Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1852
10 Mielőtt azok Ítéletét előadnék, kik e’ kérdésben is a’latin „in medio veritas-l“ követék:, helyén lessz röviden érintnünk az eredményeket, mikre e’ növénynek legújabb vegytani bontásai vezettek. Hengsten berg, hires német chemicus, 1000 részt vevén fel vizsgálódása alanyául, következő létrészeket talált a’ dohánylevélben: Víz .............................................................130 rész. H íggyánta...................................... . . 30 11 Merev-gyánta................................. 11 Kivonati-any (extractiv sloíf) . . . . 160 11 Mézga ............................................ . . 276 J1 Növényi rost................................. . . 390 11 Veszteség, nicotianin és eczetsav . . 7 11 1000 rész. A’ fő alkotórész, melyről itt némteket elvonnunk szükséges, az úgy nevezett nicotin. Egyike ez az életszerves testekben lelhető legmérgesebb sajálú vegytani gyököknek (basis), és az a’ dohányban, min annak saját csípőssége, ereje, idegizgató hatása alapszik. A’ nicotin borszeszben, terpetin-sőt vízben is könnyen feloldható; aránysúlya alig nagyobb 5%-tel a’lepárolt vízénél. Hevítés által fehéres, nagyon izgató erejű füstben szokott elillanni, mely lánggal megközeiittetvén lobbot vet. Szaga nincs: de gőze a’ szagló idegzetre fölötte ingerlő. Ize, még nagyobb véknyitás vagy föleresztésnél is vendkivül éles, metsző és öldöklő. Egy csöppje az erős életű vadgalambot, 4—5 csepp az ebet kevés másodperczek alatt megölheti. Bizonyos természetbúvár a vízzel nagyon feleresztett nicolint kísérlet végett égy másodperczig tartotta szájában, mire tíz másodpercéig tartó teljes bódultság, több óráig szenvedett tagnehézség ’s erős főfájás állott be. Az ehez hasonló számos kisédetek >s eredmények után semmi kétség már ma, mikép a’ dohány, mint fenebb jellemzők, a’ bóditó (narcoticus) inéregnövények’ fajtája , mely mint többi rokonai: a’ bcléndek, csodafa, nadragulya, csomorika (bürök) némely betegségeknél, mérsékelt adagban, kitűnő gyógyhatássalbírhat; míg másfélül csak füstjének vagy porának mértékletlen használata is, felhozott sajátsága szerint, szükségkép ártalmas, mint ezt a’ közönséges tapasztalás, a’ kezdő dohányzóknál rendszerint beállani szokott környületek: szédülés, főfájás, az egész , testet megragadó sajátságos nyugtalanságok, hideg izzadás, émelygés, ’s a’ mi ezt szokta követni — a’ mérgezésnek mindmegannyi jelentkezései — eléggé mutatják. Hogy e’ jelenségek folytonos élvezet által lassanként teljesen megszűnnek, épen nem szólhat a’ dohány’ védelmére. Fokozatos megszokás állal, legalább látszatra, a’ legártékonyabb élvek’ hatása is eltompul lassanként, mint ezt a’ mákonyi (opium) evő törökök, ugyanannak füstjét szívó chinaiak és malayok, légyölő-golóczával (agari- cus muscaríus) élő samojedek ’s a’ mírenyport (arsenicuml nyelő bányászok’ ’stb. példái tanúsítják. Sőt hogy a’ leghatóbb mérget is megszokja az emberi természet, VI. Mithridates pontusi királyról tanuljuk, ki magát az akkorban divatos gyakori megmérgezletésekellen biztosítandó, a’ fokozatosan megszokott mírenyt elvégre, minden látszatos utóhatás nélkül, oly adagokban vehette, melyek akárki másnak életét menthetlenül eloltották volna. Innét azonban épen nem következhe- tik a’ megszokott méregélvezés’ ártalmatlansága. A’ természetellenes élvek elmaradhatlanúl bekövetkeztetik a’ szerves élet’ felbomlását, siettetik a’ testnek idő előtti romlását és halálát. Az izlö érzékre varázs ingerü opium keleten millió áldozatokat lel. Arczsápadtság, félénk tekintet, testhervatagság, kierötlenedés, emlékezet- és szellemgyöngeség annak bizonyos következményei, és az átkosszerü inger, mely az elgyengült idegzet feiiidítésére ellenállhallanúl új meg új opiummámorokat leszen mintegy szükségesekké, míg végre a’ siettetett élet kora halállal alszik ki. Nem állítjuk, mintha a’ mérsékelt dohányzás oly káros következményeket hozna magával, minőket a’ növényi vagy épen ásványi valóságos mérgek szülni szoktak. Azt sem teszszük magunkévá, mit bizonyos tapasztalt orvos a' dohányzás’ hatása körül tett vizsgálódásának eredményéül kimondott, miszerint „vannak esetek, hol az nem ártalmas; egy eset sincs pedig, hol, mint szokványos élvezet, hasznos lehetne.“ Sőt, menten a’ túlzástól, megvagyunk győződve, mikép annak élvezése az egésséges felnőttek- s kivált nyálkás egyéneknél, úgyszinte mint gyógyszer némely beteges állapotokban is jótékony és hasznos; de másfelül az is kétségtelen marad, hogy a’ kor (25—28 év) előtti, idönkivüli, kiváltképen pedig mérsék nélküli dohányzás fölszámithatatlan egésségi, sőt erkölcsi kárára is van az emberiségnek. Nem lenne hosszas tapasztalgatásra szükségünk, hogy polgári ’s családi tevékenységre hivatott férfiakat ’s ifjú embereket ismerjünk meg, kiknek időtöltése, sőt jórészt napi munkája is a’ dohány élvezéséből áll; vagycsak olyanokat, luk arra idejök, erszényük és egésségök’ tetemes veszteségével tudnak áldozni nálunk úgy, mint máshol, és pedig — a’ mi benne legsajátságosabb a’ — nélkül: hogy az öntudatlan utánzásból eredt megszokáson kívül annak akár egésségszemponli, akár egyéb okát adni képesek lennének. „Figyelemre méltó példája az emberi gyaról-
