Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1852
7 Don Ulloa ’s több más tekintélyek szerint a’ dohány Ázsiának is eredeti honosa. Meyen * **)) Cliinában, nagy régiségü képeken a maiakhoz hasonló pipákat ismert fel, "s hallotta miszerint a’dohány Keletindiában ősidőktől fogva vadon tenyész, mely azonban az Amerikaitól különbözik, — miben? elhallgatja. Schouw ellenben a’ chinai- és amerikainak egyazonosságát erősíti; mire ismét mások több mint valószínűnek vitatják: hogy e’ növényt a’Portugallok honosították Chinába, a’ brazíliaiak pedig 1617-ik körül Keletindiába. i A’ dohánynövényről Pano Román, jeromosrendi spanyol szerzetes adott legelőször tudósítást Európának, ki Columbus’ flotillájának 1496-iki visszaeveztekor St. Domingón maradt, ’s térítői működése közben a’ benszü- löttek’ erkölcse- 's szokásairól is gazdag jegyzeteket gyűjtött. Ezekben közli ö a’ dohánynyal élés’ szokását is. Elmondja, mikép korában e’ növényt Domingón guioja- és cohoba- vagy cohobbának nevezték, 's aJ mai szivarok módjára göngyölgetett leveleit tabacco nevű, kétágú szopókában égették és szilfák. A’ jóval utóbbi (1535) Oviedo Férd. teljesebb leírását közié a’ növénynek, úgy st. doiningói használatának is, azt jegyezvén fel a’ többi között: mikép az ott, mint hathatós gyógyfű is, nagy becsben tartatott. Nem sokkal rá (1441 - 55) a’ majlandi Benzomo Jeromos Mexikót, a’ franczia Thevet Andor pedig Braziliát utazták be, ’s még bővebb felvilágitásokat adtak a’ nevezetes terményről, azon megjegyzést is tevén az utóbbi: hogy a’ dohánynak Brazíliában két faját ismerik ’s köznéven mindkettőt petum-nak nevezik. Csak miután Corteznek (1519) Mexikóban tett hódításai a’ nyugotindi spanyol uralmat nevezetes területtel gyarapították, kezdett államilag gond fordittatni rá, hogy a’ nyert új területek’ kincsei tökéletesebben megismertessenek. E’ célból bízta meg II. Fülüp (1560) Toledo Ferdinandot, hogy Mexikót beutazza ’s a tartomány’ természetrajzát megírja. E’ megbízásnak azon gazdag sükerc lett, hogy nevezett tudós, talán a’ dohánynyal együtt, 1200 db. új növényt ismertetett meg és küldött honába, melyek 1671-ig az Escoriálban őriztettek, mondott évben pedig a’ kigyúlt palotával együtt lángok martaléka lettek. A’ dohánynak amerikai, különösen mexikói használatáról egy 1651-ben irt latin könyv adott első kimerítőbb tudósítást. Szerinte e’ növényt Mexikóban yetlnek, Peruban sayrinak hitték, ’s annak a’ két népbeliek mind füstét, mind porát (burnót kép) élvezték. Mondja továbbá, hogy Montezuma’ fejedelmi udvarában, úgy más előkelőknél is — mint Amerika’ nyugoti vidékein mainapig szokás — reggeli -s déli étkezés után a’ dohányzást altató gyanánt is használták. A’ száraz yetl leveleket t. i. vagy szivaralakban ezüst- fa- és néha nádszopókában égették, mint ezt Pano’ közléseiből is értettük; vagy ánbrafa (liquidambar styraciflua) gyantával, néha más illatos szerekkel meghintve füstét orrukkal egyszerűn, vagy egyik kézzel a’ szopókát tartva, másikkal az orrnyilásokat befogva, szítták be. Ugyan e* mexikóiak mint hathatós gyógyszert is dicsérék e’ növényt fog- és tagfájások ’s több e’ félék ellen; leveleinek rágását pedig mint ellenmérget ajánlák. mely használatát a’ mérges kígyók marásai ellen Orinocco vidékein Humboldt Sándor mindmaiglan fenlévönek mondja. Emlegeltetett végtére, mint éhség- és szomjenyhitö szer is. Spanyolországba, ’s így Európába az első dohánynövényt, vagy legalább magvát legtöbb hihetőség szerint Toledo Ferdinand szállitá. Ekkor azonban, csak mint különösség, a’ díszkertek’ ékességeid, majd pedig gyógyt szerül nyerte használatát. Ez utóbbi eset állott Monardes’ idejében (1569) is, ki a’ dohánynak egyéb európai alkal- * mazásáról még nem igen tudhatott v~) Portugalliába ugyanezen idötájt jutott az Floridából bizonyos kereskedő által; •5S 1558-ban már Lissabonban a’ kir kert’ egyik dísze vala. Innét kapta Francziaország is a’ legelső dohányt Nicot János lissaboni követe által (1558—1561), kitől csakugyan herba nicotiana nevét is kölcsönzi. Mint gyógyfüvet tényészté azt Nicot magánkertében, ’s a’ többi közt szolgája’ rokonának orr-rákját, szakácsának átvágott ülerét ’stb* orvoslá meg vele. Ez és számos sükerült kísérletek indíták a’ buzgó hazafit, hogy a’ csodahalású gyógyfüvet II. Ferencz* és Medici Katalinnak megküldje ’s honosainak is ismeretére juttassa. Olaszországgal, a’ Párisban 1580-ik körül működött Tornabona Miklós toscania követ, majd a’ pápai muncius, Poplicola de Santa Croce ismertették meg a’mindinkább elhírhedt gyógynövényt. Ezektől mehetett át Németországba; habár dr. Geszner Konrád, egyik Zürichből írt levelében mondja: mikép Occo augsburgi orvostól már 1565 ben kapott néhány növénylevelet, melyeket dohányleveleknek nézett. Angliába, többek szerint Lane hajóskapitány (1570) Tabago szigetéről, de valószinübbleg Sir Raleigh Walter (1584) hozta azt Virginiából, hová kormányától gyarmattelepitési felhatalmazással küldetett volt. Mikor jutott első ismerete a’ többi Európába, nem tudni. Hihető mikép csak mai használatának, a’ dohányzásnak , elterjedésével; minthogy a’ többi országok, a’ gyógynövényzetet illetőleg, nem igen valának még a’ fenebb idézett idötájt nyűgöt* Európával tudományos összeköttetésben. *) Grundriss der Pflanzengeographic. S. 423. **) L. a’ Simplicium mediramentorum ex now őrbe delegatorum, quorum in medicina usus est, história. A. D. Nicot. Monardio. Kd. n Cor. Atrebnte Antu-erpiae, 1579. czimíí könyv 18. lapján: „Paucos ante annos in Hispanias delata magis ad ornandos hortos, quam ob eins facultales, nunc verő multo celebrius est ob facilitates, quam propter elegantiam.“
