkesülve az igaz szeretetétöl és a mennyiségtan által alapos gondolkodásra szoktatva, képes volt az emberi ismeret végső alapjait nyomozni és a szellemi életet egész körében vizsgálni. Rendszerét a részek szoros megegyezése és illő öszhangzása jellemzi. Plato bölcsészete az itáliai oskola titokszerüségének színezetét viselte; mindazáltal a természettan örök hálával tartozik neki a mértani elemzés szép módszeréért, mely oly hatalmas eszközül szolgál a vizsgálódások vezetésében. Ezen tanulmány folytonosan használtatott utódai által az Akadémiában, a tudományok határainak tágítására. Az vezetett közvetlenül a kúpszeletek felfödözésére, mely bár századok alatt csak mint tudákos szemlélődés inivel- tetett, s végre Galileit a mozgás törvényeire vezette; Keplert pedig a bolygók pályakörei valódi idomának kutatásában elősegítette. Szerencsétlenségre az Akadémia az anyagi testek tanulmányozását megvetvén , inkább az esz- ményvilágbani szemlélődésre hajlott. Noha pedig Plato rendszerének is vannak árnypontjai; mégis egészben vévé oly jeles az, hogy szerzője, mint a bölcsészek fejedelme, méltán liszteltetik. Plato tanítványai között csak egy volt, kit nagy oktatójának tekintélye vissza nem tartott, mikép új bölcsészeti pályái nyisson és saját ösvényein haladjon. E jeles férfiú Aristoteles, (született Stagirában, Kr. e. 384). Atyja, Nikomachus, orvos volt, és Amynthas macedóniai királynak barátja. Mint tizenhét éves ifjú Athénbe ment,
