Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1856
I. A természettan történetének rövid vázlata. *) természeti tünemények, melyek a földön és égen folyvást mutatkoznak, oly nagyszerű s tudvágyun- kat oly hatalmasan izgató jeleneteket tárnak szemléletünk elé, hogy mintegy önkénytelen érezzük magunkat azon okok fürkészésére vonzatni, melyek eme bámulatos hatásokat előidézni képesek. Alig serdülünk ki gyermekéveinkből, máris kezdik lekötni figyelmünket a természet legkiilönszerübb tárgyai; érzékeink elé tűnnek a földkéreg, a hegyek alkata, a különböző testek súlya, a lég, föllegek és vizek mozgása, a pompás égboltozat, a számnélküli csillagoknak oly végetlenűl változatos és mégis oly szabályszerű tüneményei. Valóban mindnyájan született vizsgálódók, és ennyiben mind megannyi természetbúvárok is vagyunk. Azonban a számtalan tünemények közepett sem adatott nekünk azon okok és egyetemes törvények ismeretére közvetlen fölemelkedhetnünk, melyeknek ugyan eme tünemények alájok vetvék. Misem érdekesebb az emberi szellem kifejlődésének történetében, mint századról századra kisérni ama nézetek fejtekezését, melyeket az ember magának alkotott a testek tulajdonságai- s elemeiről, az anyagban ható, s a nagy mindenséget öszhangzásban tartó hatalmas erőkről. Mily serege a föltevények (hypotheses) és tévedéseknek, melyek tömkelegében a szellem- dúsabb fők ittott egyegy jutalmazóbb igazságra is bukkannak; s mily babonás felfogások mainapiglan is számosaknál ! Valóban el lehet mondani, mikép a leforgott századok véleményei e vagy ama részt minden nemzedéknél újra meg újra születnek, — tévalakjaikban a tudatlanoknál, a tanultaknál meg azon kivívott ismeretekben, melyeket egyik korról másikra átvinni sikerült az emberi észnek. Sok megállapított és fényes sikerű ismeretet átöröklénk a vizsgálódó múltból; de azért örökké hasztalan fáradnánk azon rejtett kapcsok felfödözésén, melyek a természet összes lényeit egybefoglaló mérhetlen s megsza- kadhatlan lánc gyűrűit egyesítik. Azonban, minthogy a legbonyolódottabb tünemény sem egyéb, mint csekély számú elvek eredménye; a tudományok által kitűzött célfelé haladunk, ha csak az elemi tények különbségeit s osztályzatát megállapítjuk is. Sokan ily mérsékelt előhaladással meg nem elégedve, s túlmerész törekvésökben behatolni akarván a természet titkaiba, nagy megaláztatást és fájdalomteljes meghiúsulást tapasztaltak. A bölcselő természetbúvárnak tiszte: az egymásután szemeibe ötlö tüneményeket gondosan tanulmányozni, s azok kölcsönös viszonylatait körvo- nalozni. Kültárgyakróli minden ismereteinkhez az érzékek utján juthatván, csak két mód vagyon a természeti tünemények kémlelésére: az észlelet és kísérlet. Az első a természet folyamában mutatkozó tények szorgos kutatására s figyelmes vizsgálatára szorítkozik; a második oly körülmények gondos megválasztásában s mesterséges összeállításában áll, melyek a figyelem alá vett eredmények kutatását elősegíthetik. Az észlelet mezeje korlátozva van a szemlélő helyzete által, ki ritkán érheti el, lesheti meg s — mint mondani szokták, — kaphatja tetten a természetet. Az ily észleletek egyébiránt magas érdeküek, s az ugyanazon esemé*) Források: Manuel complet de Physique par Ajasson Grandsagne et L. Fouché. Bruxelles, 1835. — Populäre Naturlehre v. M. Becquerel. Stuttgart, 1845. — Populäre Astronomie v. J. J. Littrow. Wien, 1825. — Bölcsészet elemei. PurgstaUer, Pest, 1847. — Természettan. Schirkhuber M. Pest, 1852. — A természettan elemei. Jedlik Ányos. 1850. 1* /
