Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1854
17 Kérdés: megvan-e tankönyveinkben az olvasmányt illetőleg a helyes megválasztás ? Ha tankönyveinket, különösen a fordításban megjelent Kühner-féle latinnyelvtant átlapozzuk, fogunk találni a fordítási gyakorlatok közt sok szép példát, melyek könnyűek és czélszerüek a szabályok begyakorlására; de vannak egyszersmind ezen fordítandó gyakorlatok közt, s pedig nem kis számmal, olyanok, melyek annyira nem könnyűek, hogy az összefüggés hiánya miatt még magának a tanárnak is dolgot adnak. Én ezen fordítandó gyakorlatokat igen jó készletnek találom, de a tanár számára, hogy azokból a szabályok begyakorlására alkalmas példákat szedhessen; azonban hogy mint vágynak, folytonosan olvastassanak: arra nem találom azokat alkalmasaknak, mert a kezdőnek gyönge fölfogását fölülmúlják. Tankönyveinkben a fordítandó gyakorlatoknak tetemes része a remek Írókból van kiszedve; pedig ha fokozatosan akarjuk növendékeinket az olvasmányokban vezetni, megkell vallanunk, hogy kezdőkre nézve a remek irók nem képezik az alsófokot; igen, meg kell vallanunk, hogy a remek íróknak legegyszerűbbike is majd irinodorra, majd eszmék tekintetében gyönge fölfogású ifjaknak magas 1 Én azt tartom természetes menetelnek, hogy a növendék kezdje meg az olvasást a legkönnyebbnél, s azután menjen a nehezebb- és a legnehezebbre; azaz: ismertessük meg előbb őket a közönséges deáksággal, mit sem tartván attól, hogy ha ez majd igen is rájok ragad, nem bírnak fölemelkedni a klassikai magasságra: hisz a remek Íróknak sikeres olvasására úgy is szükséges bizonyos előkészület; azután a legnagyobb nyelvészek is csak alant forogtak kezdetben! Kérdés: van-e nekünk gyermekhez illő ily könnyű latin olvasmányunk ? Én nem hiszem, hogy miután honunkban csak tíz év előtt is oly nagyban űzetett a latinnyelv, hogy ne lennének a számos derék nyelvtanitok közt többen, kik különös stúdiumul ne tűzték volna ki magoknak a gyermekolvasmányt, s tehát hogy ne volnának kezeik közt egyenesen ezen czélból kidolgozott könnyű és élénk párbeszédek. Ha tehát egyéb munkákra nyittatnak pályázások, és dijaztatnak; a gyermekolvasmány nem érdemel-e annyi, sőt nagyobb figyelmet minden egyéb olvasmánynál? Hisz ha az alsó lépcsők roszak, vagy hiányoznak, cP felsőkre föl nem jutunk, vagy legfölebb ugrás által! Igaz, hogy az ily párbeszédeknek fölötte egyszerűeknek, és a gyermekéletböl mentetteknek kellene lenniük, például: Steph. Quid facis dileete Carole? Car. SCídbo. Steph. Necdum descripsisli pensum? Car. Illico describam. Steph. Venisne ambulatum?'-'€ar. Ut primum deáfetüpsero pensum sat. Az ily párbeszédeknek azon nagy előnyük van az egyéb olvasmányok fölött^diogy míg egyrésátt'rövidke élénk mondatokból állanak, melyek figyelmet gerjesztenek, tehát nem fárasztók : másrészt összefüggő egészet képeznek, s tehát szinte csalják a kezdő olvasótto- vább és tovább, érdeket támasztván bennök1'« g^yeTm ekébe tböl merített elbeszélés által. Hogy a kisdedeket kedvelő latin nyelvtanár az ily olvasmányokat kezelés kö*ííf Ktég^érdekesebbé teheti, ez világos. A párbeszédek után fölötte könnyű és alkalmas olvasmány a kezdőkre a latin sz. irás. A latin sz. Írást nemes egyszerűségben eddig még semmi iró utói nem érte, s lehet belőle számtalan kisebb nagyobb darabokat válogatni, melyek tiszta deáksággal irvák, mondliatlan könnyűek, lélekemelők, mi több, a bibliából a növendékek előtt ismeretesek. Én megvallom, még mindig csodálkozom, hogy latin nyelvtan Íróink a kezdők részére szerkesztett olvasmányokból a latin sz. írást mellőzték. Talán azért történt az, mert a latin sz. Írásban kevesebb példa fordul elő az alaktan vagy szókötési szabályok begyakorlására? Vagy mert abban szókötési hibák találtatnak? Hisz válogatás útján ezen könnyű segíteni, s a netalán előforduló hibát kijavítani. Hogy pedig kevesebb szókötési vagy alaktani példa fordúl elő a latin sz. írásban, épen azért alkalmas a kezdőknek, mert így nem lialmoztatnak el mindjárt kezdetben nehézségekkel. Én azt tartom, ha a növendék tudja mind azt? mi „est de regula,“ sokkal többet használunk neki, ha a legkönnyobb olvasmányok által oda törekszünk, hogy latinul tanúljon, mint ha az alaktant és szókötést utolsó cseppig kimeríteni akarván, őket nehéz fordításokkal terheljük. Én tehát minden elfogúltság vagy előítélettől függetlenül kimondom a latin olvasmányok helyes megválasztását illető véleményemet a következőkben : szerkeszszünk 1-sö és 2-dik oszt. növendékek részére kérdés és feleletekben gyermekéletböl merített könnyű párbeszédeket , válaszszunk a latin sz. írásból alkalmas darabokat, megtartván t. i. ezekben is a fokozatos menetelt; a 3-dik és 4-dik oszt. növendékek részére szedjünk ki a sz. Atyák irataiból szép deáksággal, de nem klassikai tömöttséggel és magassággal irt részeket; a felső tanodában azután tárjuk föl a már gyakorlott növendéknek a klassikai irmodort, szinte fokozatos menetelben; — fölfogásom szerint ez volna tanodáinkban a latin olvasmányok helyes megválasztása. 10. Ha már az olvasmánynak minőségétől sok függ a nyelvtanulásban; hasonlíthatlanul eszközlendö sikerre nézve az ügyes kezeléstől, főleg a kezdő növendéknek az olvasásba kell 3 U. több függ ö bevezetésétől, fío- ”
