Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1855
13 ^ ^^^|^fíl)fKerülni kell kivált versben az egytagú szók halmozását is, nem feledve azonban, hogy egytagú szók néhol a kifejezésnek hatályos nyomatékot adnak, mint Szemere Pál gyönyörű Sonettojábnn ,a Reményhez1: „Fenn révemtől szél, köd, hab messzeszóra.“ Nemkülönben Kisfaludy Károly nagyszépségü Honvágyában: „Hegyvölgyet zord fagy, zúz, köd, hó tetéz.“ — Hanem az ilyesböl különös stúdiumot nem kell csinálni. Méltó erre nézve fölhozni, mikép Kisfaludy S. egyik énekét így kezdvén Himfyében: „Márs mord dühe a mit ér, vág, bont, dönt, tör, ront, dűl, sújt, ölkésőbben alkalmasint rögesnek találván a túlvitt monosyllabok rendét, pár versét így változtalá : „Márs mord dühe bont, dönt, dúl, vág, A merre jár s öldököl.“ Vegyük figyelembe, mikép a magyar nyelv hosszú s rövid szókban oly mértékben bővelkedik, mikép a rövideket a hosszúkon s viszont, uralkodóknak nem találhatjuk, és így képesint válogathatni azokból, úgy, hogy péld. midőn az indulatnak áradása vagyon, hosszú szókat czélszerüen használ a költő, mint Berzsenyi: „Nevem kivívtam mély porából, S általadám maradékaimnak.“ Meg ezen versszakban : „Nem úgy jelentél-meg te hazád egén, Mint egy szökőfény, mely mosolyog s kivész, Mintegy szivárvány tarka párák Kölcsönözött ragyogásaikkal.“ 4) Nemcsak versben, de kötetlen beszédben is lehetségig kerülni kell a rést (hiatus) mely leginkább két egyforma hangzónak egyik szó végén s a másiknak elején történhető összejövéséből áll, mint: neki Írtak, dicső őseink, múló óra, falu után. 5) A szók nyújtása sok részben ellenkezik a szép hangzattal, min a magyar könnyen segíthet, miután országunk több tájékain az i, u, ü hangzók még azon szókban is, melyek máshol megnyujtatnak, röviden szoktakej- tetni, péld. irigy, biró, Ítél, gyűrű, varjú, termetű, stb. Azonban használja Írónk illő vegyülettel a hosszú hangzókat is. Kétségkívül előnye van a rövid hangnak a hosszú fölött, csakhogy merő rövid hangnak csoportulása igenis sebes gördületet okoz , péld. ezekben: kerületeket, ügyekezetüek. Ezeket szép vegyülettel így lehet írni, és ejteni : kerületeket, ügyekezetüek. 6) Szép-hangzat-ellenes az is, ha közel vagy épen egymás mellett egyazon szótag fordúl-elö, péld. könygyöngy, puha ruha, csoda odaengedés, az elme figyelme; — s a hason szótagok összejövetele még egyszer oly rút, ha még kemény mássalhangzókkal is járnak, péld. nyers verspárt gyártott; bért nyert. A kötött beszéd kivétel alá jő, midőn t. i. rövid verssorokban egyazon tagú szók rendes rímekül szolgálnak, mint Petőfinél : Mi kék Az ég, Mi zöld A föld ! Helyén van itt felhoznunk, mit Kazinczy a Sonetto theoriájában avers ezen kényes fajának szabályai között a VI. pontban elmondott: „Vigyáznunk kell, úgymond, hogy Írásunk minden betűben, minden syllabában figyelmet, válogatást, csínt, kényességet mutasson; azon kell lennünk, hogy a consonansok számában az nk, rt, rs> sr, s a csattogó cs és ez és s vagy ss hangja minél ritkábban fordúljanak-elö; a vocalisokéban pedig az u és o, melyek accentussal még szenvedhetlenebbek. Mely édesen zengene például az a Sonett, melynek mindenik sora igy hangzanék : Szelíd leány, elbájolá fülem. Ellenben mely vadul zengene az, melyben voks (ezen szón már szerencsésen túladtunk) sors, görcs, homloktól, állhatatlanságának, örömötökből, állanának.“ így beszélt a nagy kérlelhetlen Ítész már még ezen század elején, s hogy lelkesen tartá mit taníta, kitetszik bel — letristicai munkáiból, különösen pedig azon bírálatából, hol saját Sonettóját, melyet fiatalabb korában költe, s később kijavíta, annak első dolgozatát vévén bonczkése alá, könyörtelenül szétszabdalt. Többek közt, szerinte a sors szónak sem Sonettben, sem zongora mellett éneklendö dalban nem szabadna előfordulni.
