Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1854
18 gyan fogja a tanár ifjú növendékeivel az olvasást megkezdeni? kezébe veszi a legkönnyebb latin olvasmányt, és megmutatja növendékeinek, hogyan kell fordítani, megtanítja őket, hol kell kezdeni az olvasmányt. A tapasztalatlan ifjú, midőn kezeibe veszi az olvasmányt, kezdetben sehogy sem bírja magát tájékozni, meglepetik a különféle be- szédrészektöl, és nem tudja, hol kezdje meg a fordítást. Innen magyarázható, hogy a kezdő ifjú segédtelenségé- ben a mondatnak első szaván kezdi a fordítást, vagy kikapja a mondatból majd az Acc-t, majd egyéb esetet, melyet midőn valahogy fordított, megáll, és sem előre sem hátra! Meg kell tehát mutatni a kezdő növendéknek, hol kezdje meg a fordítást; ki kell jelölni a helyet, mely alapul és kiindulási pontúi szolgáljon neki, melyet ha elfoglalt, tájékozhatja magát és bírja a kulcsot a mondat értelméhez; ezen kiindulási pont, miként tudjuk, az alany. Az alany központja a mondatnak, mert körülötte forog minden. Az állítmány nem egyéb, mint az alany cselekvése, szenvedése, vagy állapota; a tárgy pedig csak bővebb magyarázata az alany cselekvésének vagy állapotának. Az alany tehát központja a mondatnak, minden belőle sugárzik ki, minden ő miatta létezik a mondatban. Véssük tehát kiirthat— lanul növendékeink leikébe azt, hogy fordítsanak bár micsoda nyelvből, első kötelességöklegyen kikeresni az alanyt; egyszersmind pedig szoktassuk rá növendékeinket, hogy az alanyt ne tekintsék isolálva a mondattól, hanem mint olyant, mely a mondatban szerepel, azaz, cselekszik vagy szenved; s tehát a mint megtalálták az alanyt, tüstént keressék az alany cselekvését vagy állapotát, t. i. az állítmányt, mely legtöbb esetben ige, és figyelmezvén az időre és módra, egyeztessék, kapcsolják össze azt, mint cselekvést vagy állapotot az alanynyal. Ez az idegen nyelvből fordítónak első és múlhatlan kötelessége. Ki figyelemmel kisérte a tanuló ifjúnak a fordítás körüli bal lépéseit, az fogja tudni, mily nyomaték fekszik az alany és állítmány helyes fordításában. Én részemről csodálkozván, mint lehet, hogy a felnőtt ifjak közöl is többen még a legegyszerűbb mondaton is fenakadnak, habár minden szónak tudták vala értelmét: midőn okát kutattam, azt találtam, hogy vagy nem figyeltek az alanyra, vagy azt elvontan tekintették, és nem egyeztették, nem kapcsolták össze vele az állítmányt; mire midőn figyelmeztettek, tüstént sikerrel fordítottak. Midőn a növendék az alanyt és állítmányt helyesen fordította, irányozzuk figyelmét az állítmányra, és kerestessük meg vele ez úton a tárgyat. Tehetjük pedig,ezt következőkép: föUévén, hogy a növendék tudja a legszélsőbb vonalokban a szóvonzatot — melyről 8-dik pont alatt fölebb szólottáin — utaljuk öt ezen szóvonzatra és kérdezzük tőle, minő esetet kíván az állítmány értelménél fogva, s ha ezt tisztába hoztuk, kerestessünk a növendékkel azon esetben lévő szót, és kapcsoltassuk össze az állítmánynyal; vagy mivel a tárgy úgy is csak kiegészítése vagy bővítése az állítmánynak, figyelmeztetés mellett könnyen kitalálja a növendék az állítmány értelménél fogva a tárgyat, mert, minthogy az állítmány értelme nem egész, vagy nem teljes, kiegészítést vagy bővítést kíván, példaúl: Asia abundat auro. Ezen mondatot kezdő növendékeimmel fordítandó, következőkép járnék el; elolvasnám elöt— tök a mondatot, és megmondanám előbb a szók értelmét: Asía-ae, Ázsia, világrész; abundo-as-are, bővelkedem; aurum-i, arany. Ekkor kikerestetném velők az alanyt, mely itt Ázsia, és figyelmeztetném őket folytonosan, hogy az alany után, tüstént keressék annak cselekvését vagy állapotát, azaz, az állítmányt. Itt az állítmányt az igében megtalálván, megegyeztetném azt az alanynyal: Ázsia bővelkedik. Ezután a növendék figyelmét egyedül az állítmányra irányozván, kerestetném a tárgyat a fölebb említett mód szerint: t. i. kérdezném a növendéket: minő esetet kívánnak a bövelkedést jelentő szók? s a helyes válasz után tüstént oda utalnám őket, hogy keressenek a mondatban Ablat-t, és kapcsolják azt össze az állítmánynyal; vagy mert a bövelkedés eszméje úgy is szükségei kiegészítést: t. i. miben bővelkedik, ez úton is megtalálhatván a tárgyat, szóvonzati kapcsolatba tétetném az állítmánynyal: Ázsia bővelkedik aranyban. — Ezután fölvenném az úgynevezett adverbialis tárgyat, Attribútumot sat. és a felsőbb iskolákban az egymás alá rendelt tárgyeseteket, a főmondatba bekebelezett mellékmondatokat sat., *) folytonosan serkentvén növendékeimet, hogy kiindulási pontúi tekintsék mindig az alany-állítmányt, azután menjenek a tárgyra sat. Hogy ez természetes menete a dolognak, bizonyítja az is, hogy minden fordító, legyen a nyelvben bár mennyire jártas, ugyanezen rendet követi öntudatlanul is, miután ez nem valamely nyelvbeli sajátságon, hanem az ész s gondolkodás törvényein alapszik, mely gondolkodásnak kifejezése a nyelv. Mi a teendők sorozatát, különösen mennyiségi szempontból illeti, azt egyes osztályonként következőkép intézném: Az 1-ső osztályban elvégezném mindazt, mit jelen értekezésem 8 első pontjában előadtam; azaz, az alaktant egészen, mi áll „de regula;“ a szókötésböl a szóvonzatot legszélsőbb vonalokban, olvasásúl a lehető legkönnyebb párbeszédeket és a sz. írásból választott könnyű darabkákat használván. Ez soknak fülében talán különösnek hang*0 Lásd Krüger nagy szókötését.
