Ciszterci rendi katolikus gimnázium - Mária kongregáció, Eger, 1898

14

hittanhallgató, a kongregációhoz intézett. Megújítván fogadalmát, lelkes szavakban kéri a társakat, ragaszkodjanak hűségesen a kongregációhoz, legyenek a társulat eszméjének megvalósítói. Praesesünk exhortátiójában az igazmondás fenségéről beszélt: megnemesíti ez erény az embert, felemeli a lelket Istenhez, az igazság Atyjához. A féreg szívesen marad az odvas fában, a madár a zöld erdőben; de nekünk nem szabad ragaszkodnunk a földhöz, fel kell emelkednünk az istenséghez; hatásos eszköz erre az igazmondás.

A szentbeszédet ima s ének követte.

1899. febr. 12.

Intézetünk templomának szentségimádási napjain, a kongreganisták az Oltáriszentség gyakori látogatásában mutattak épületes buzgalmat.

1899. märe. 1.

A társulat tagjai négy koronába osztva, e hó minden vasárnapján az egész szent olvasót elimádkozták.

1899. äpr. 16.

E gyűlésen a kongregáció tagjelöltjei közé Tótin János VI. o. t. felvétetett. Lelkiolvasmányunk a keresztény ifjú esti kötelességeiről szólott, különösen a lelkiismeret megvizsgálásáról. Erre Simonyi, Lányi, Appel, Siebert énekelték mindnyájunk lelki meghatottsága között a gyönyörű egyházi éneket:

Gyászba borult egok,

Háborgó tengerek csillaga, Mária!

Hozzád fohászkodunk,

Feléd sóhajtozunk, szeplőtlen szűz Anya!

Okolicsányi Imre társunk szavalta Torday Lajosnak szép költeménybe foglalt imáját „A boldogságos Szűzhöz.“ Esdekel a Szűzhöz, kérne a magyar haza minden hű fiára lelki-testi áldást az Úrtól.