Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1856
8 hol Plato társaságában busz évet töltött. Utóbb Fülöp, Macedonia királya, által fölkéretvén, fiának, N. Sándornak nevelője lön, kinek országlásra jutása után Athénbe térvén, 50-ik éve körül, a Lyceum nevű helyen, bölcsészeti oskolát nyitott, mely, mivel járva tanított, peripatetikai oskolának neveztetett. A macedóniai hőstől, kivel folytonosan baráti összeköttetésben maradt, legnemesb buzdításokat nyert az állatok történetéről már előbb tervezett munkájára. Bár mint van a dolog, Aristoteles Athénben több mint tizenkét évet nem töltött, s az üldözés viharát kikerülendő, Chalcisba vonult, hol élete hátra levő két évét bevégezte , mint mondják, a fölötti kedvetlenségében, hogy az azon vidéken mutatkozó apály és dagály tüneményét meg nem foghatta, az Euripusba vetvén magát. Aristotelest bölcsészeti érdeme Platóval egyenlő rangra emeli. Plato bölcseletét szoros öszhangzása és magasztos szemlélődése dicsöili; Aristotelesét tudományos alakja és szoros rendszere, minden előbbi bölcseletek fölé emeli. A bölcsészet mezőjén e korig az eszmék és nézetek bőségben termettek; de nem támadt oly rendező elme, mely képes volt volna azokat kellő szakokra osztani. E munkára Aristoteles lön hivatva. Éles elmével díszítve, már ifjú korától fogva mindennemű ismeretekkel gazdagítva , tudományos tapasztalása által a természet vizsgálásá- hoz szokva, elég tehetséggel birt a bölcsészet részeit kellően elkiilönözni, s rendszeres alakba önteni. Aristoteles előadási modora vagyis beszéde értekező, a műszók által, melyeket ö képzett, szabatos és határozott kifejezésü; de egyhangú, száraz és néha érthetlen; de talán csak azért, mivel szövege több helyen meg van csonkítva. Aristoteles, mint tudós, Plato fölött áll; mert a tudományosság minden szakában dolgozott. Nagy Sándor bőkezű adakozása módot adott neki arra, hogy az ó-korban első jelentékeny könyvgyűjteményt szerezhetett. — Kár, hogy becses munkái nagy részt elvesztek, s többnyire csak töredékekben maradtak fen. Aristoteles ámbár büszke arra, hogy gondolataiban az eredetiség jellemét megtartsa; mindazáltal egész bölcsészetét a tények legszorosb észlelésére ügyekezett alapítni. A képzelem tulmerész röptét mérsékelvén, vizsgálódásait a tettleges élet körülményeire s a mindenség alkotmányára forditá. Azért következtetései nagy érvényűek mindazon tényekre nézve, melyekhez tudvágya férhetett. Aristoteles terményrajza csodamünek tekinthető azon korra nézve, a melyben íratott. 0 volt az összehasonlító bonctan alkotója , s Cuvier, a legilletékesb bíró, szerint az általa alapított felosztások még mindig legjobbak. 0 volt első, ki megkülönbözteté az inidegeket; megjegyzé a vakondok lát- és szaglóidegeit; nagy szabatossággal leirá a tojásköltés és csirkefejlödés módját is. Légtünemény-tana (meteorológia) szinte helyes és szabatos észleletekkel teljes, valamint égtanában is vannak vélemények, melyek megér- demlenék, hogy a többi üres és tulcsapongó szemlélődésektől elkülönítessenek. Sajnálni lehet, hogy Aristoteles szilárd elméje, az átalános föltevények csalfénye által magát a tények szigorú észleletétől el hagyta tántoríltatni. Ha a peripatetikusok a mértani elemzést oly buzgalommal űzték vala, mint Plato követői, a természettanban kétségtelenül nagy elöhaladást tehettek volna. Davi, az angol természettudós, helyesen jegyzi meg egyik munkájában (Einleitung in die Elemente der chemischer Philosophie) a Görögökről: „Mintegy ösztönszerü érzékkel bírtak ők minden szépre, nagyra, tündöklőre; az ö bölcsészeik nem lángelmüség hiányában tévédének, s a természetre vonatkozólag költői rendszereik után itélének inkább, mint bizonyos egész (talán : tények) után, melyet a látás és érzés segélyével felfoghatni. Említésre méltók Aristoteles bölcseleti eszméi is, melyek a bölcsészet történelmére több századon át nagy befolyást gyakorlottak. Cicero szerint a bölcsészeinek három részét különböztette meg, u. m. a logikát, physikát és ethikát. Physikájában a testekről, ezek nagyságáról, minőségéről és eredetéről értekezett; s részletei következők : 1) A természet müve a művészetétől különbözik; amaz változásának okát magában, ez rajta kiviil foglalja; a változást az okságnak nemei eszközük; 2) Minden test korlátozott kiterjedésű lény, mit már fogalmából érthetni, mivel határai a fölületek; de ezen korlátozást az elemek többsége is nyilvánítja, melyek közöl egyik sem határtalan. 3) A természetben valami határtalannak azaz végtelennek kell létezni; különben az időnek kezdete és vége volna, a térbeli kiterjedés nem volna folytonosan elosztható , a szám nem nőhetne végtelenül: e végtelent az idő, szám és elosztható tér képezi. 4) A tér a mozdulatlan határ, mely a különálló testeket környezi és leginkább a mozgó testekben mutatkozik. 5) Az idő a változás mértéke, mely valami előbbire és utóbbira vonatkozik. Az idömérték alapja a jelen perc, mely a mull végét és a jövő kezdetét érinti s foglalja magában: az idő tehát folytonos és elosztható. 6) A folytonos változás nem egyéb mozgásnál; a mozgás nemei közül legfolytonosb a körmozgás; ennélfogva a tö- kélyes gömbidomu ég körmozgásu. E körmozgás központja a mozdulatlan föld. 7) Az egyenes vonalú mozgás vagy felemelkedő, vagy alászálló; a felemelkedő mozgású test könnyű, az alászálló nehéz. A földelem részei alászálló mozgásuak: a föld tehát nehéz. A nehéz és könnyű közti ellentét a földelemen kívül könnyű testet vesz fel: e köny- nyü test a tűz. Ezen ellentéten kívül még más ellentétnek is kell állania, mely ama két szélső elemet egyezteti; mivel a testnek három térbeli viszonya azaz mérete van, u. m. hossza, szélessége s magassága; ez ellentétet a viz és
