Ciszterci rendi katolikus gimnázium - Mária kongregáció, Eger, 1898
] 2 Ilyen nap a mai ünnep is !“ Valóban szivünk érzelmét tolmácsolta szónokunk ajka! 1S98. dec. 21 A karácsony a keresztény szívek ünnepe; hogyne ünnepelnénk hát mi, kik egész szívvel akarunk keresztények lenni? A karácsony — mondják — a gyermekek ünnepe; mily nagy jogunk van az ünnepléshez nekünk, kik Isten gyermekei vagyunk! Ily érzelmekkel vártuk a kongregáció karácsonyi ünnepségét. Az oratóriumban hatalmas karácsonyfa állott; tetejéről angyal mosolygott szelíden alá; ágain gyertyák fénye közt a kis Jézus ajándékai. A harmoniumon karácsonyi motívumokat játszott ft. Küzdy Aurél tanár úr. A bevezető ima után figyelemmel hallgattuk meg a lelki olvasmányt a Messiás születésének jótéteményéről: a hagyomány szerint a paradicsom életfájából lett a kereszt s ime, a kereszt lett az élet fájává. Erre Simonyi, Lányi duettben énekelték Wittnek karácsonyi énekét: „Csendes éj.“ Szinte odaröppent lelkünk a bethlehemi istálló szegényes kisdedéhez: arcán mennyei béke honol, mellette sziiz jegyespár virraszt. Simonyi Gyula szavalta most elnökünknek alkalmi költeményét: „Karácsonykor.“ Óh, boldog karácsony! Te közeledtedre Megreszket örömtől az embernek lelke! S elhat a boldogság magas palotákba, Mosolyg a szegénynek kunyhója is rája. A zimankós tél fagyos mozdulatlanságával mily ellentét az ember szivének melegebb verése! Künn hideg a tájék, kietlen és árva . . . Mintha minden élet szive tájékára Menne az embernek, hogy hevítse lángra Isteni szeretet csodás csodájára!
