Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1856
6 tengerbe ömöl, honnan eredetét vette, s melynek hullámai körülölelik a föld egész gömbét. A lég és leb (aether) magasba röpülvén, amaz az egész holdalatti térséget betölti, emez pedig a tér végtelen terjét, hol mint oly tiszta és lenge folyadék, megsürüdése által szüle a kékellö égbolt világló fáklyáit. Azonban — folytatják — ezen isteni lényeg némely részecsei alászállottak a földre, hogy lelket leheljenek a földi lényekbe, közölvén velők az éltető szikrát. Ezen rémes álmadozások tevék amaz élőkor tudományos gyönyörét; később pedig népszerűekké válának, sőt még ma is azok adnak színezetet a költői nyelvnek. Anaxagoras, ki a joniai iskolát folytatá, elődeinél már magasbra lebbent, s fényes állapotát odahagyván, élete jobb részét az egyiptomi papoknál és perzsa mágusoknál ismeretek keresésére forditá; s visszatérvén göröghonba, az idegen hóditó jármát kikerülendő, a joniai iskolát Athénbe tette át. Ékesszolása s tudománya hatalmas benyomást tett ezen szellemdús városra; de az előbb befogadott véleményekkel ellenkező eszméket fejtegetvén, a tudatlan s korlátlan elmék gyűlöletét vonta magára. Samos szigete vala szerencsés szülöttei közé sorozhatni az elsőt, ki magát szerénységből „philosophos“ azaz bölcseség-kedvelőnek nevezé. Gazdag természeti adományokkal felruházva, lángészszel s mennyiségtani ismeretekkel gazdagan, roppant munkássága által magáévá tette azon tulajdonokat is, melyek uralmat biztositának neki az emberi elmék fölött. Pythagoras ez, ki nagy gazdagságát, s élete nagy részét szinte ismeretek gyűjtésére szentelé föl. Beavattatott Memphis titkaiba, egy ideig Phceniciában mulatott; majd Perzsiát látogatta meg, s utazását egész az Ind partjáig folytatta, honnét a lélekvándorlás (metempsychosis) rendszerét hozá honába. Harminc évi távoliét után a különféle ismeretek gazdag zsákmányával terhelve jővén meg, bemutatá magát az olympiai játéknál összegyülekezett honfiainak, kiktől tisztelettel s csodálkozással fogadtatott. Elsőben szülőföldén, Samos szigetén, tanított; de nem sokára egy görög gyarmatba költözött, mely Tarentben, Calabria partjain, alapittatott. Ezen kéjelgö városban nagy számú tanítványai valának; itt alapitá amaz itáliai oskolát, mely halála után több századokon át fenállt. Hogy honfitársainak előítéleteibe ne ütközzék, jónak látta tanítmányát két részre osztani. Az első : (pars exoterica) a templomokban s egyéb nyilvános helyeken néphez intézett s azon célból szerkesztett beszédekből állott, hogy a nép erkölcseit s rósz hajlamait javítsa. Másik rész (pars esoterica) azon titkos elveket foglalá magában, melyeket tanítványai közöl is csak azokkal közle, kik hosszas és szigorú kísérlet után méltóknak bizonyultak, hogy emez igazságok letétményesei legyenek. Szorgalmasan űzte a mennyiségtant, s annak különösen azon ágait, melyek a számokat és arányiatokat tárgyazzák. Telve lévén képzelnie számtani viszonyokkal, megalapitá a zenészét elméletét, melyet mint művész és bölcsész, mivelt vala. Eszméit később a zenészetröl átvivé az égi mozgalmak összhang- zatára ; s a mindenség valódi rendszerének magasztos felfogására emelkedvén föl, úgy látszik, e nagyszerű fölfedezését elmés allegória leplébe rejtette. A fuvolázó Apolló jelképe alatt megmutató választott tanítványainak : hogy a bolygók, valamint földünk is, ugyanannyi lakott világok, melyek a nap, mint központjuk körül, szünetlen forognak; egyszersmind állitá, hogy ezen testek, a mindenség ama fáklyája körül forogván, hangegyent (accord) képeznek, ámbár ezen, oly mennyei, oly elragadó hangok a mi vastag hallású s a földön uralkodó zaj által bedugult füleinkkel ki nem vehetők. Pythagoras tanitmányai következő pontokban terjeszthetők elé : 1) Azon elvből indulván ki, miszerint az ismerő alany az ismeret tárgyával rokon természetű, állította : hogy a számok s hangok viszonyai, melyek alanyilag az emberi elmében foglaltatnak, a természetben is tárgyilagosan léteznek. Ebből pedig következtette, hogy a létezőknek lényege a számok és hangok viszonyaiban áll, és az alkotó ész működése nem egyéb, mint a világ számszerinti meghatározása és öszhangzó rendezése. 2) A számok a létezők elemei mind anyagra, mind alakra nézve. A szám kezdpontja az egység, minek ellentettje a határozatlan többség (monas et dyas); — az egység a cselekvő, alaki, a többség a szenvedő, anyagi létek. A határzatlan többség az anyag; az egység által meghatározott többség az egyed. így származik az egységből és többségből a létezők kiilónfélesége s öszhangzása. E két elem minden létező egyedben eredetileg foglaltatik: tehát minden létező egyed való szám. A legtökélyesb szám a tizes (decas), mely az öszhangzás és rend minden tulajdonával bir (1-+-2-I-3+4=10). A legtökélyesb idom a gömb, mivel az a többi idomokat mind magában foglalja. 3) A világ a számoló ész szerint rendezett egész (kosmos), mely nyilván fő-észre azaz Istenre mulat. A mi a világ alakját illeti: ez egészben véve gömbölyű és tiz nagy testből áll, melyek a központi tűz körül öszhangzólag mozognak. S ezen öszhangzó mozgás képezi a fönebb érintett égi zenét. 4) A lelkek az Istennel rokon-természetűek, az égi tüzek a világ lelkének szikrái, és azzal együtt halhatatlanok. 5) Az erkölcsiség ha- sonlag a számok viszonyain alapszik. Az öszhangzás minden bölcseség és jó alapja. Ezen erkölcsi jó főleg az igazságban mutatkozik, mely mindenkép egyenlő és egyenes számot képez. 6) Pythagoras és tanítványai taniták végre,
