Ciszterci rendi katolikus gimnázium - Mária kongregáció, Eger, 1898

13

Fel is hívja társait vigadozásra, hisz a kis Jézus gyermeknek örömet, családnak békét, a világnak üdvöt hozott:

Mária fiai, jó testvérek, kérlek,

Hódolni siessünk az Ég kisdedének!

Majd a karácsonyfát aposztrofálja:

Áldott karácsonyfa! Díszesen ragyogva,

Jézus bő kegyelmét nekünk ábrázolva,

Hitünknek szépségét, remény üde zöldjét Jelented, s Jézushoz szivünknek szerelmét!

Örömünkben hadd vegyenek részt az égiek is:

Angyalok és szentek örvendezni jertek :

Dicsőség, dicsőség mennyben az Istennek !

S a Mária-leventék ajakán hatalmas visszhangként felhangzott az örömének: „Dicsőség mennyben az Istennek.“

Az exhortátiót praesesünk tartá: Nehezére esik beszélnie, hisz szive csordultig van. De miért is ömlik Karácsonykor annyi mennyei édesség lelkűnkbe? Az született, ki minket ujjászült, az lett emberfiává, ki minket Isten fiaivá tett. Az istálló didergő gyermekében mi Istenünknek hódolunk. De a nagy öröm áldozatra is kész; Jézus önmagát adá nekünk, adjuk mi neki szerető szivünket! Ez a karácsonyi ünnep igazi megülóse; aki pedig keresztényiesen tud ünnepeket tartani, az keresztényiesen élni is tud. Gyűlésünket karácsonyi énekkel fejeztük be; a karácsonyfa apróságait a társak között szétosztottuk.

1899. jan. 29.

Mai gyűlésünkön a praefectus imája után Rigó Jenő assistens olvasta fel elmélkedését, melyet a reggeli imádságról irt. Majd praefectusunk közölte velünk azon levél tartalmát, melyet volt felügyelőnk, Nagy János, budapesti