Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1854

17 Kérdés: megvan-e tankönyveinkben az olvasmányt illetőleg a helyes megválasztás ? Ha tankönyveinket, különösen a fordításban megjelent Kühner-féle latinnyelvtant átlapozzuk, fogunk találni a fordítási gyakorlatok közt sok szép példát, melyek könnyűek és czélszerüek a szabályok begyakorlására; de vannak egyszersmind ezen fordí­tandó gyakorlatok közt, s pedig nem kis számmal, olyanok, melyek annyira nem könnyűek, hogy az összefüggés hiá­nya miatt még magának a tanárnak is dolgot adnak. Én ezen fordítandó gyakorlatokat igen jó készletnek találom, de a tanár számára, hogy azokból a szabályok begyakorlására alkalmas példákat szedhessen; azonban hogy mint vágynak, folytonosan olvastassanak: arra nem találom azokat alkalmasaknak, mert a kezdőnek gyönge fölfogását fölülmúlják. Tankönyveinkben a fordítandó gyakorlatoknak tetemes része a remek Írókból van kiszedve; pedig ha fokozatosan akarjuk növendékeinket az olvasmányokban vezetni, megkell vallanunk, hogy kezdőkre nézve a remek irók nem ké­pezik az alsófokot; igen, meg kell vallanunk, hogy a remek íróknak legegyszerűbbike is majd irinodorra, majd esz­mék tekintetében gyönge fölfogású ifjaknak magas 1 Én azt tartom természetes menetelnek, hogy a növendék kezdje meg az olvasást a legkönnyebbnél, s azután menjen a nehezebb- és a legnehezebbre; azaz: ismertessük meg előbb őket a közönséges deáksággal, mit sem tartván attól, hogy ha ez majd igen is rájok ragad, nem bírnak fölemel­kedni a klassikai magasságra: hisz a remek Íróknak sikeres olvasására úgy is szükséges bizonyos előkészület; azu­tán a legnagyobb nyelvészek is csak alant forogtak kezdetben! Kérdés: van-e nekünk gyermekhez illő ily könnyű latin olvasmányunk ? Én nem hiszem, hogy miután honunkban csak tíz év előtt is oly nagyban űzetett a latinnyelv, hogy ne lennének a számos derék nyelvtanitok közt többen, kik különös stúdiumul ne tűzték volna ki magoknak a gyermekolvasmányt, s tehát hogy ne volnának kezeik közt egyenesen ezen czélból kidolgozott könnyű és élénk párbeszédek. Ha tehát egyéb munkákra nyittatnak pályá­zások, és dijaztatnak; a gyermekolvasmány nem érdemel-e annyi, sőt nagyobb figyelmet minden egyéb olvasmány­nál? Hisz ha az alsó lépcsők roszak, vagy hiányoznak, cP felsőkre föl nem jutunk, vagy legfölebb ugrás által! Igaz, hogy az ily párbeszédeknek fölötte egyszerűeknek, és a gyermekéletböl mentetteknek kellene lenniük, például: Steph. Quid facis dileete Carole? Car. SCídbo. Steph. Necdum descripsisli pensum? Car. Illico describam. Steph. Venisne ambulatum?'-'€ar. Ut primum deáfetüpsero pensum sat. Az ily párbeszédeknek azon nagy előnyük van az egyéb olvasmányok fölött^diogy míg egyrésátt'rövidke élénk mondatokból állanak, melyek figyelmet gerjesztenek, tehát nem fárasztók : másrészt összefüggő egészet képeznek, s tehát szinte csalják a kezdő olvasótto- vább és tovább, érdeket támasztván bennök1'« g^yeTm ekébe tböl merített elbeszélés által. Hogy a kisdedeket kedvelő latin nyelvtanár az ily olvasmányokat kezelés kö*ííf Ktég^érdekesebbé teheti, ez világos. A párbeszédek után fölötte könnyű és alkalmas olvasmány a kezdőkre a latin sz. irás. A latin sz. Írást nemes egyszerűségben eddig még semmi iró utói nem érte, s lehet belőle számtalan kisebb nagyobb darabokat vá­logatni, melyek tiszta deáksággal irvák, mondliatlan könnyűek, lélekemelők, mi több, a bibliából a növendékek előtt ismeretesek. Én megvallom, még mindig csodálkozom, hogy latin nyelvtan Íróink a kezdők részére szerkesztett ol­vasmányokból a latin sz. írást mellőzték. Talán azért történt az, mert a latin sz. Írásban kevesebb példa fordul elő az alaktan vagy szókötési szabályok begyakorlására? Vagy mert abban szókötési hibák találtatnak? Hisz válogatás útján ezen könnyű segíteni, s a netalán előforduló hibát kijavítani. Hogy pedig kevesebb szókötési vagy alaktani példa fordúl elő a latin sz. írásban, épen azért alkalmas a kezdőknek, mert így nem lialmoztatnak el mindjárt kezdetben nehézségekkel. Én azt tartom, ha a növendék tudja mind azt? mi „est de regula,“ sokkal többet használunk neki, ha a legkönnyobb olvasmányok által oda törekszünk, hogy latinul tanúljon, mint ha az alaktant és szókötést utolsó csep­pig kimeríteni akarván, őket nehéz fordításokkal terheljük. Én tehát minden elfogúltság vagy előítélettől függetlenül kimondom a latin olvasmányok helyes megvá­lasztását illető véleményemet a következőkben : szerkeszszünk 1-sö és 2-dik oszt. növendékek részére kérdés és feleletekben gyermekéletböl merített könnyű párbeszédeket , válaszszunk a latin sz. írásból alkalmas darabokat, megtartván t. i. ezekben is a fokozatos menetelt; a 3-dik és 4-dik oszt. növendékek részére szedjünk ki a sz. Atyák irataiból szép deáksággal, de nem klassikai tömöttséggel és magassággal irt részeket; a felső tanodában azután tárjuk föl a már gyakorlott növendéknek a klassikai irmodort, szinte fokozatos menetelben; — fölfogásom szerint ez volna tanodáinkban a latin olvasmányok helyes megválasztása. 10. Ha már az olvasmánynak minőségétől sok függ a nyelvtanulásban; hasonlíthatlanul eszközlendö sikerre nézve az ügyes kezeléstől, főleg a kezdő növendéknek az olvasásba kell 3 U. több függ ö bevezetésétől, fío- ”

Next

/
Oldalképek
Tartalom