Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1856

16 vissza; s ezen elvből kiindulva, egyesítő összelésök utján a mindenség legnagyobb tüneményeit hozá le. Következ­tetései általán legszerencsésebbek valának, s midőn a számolatok elégtelenek voltak az eredmények megközelíté­sére, oly fogás által pótolá azokat, melyet neki soha fölül nem múlt éles elméje nyújtott vala. Elméjének ezen éles­sége, melylyel az égi testek pályáját meghatározá, képessé tévé öt a föld idomát meghatározni és az óceán ár-apá­lyát kiszámítani. A viz és lég tulajdonságai, a hullámok mozgalma, a hangterjedése szinte a mértan biralmába soroz­tának. De az elemező módszer, a fény felbontására irányozva, még nagyobb csodák felfödözésére vezetett. Neki si­került a szinetlennek látszó világot színekre felbontani, s hét színből álló színképet előállítani következő rendben; vörös, narancs, sárga, zöld, világoskék, sötétkék és ibolyaszin. Newton láttani vizsgálatokkal kezdé meg és végzé be, hosszas félbeszakadás után, tudományos munkálatait. Newton és Leibnitz különválva csaknem azon időben használák a differentialis és integrális számola­tok módszerét. Az első nagyobb logikai szigorral alapitá meg az elveket; de az utóbbi előnyösebb jegyelést fogadott el. Ezen fensöbb jegyelés mozditá elő főleg azon bámulatos elterjedést, melyet a magasabb elemzés a szárazföldön nyert. Newton csekély előmenetelt tett az integrális számolatban, mely csak azután gazdagittatott Angolhonban, kivált Taylor, Cotes és Maclaurin által. Azonban az ö munkáik is csak alig állhatják ki az összehasonlítást Bernouillis, Eu­ler, d’Alembert és Clairaut magas röptű müveikkel. A természettan rendszere mármár szilárd alapot nyert, ámbár az épület többrésze még biztos kezekre várakozott. Römer Olaus dán csillagász 1675-ben megmutatá Ju­piter úrnőkének ugyanaz ö árnyékábai bemenete idejéből a világosság bámulatos sebességét, hogy az egy másod­perc alatt 42391,4487 mértföldnyi tért fut be. Bradlei pedig ezen felfödözést ritka ügyességgel a világtévedés- böl, mi nem egyéb, mint az állócsillagoknál tapasztalt, évenként előforduló tetsző mozgás — tehát egészen külön­böző tapasztalati utón, megdönthetlenül bebizonyitá. Newton tanitmánya a szárazföldön még némi ellenzésre talált azon tekintély miatt, melyre ott előbb De­scartes eszméi vergődtek. De a délkör egy fokának pontosabb megmérése 1736 és 1742 körül a vonzás elméletével egyező eredményeket nyújtván, a győzelmet Newton részére dönté el. Az integrális számolat e szerint újólag ter­jedve, a legnehezebb kérdésekre alkalmaztatott, oly kérdésekre, melyeket Newton maga meg nem oldott, vagy csak körvonalozott. Az ez utón nyert következtetések az észleletekkel tökéletesen öszhangzók valának. Europa legna­gyobb mathematikusai gyakorlák clméjöket emez elmélet legkényesebb részeinek tökélyesbitésében. Az űjabb szá­molatok, melyeket Lagrange, Borda, Laplace és Condorcet hozának napfényre, szintoly meglepők, mint fontosak. Megmulatlatott, hogy az égi pályák tetsző szabálytalanságai mind időszakosak. Ezen pillanattól kezdve a gyakorlati csillagászat nevezetes szabatosságra emelkedett. H er sc h e 1 óriás távcsöve —mely hosszában 46’ át­mérőjében 5’ volt és 4000 fontot nyomott — továbbá külön féle észleletei, sPiazzi,01bers és Harding utóbbi felfödözései eszméinket a bolygó rendszerről tetemese gazdagiták. Egy hibának, melyet Newton láttani kutatásaiban elkövetett, kiigazítása Dollondot, 1758 körül, a széntelenitő üvegek fontos felfödözésére vezeté. Ezen becses műszerek készítése lényegesen hatott az észlelés módjának tökélyesbitésére. De a láttán, ez a szép s a buvárlatokra nézve oly termékeny tudomány még más új ágat is hajtott. Kevés évek előtt Malus a világosság különös tulajdonságát födözé föl, melynek ö a sarkítás (polarisation) nevét adá. Ez az éles elme felfödözése pályájának közepén elhunyván, annak folytatását más természetbúvárok buz­galmára s kitartására hagyá. Nörremberg sarkitási készülete már fölötte érdekes tüneményeket is tüntet elő. A legújabb kor kitűnő találmányainak egyike a Daguerre és Thalbotféle fényképek. Az első a nevéről nevezett képeket Párisban , a követek kamarájában, mutatá fel 1839-ik évben jun. 15-én, hol Arago javas­latára fölkéretett titkának nyilvánítására, miért neki évenkénti 6000 frank meg is szavaztatott. A Daguerrel fáradott Niepce, fia pedig, atyja halála után, 4000 frank nyugdijt kapott. A természettan fejlődésének újabb korszakában, annak egyik ága sem tön annyira kielégítő haladásokat, mint a melegség nagy fontosságú elmélete. Ezen tárgy ámbár oly bonyolult, s a buvárlatokra látszólag oly nehéz, engedett mindazáltal a tapasztalati elemzés hatalmának. A melegség elmélete roppant eredményeket szült már az emberiség anyagi jóllétének emelésére, a gyárak, kézmüvek, s különösen a közlekedési eszközök tökélyesbitésé- vel. Azonkívül vezérfáklyául szolgált az éghajlatok jellemének meghatározásában s azon tünemények megfejtésében, melyeket a légkör különféle , s mulékony jeleneteiben bámulunk. Ezen részében a természettannak örökiték nevü­ket : Lavoisier, la Place, Dulong, Petit; a gőzgépekre nézve pedig Yatt és Trevethie. Az első gözhajó-épitö Perier volt 1775-ben; de hajója nagyon lassan járt. Amerikában 1787-ben Fitch épite gőzhajót, hasonlag lassan haladót. A gyorsabb és alkalmazhatóbb gőzhajó előállításának dicsősége Fultont illeti, ki

Next

/
Oldalképek
Tartalom