Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1851
7 met inérlföldet, tömege —— részét teszi a’ naptömegnek. Pályájának csekély középpontkülisége miatt esztendeje egyenlő hosszaságú szakokra oszlik, a’ nap átmérőjét pedig 1% szer akkorának látja mint mi. — Fogyatkozásokat rajta egyedül Merkur okozhat, midőn közte ’s a’ nap közt elhalad, mi elég gyakorta történik, ’s mely alkalommal az jóval nagyobbnak látszik, mint nálunk. Vénusnak éji egén a’mi földünk a’ legeslegfényesebb csillag és fényéé —8szór erősebbé válik olykor, mint vénusé nálunk akkor is, midőn ez legnagyobb fényben vagyon. A’ föbújdosók egyikéről sem látszik a’ föld oly nagynak , fényesnek mint vónusról. Holdfogyatkozásaink onnan majdnem oly könnyen vizsgálhatók mint földünkről, azon kivül még a’ holdat is látja a5 föld előtt elhaladni. — Közelsége, tetemes látszalos nagysága és kényelmes láthatóságánál fogva azt hinné az ember, hogy vénusnak természetes mivoltáról legtöbbet lehetne kitapogatni ’s valóban nem is csekély azon csillagászok száma, kik idejűknek , fáradságuknak nagyobb részét e’ tárgynak szenlelék. Cassini, Bianchini, Schröter, Herschel, Flaugerguis de \ico, Harding, Ku- nowsky, Frilzsche, Lamont, Mádler ’s még mások sokan a' körül fáradozának, de a’sok fáradságnak mind a’ mellett csak kevés sikere vala. Csak a’ legnagyobb erőltetéssel 's ritkán előforduló kedvező körülmények közt látszattak olykor rajta foltok, de a’melyek élesen határozva soha nem, hanem mindig igen elmosoltaknak, határozatlan alakúaknak és felettébb gyengéknek mutatkoztak. Más tünemény már gyakrabban látszik rajta. Akkor t. i. midőn Vénus sarlóalakúlag van kivilágítva, szarvának hol mind a’ két, hol pedig csak egyik vége képzésében szabálytalanságok láttatnak, melyek felváltva nagyobb meg- hegyezésböl vagy eltompulásból, befeléi szabálytalan görbülésből, sőt némely esetekben csilla g n e m ü elkülönzött pontokból állanak. Azonkívül néha - még pedig különösen 1756-ban és 1802- ben — Vénusnak homályos része is látszott hamuszínü csillámban, mint a’ milyenben újsága után nehány nappala’ hold látszik. Ez minden, mit a’ vizsgálatok Vénus íelületéröl velünk megismertettek. Ezen test hihetőleg sűrű 's kevéssé átlátszó légkörrel van körülvéve, úgy hogy rendesen nem magát a’ vénustest felületét, hanem a’ majdnem állandó felhörétegét látjuk, mely az átlálhatást tökéletlenül engedi. A’ szarvhegyének említett szabálytalan görbülései, az elválasztott fénypontok és az ágas fényhatárai tetemes hegyeket gyaníttatnak vénus felületén, tetemeseket minden esetre, miután még oly roppant távolból is meglátszanak. — Az említett tünemények utolsójáról, a’ hamuszínü csillám eredetéről semmi bizonyost nem tudunk. Visszavert holdfényre gondolni nem lehet, mert a’ legerősebb távcsövek sem mulattak hóidat Vénus körül, ha pedig a’ Vénus felületéről visszavert fénye látszanék, akkor magát a’ holdat még jobban kellene láthatnunk. Úgy tehát ezen csillám megmagyarázására nem marad egyéb hátra, mint a’ felületnek sajátlagos — talán villozó — fénylést vagy az éj szaki fényhez hasonló tüneményt fölvenni, mely felvételnek igaz- vagy nem igazságát csak az utókor fogja eldönthetni. Harmadik a’ bújdosóklsorában a’ Föld. De mi ezen közös anyánkról itt, rövidség okáért, csak azt hozzuk fel, mi helyezetének azon változásait illeti, melyeken évezredek folytán vagy átment már, vagy még át menni fog; mivel ezen kérdés az emberi nemre nézve, minden esetre a’ legnagyobb fontossággal bír ’s már sok helyütt megpendíttetett. Hogy a’ földtengelye semminémü változást még eddig nem szenvede, azt a’ legösebb korból reánk maradt vizsgálatokból biztosan tudjuk. A’ légmér- séklelnek azon változásai tehát, melyek az idők folytán a’ földfölület kisebb nagyobb részein kétségkívül tapasztaltattak és észrevételnek, nem csillagászati, hanem talán inkább földismei (geologai} okokból folynak. De hogy a’ világlengely helyezete a’csillagzatok irányában változékony, az ép oly bizonyos, mint a’ földtengely változatlansága. Mert a’ világtengely körben forog a’ napút sarkai körül, mely forgásban 25700 év telik el. E’ mozgás első következménye az égi sark helyezetének változékonysága. Az évezredek folytán a’ világsark más más csillagok irányába esik, a’mint ezt a‘ következő tábla kimutatja : Krisztus szül. előtti években 4000-dikben 1700 „ 150 „ lett sarkcsillag a’ mostani volt sarkcsillag a’ Sárkánynak e Csillaga, ugyanannak a „ t. i. a' kis medvének a-val jelelt csillaga.
