Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1855

I.

SZÉPIRALMI ÉRTEKEZÉS.

Nyelvtisztaság és kellem.

1.

A tisztaság fogalma egy tekintetre könnyen kifejthetönek látszhatik; azonban az íróknak majdnem egyénileg változó értelmezéseik oda mutatnak, hogy a nyelv- és irálybeli tisztaság meghatározása nem épen önkényt jő; másként arra nézve a nézetek nem ágaznának annyira szét. Van, kinek tisztaság és csín egy; más a tisztaságot azon tulajdonnak tartja, miszerint csak oly szók és kifejezések használtatnak, melyek elismert jelességü irók müveiben találhatók. Lehet, ki a tisztaságot a hibátlansággal azonítja, tudniillik nem nézvén odább a helyesírás, szóragozás és kötés szabályainál.

Hogy az ily ítéleteket vaktában ne kövessük, mindenek előtt a tisztaság részleteit kell szorosan megkülönböztetnünk. Erre nézve méltán előttünk foroghat Quinliliánnak Ítélete : Ut oratio sit emendata, dilucida et ornata, (a harmadikot ugyan a kellemre értvén). A hibátlanság tagadhatlanul fő kelléke a tisztaságnak, csakhogy magában még nem teszi a tisztaságot ; noha igaz, hogy ha bármi szép munkában, mely különben csínnal, kerekdedség- gel, szabatossággal kelleti magát, a nyelvészeti szabályokat elmulasztva látjuk, azt egészben tisztának nem mondhatjuk. Csak egy igének hibás ragozása is szeplöt ejt a műre; hát még a rósz szórakás! Némelykor hogy az iró nincs tisztában magával, vagy egy igekötőnek nem illető helyre tétele által nyilvánul. Többek közt csak egy „ne elfelejts“, „nem megtudom“, kimutatja a nem született vagy nem kiképzett magyart, holott Írónál is olvassuk : „Egy művésznő csak azért elvonja magát a színpadról . . .“ stb.

2.

Haki a nyelv- és irályra vonatkozólag ezen tételt állítja—fel : „Tiszta az, mi a nyelv eredetiségével nem ellenkezik“, csak részben fogta-fel a tisztaságot. Az eredetiség ugyan másképen nem egyéb, minta nyelv természete (geniusa) melynek sértetlen megőrzése mi egyéb, mint tisztaság eszközlése ? csakhogy csupán egy részben; mert ha csínra is kell a nyelvben ügyelnünk, amint kell is, akkor az előbbi tétel egészben így módosíttathatik : Tiszta ugyan nagy részben az, mi a nyelv eredetiségével (geniusával) nem ellenkezik, csakhogy szépiralmilag a tisztaságot nem egyedül a hibátlanság, hanem a szépség tekintetéből is kell fölvennünk.

Mondhatjuk, mikép : nem tiszta az a mi hibás; de azt is mondhatjuk: nem tiszta az a mi nem szép. A nyelvészeti szabályok megfelelnek az előbbi tételre, megállapítván a nyelv természetéből a jó rendet; a szépiralmi szabályok megfelelnek az utóbbira, megállapítván a szép rendet. A szép rend ugyan a nyelvészeti szabályosságot is foglalja magában, de még többet is igényel; más szóval, a tisztaságnak még több czikkelyei is vannak. Ezeket a tanító nézetünk szerint négy pontban adhatja elő, egyenesen a tisztaság árnyéklataira menvén; azaz kifejtvén, mit. kelljen tisztaság tekintetéből az írásban távoztatni, vagyis másképen, mik állanak egyenesen a tisztaság ellenében. Ilyenek o)avűltság, b) aljasság, c) idegenség, d) homály.

I*