Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1852
<6 nyüség' kedves érzetével vidámitja fel, az agyvelőben az éberség állapotát költi, a’ szellemlehetségek’ működését szokatlan elevenségre fokozza, úgy, hogy a’ francziák szellemi italnak (boisson intollectuelle') czimezék azt el. És mégis mindezen dicséretei mellett sem egészen ment az utóhatásának bizonyos környűlelek közötti ártékonyságától. A’ gyönge vagy ingerlékeny idegzelüeknél, emez utóhatásoknak beálltával, az életszervek rendszerint nyomasztó lankadtságba esnek, mi mindaddig meg nem szűnvén, míg a’ kávézás’ ideje újólag be nem áll: a’ testi, sőt Szellemi életet is idörül-idöre szenvedöleges, ernyedö, maga-únt állapotban tartja. De a’ szerencsésebb alkatúaknái is sokszor felreismerhetlenek a’ kávé7 ártalmai, kivált lm a’ testben bi- zonyos betegségekre hajlamok lappangnak: minthogy ezek kifejlését gyakran sietteti, néha teljesen kifejti. így állanak elő a’ folytonos idegizgatottság ’s az emésztő szervekre gyülesztett vér miatt a’ többféle gyomor- és májbelegségek, dugulás, étvágytalanság; a’ fel-felzaklatolt vér’ agyra-todulása által fő- és szemfájások, szédülés ’s a’ vérmesebbeknél nem ritkán szélhüdés; az idegzet ingerlése miatt álmatlanság, fő- és tagreszketegségek, szívdobogás, meg-megjelenő yérpezsgés és hőség, görcsök ’s több effélék, — ’s nem tagadhatni el, mikép ezen itallali bővebb élés, :s kivált visz- szaélés, a’ sokaknál mutatkozó beteges ingerlékenységnek, ’s átalában véve a' betegségek’ ideges jellemének kifejtése- ós terjesztésére igen sokat hatott. , És ha így az idősbekre, mennyivel károsabb még az a’ fiatalabbak- s kivált gyermekekre, kiknél amazoknak kivételes ideggyóngesége ’s véringerlékenysége szabályos állapot! Innét a’ korán érlelt kávés gyermekeknél í»’ sokszerü hasbajok, álomvesztés, érzékenykedés, idöelötti kifejtés ’s az anyagi élet’ egész menetének az öröklött természetitől egészen eltérő iránya, sőt — mint több természettudósok vitatják — a’ szellemi tehetségeknek ’s jellem-r nek is balra ferdülése; mit az idegéletnek mindennapi, folytonos magasztaltságából könnyű megfejteni. Csak az egésséges, léhább nedvalkatú (phlegmaticus) felnőttek élvezhetik tehát a’ kávét azon következmény nélkül, melyet átalában a’ szeszes italok kisebb-nagyobb mértékben, de múlhatlanúl magok után vonnak, —’s ezen tekintetből csakugyan ki is zárja azt az újabb orvosi iskola a’ diaetetika’ köréből; míg a’ hasonszenvi (homoeopa-*- thiai) nézetek magokat, az egésséges egyéneket is tartóztatják attól; mert csakugyan mindaz, mi az életerőt nyugalmas működésében háborgatja, csak kártékony lehet. Itt is közel leszünk tehát az igazhoz, ha az iméntiek’ nyomán a’ középet tartva, csak annyit ajánlunk: mikép az állapodott korú egésséges, ha mérgekkel élvezi ez italt, 's magát utána vidáman és könnyen érezi — a’ helyett, hogy talán kártékonyabb élvezethez nyúljon — maradjon mellette; az ifjú és kivált gyermek pedig, kinél minden hevítő mérgező, óvakodjék tőle. Sőt a’ gyöngélkedő idősb se használja azt — mint vélekedni szokás — erösitöképen: minthogy az idegizgatók csupán látszatosan, egyegy kis időre fokozhatják fel az életerőket, míg tulajdonképen csak a’ gyöngeséget fokozandják. Minden erőszakos hevítés az az állati életre, mi a’ lobogtatás az égő gyertyára. A’ kávéélvezettel jár gyakran nálunk is, de főleg keleten, az annál még jelentékenyebb dohányzás. Majd ugyanazon időben lett e’ két nevezetes termény, a’ kávéfa és dohány, az európai füvészet’ tárgyává. De míg amannak magva (a’ kávébab) csak huzamosb idők’ folyamán küzdheté ki világszerüségét ’s a- nép’ alsóbb rétegeihez most sem törhetett még utat: a’ dohányélvczet, mint sebes járványkór, kevés évek alatt nyugattól keletig elhatott, és majdnem kivételes eset ma, ha a’ férfinembelinek egy vagy más alakban élvéül nein szolgál. A’ dohány jherba nicotiana) a’ bóditó mérges növények, különösen a' csucsorfélék’ (solaneae) rendébe tartozik. Sokáig csak egy fajtája ismertetett annak; most három fő- jnie. macrophylla, nie. tabacum és nie. ruslica)és számos alfajtákra vagyinkább változatokra oszlik fel. A’ külrajzilag eléggé ismeretes növénynek erős, ágas, bojto^ gyökeréről egyenes, izmos, molyhos szár emelkedik fel, mely a’ földminőség, időjárás cs művelés szerint 4—Éj lábnyi magasságra nőiket. Levelei lojásdad lándzsásak, a’ kapa dohányt kivéve, kocsánytalanok, tapadó nedvet izzadók, néha egy, sőt másfél lábnyi hosszúk. Terebes virágai a’ szárhegyen nyílnak ’s tölcséres pártái pirosban változók, Mag-burja két rekeszü, fölnyiló ’s számos apró, olajos magvakat rejtő, melyeket nálunk rendesen September és October érlel meg. Ezen növényről Amerika’fölfedeztetése (1492) előtt nem igen tudott Európa. Mikor lett az e’földrészen kívül orvosi vagy mai közönséges használata szerint ismerőssé, nincs elég tisztában. Biztos emlékezet tartotta fenn, mikép már az ős Scylhák és Celták élveztek bizonyos növénylevelek^ mámort hozó füstét, sőt hogy a’ Cellák porát is szítták ’s leveleit rágták volna annak, épen azon módon, mint ma a” dohánynyal történik. Szólallak a’ mondák a’ hellén és indus papokról is, kik valamely növényt égetvén, füstét belehelték ’s általa jós-látásokra magasztosáénak. Azonban mindkét részről hiányzik az alap, miszerint e’ nevezellen növényeket a’ dohánynyal azonegyeknek bizonyithatnók be, annyival is inkább: hogy mondott célokra a’ kelelindiai betel, a’ perui coca — melyeknek fűszeres leveleit ina is színi ’s rágni szokták — úgy egyéb bóditó növényfelék is felhasználtathaltak.
