Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1856
4 nyék ismétlődése által nagy pontosságra emelkednek; s innen van. hogy minden tudományok közöl a csillagászat közelítette meg leginkább a tökélyt. A kísérlet az észleletnél sikeresebb mód a természet titkai felfödözésére. Anélkül,hogy mint ez,folytonos vigyázatot igényelne, nagy bizalmat nyújt és érdemel az azon ellenőrködés által, melyet az észlelő tetszése szerint gyakorolhat a tünemények fölött, késleltetvén vagy siettetvén a kívánt eredményeket. Ámbár az újabbak gyakrabban használják; de a régiek előtt sem volt egészen ismeretlen ez az eljárás, s úgy látszik, hogy arróli eszméiket az allegória bűvös leple alá rejtették. Protéus kijelölé az anyagi tárgyak változásait s átalakulásait; s a költők azt tanácsiák a bölcselő természetbúvárnak, hogy lesse meg a pillanatot, midőn az elsikamló daemon a folyam partján álomba merül, miszerint leláncolván azt, kényszerítse a makacs foglyot titkai felfödözésére. Eleven föstése az ügyesen kisérlö, eszélyes, de merész eljárásnak! Ennek valóban foglyává kell tennie a természetet, miszerint valamely hatás különböző okait szétválaszsza, a fő tényezőt előtérbe hozza, s a megzavaró okokat, a mennyire lehet, elhárítsa. Mindezen elövigyázat mellett egyszerű, minden vegyülettöl ment, s nem oly kevert eredményekre jut, mint azok, melyek a körülmények rendes folyamában mutatkoznak. Fő dolog tehát a természettani buvárlatokban : elemezve szétválasztani a különböző hatásokat, melyeket a természet összekötött. A csillagászat történelme a legrégibb időktől fogva meglepő példáit mutatja az ily elemző eljárásnak. A valódi bölcsész igyekszik az elvek vagy eredeti tények számát leszállítani; a mint nézetei terjednek, újabb meg újabb viszonyokat fedez föl, de melyek mind azonegy központ felé hajlanak össze. Azonban óvakodnia kell, nehogy túlzólag neki adja magát ezen egyszerítési buzgalomnak. Vissza menvén az erők forrásához, kétségtelenül áthatlan korlátra talál ott. S akkor az okosság megállapodásra inti öt, hacsak valamely új műszert föl nem talál buvárlata tovább-vitelére. •Mathematikai hatalmaink minden nagyobbodása, a természettan gazdagságainak minden gyarapodása, kísérleti eszközeink minden tökélyesbülése egyegy lépés a tudomány előbbvitelére. Még a kézművesség gyakorlatába behozott csekélyebb változtatások is nagy befolyással vannak olykor az elmélet fejlődésére. A féltékenység valamely tudományos felfödözésnek gyakran egész dicsőségét a véletlennek tulajdonítja; de a véletlen közbejötté ily buvárlatokban a föltaláló érdeméből mitsem vonhat le. Valóban a közönséges ember szemei előtt észrevétlenül folynak le oly események, melyek gyakran legfontosb felfödözésekre szolgáltak alkalmúl; s csak egy lángelme képes fölfogni a véletlen föltűnő világosság sugarait, s belátni a következményeket, melyeket azok földeríthetnek. Mennyi gyümölcs hullott le minden korban a fákról, s az emberek egykedvüleg nézték azt, míg egy alma leestének esetleges megpillantása elégséges vala Newton mélyreható elméjében oly magas nézeteket ébreszteni, melyek öt az egyetemes nehézkedés rendszere felfödözésére vezették. így vezette a halhatatlan Franklint is a gyermeki játékszer a villanyháritó föltalálására, melyre s Angolhon irányábani politikájára vonatkozólag kelt róla ime csattanós vers: „Eripuit coelo fűimen, sceptrumque Tyrannis.“ Miután akár szigorú észlelet, akár gondosan intézett kísérletek által újabb tények födöztettek fel, azon eljárásokhoz s következtetésekhez szükség fordulnunk, melyeket az egyesítés — synthesis — nyújt. De hogy a következtetések fokozatain biztosan emelkedhessünk, ép ítélő tehetséggel, nyoinos gondolkodással, világos és mélyre látó értelemmel kell bírnunk. A legalkalmasb eszköz ime tehetségek emelésére s élesbitésére a mértan, — azon tudomány, melynek köszönhetjük mindazt, mi a természettanban tevőleges és bizonyos. Ennek hatalmas segélye által emelkedtek korunkban a tudomány legnemesb ágai oly magas fokra. Azonban a mennyiségtani következtetések legszigorúbb alkalmazása sem elég mindenkor a természet titkai felfödözésére. A bölcselő természetbúvárnak gyakran meg kell elégednie az igazság némi megközelítésével. Az anologia ezen esetben elég hű kalauzéi szolgálhat léptei biztosítására. Némely szerencsésb lángelmék egyébiránt oly biztos éllel bírnak, mely őket ritkán csalja meg. Ezeknél a haladás sebessége arányt tart elinéjök világosságával ■ de a mértan még ez esetben is tevékeny segélyt nyújt. A föltevények — hypotheses — bár visszaélésre vezethetnek, a természettan birodalmából épenséggel nem száműzhetök; mert gyakran új utat nyitnak a kutatásokra, és hasznos eredményekre vezetnek. Előjátékul szolgálhatnak azok a felfödözésekre ; de általán igen csábítók és csalékonyak lévén, nem tanácsos nekik mindenkor hódolni. Az élénk s tevékeny képzelem nélkülözhetlen kellék minden kisérlöben. Ezen tehetség szerepelt minden nagyobbszerü felfödözésekben. A bölcsész képzelnie a költőétől csak annyiban különbözik, hogy képei kevesbbé élénkek; de szinte teremtő és épen oly ügyes az a természet tünékeny jelenetei megfogására. Újabbnál újabb mó
