Eger - hetente kétszer, 1914
1914-05-27 / 42. szám
9 EGER. (42. «%.) 1914. május 27. változáskor is járt, amikor az új bérlő, a város beleegyezésével, a leghasználtabb fürdőnek, az uszodának használati diját alaposan felemelte! (By.) Eger város közgyűlése. Eger város képviselőtestülete szerdán, május hó 27-én délelőtt 10 órakor a város közházának nagytermében rendkívüli közgyűlést tart a következő napirenddel: A katonatiszti lak fele részének eladására vonatkozó szerződés jóváhagyása. Az építészeti és szépészeti szakosztály javaslata az új katonatiszti lak építkezésére vonatkozóan. A kiküldött bizottság javaslata az igény- jogosúlt tisztviselők szolgálati pótlékának megállapítása ügyében. A tanács előterjesztése a városházán levő árnyékszékek átalakítási munkálatainak vállalatba adása és a polgármesteri lakásnak fürdőszobával leendő felszerelése iránt. Hevesvármegye törvényhatósági bizottságának véghatározata az orvosok szolgálati teendőire vonatkozó szabályrendelet jóváhagyása tárgyában és előterjesztés a harmadik orvosi állás betöltése iránt. Biró Ferenc városi képviselő indítványa az Országos Magyar Gazdaszövetségnek Temesváron tartandó nagygyűlésére bizottság kiküldése iránt. A tanács előterjesztése a szakosztályok újonnan való megalakítására. Kassába Domokos, mint az egri cisztercita rendház perjelének felebbezése az 1914. évre kivetett városi közműnka-váltság ellen. Illetőségi ügyek. A Katolikus Népszövetség és a városok. A Katolikus Népszövetség, ez a fiatal, de már is csodálatosan kifejlődött szervezet, eddig különösképen a községek lakosságát toborozta zászlói alá. És immár kész, hasznos munkára berendezkedett tábort gyűjtött a magyar falvak lakóiból, azokból, akiknek lelkét még nem törte járomba a destruktív irány, akik még Istennek hála a keresztény világnézlet törhetetlen hívei. Szépen szaporodó népházaik, a kát. sajtó ügyének felkarolása, hitelszövetkezeteinek virágzása, a lakosság benső vallásos élete bizonyság arra, hogy falvaink lakói kellő irányítás mellett a destruktív elemekkel harcoló katolicismus legjobb katonái. Az „EGER“ tárcája. Gyöngyvirágok. IX. Gyöngyvirág ha nyílik reggel... Gyöngyvirág, ha nyílik reggel, Szív-kertemben, jó Anyám! Koszorúba fonom halkan; S énekelve szépségedről, Átadom egy csendes dalban! — Gyöngyvirág, ha nyílik reggel, Szív-kertemben, Mária!... Könnyeimmel öntözhetem! — S gyöngyvirágnak illatából,... Aradoz ki, minden ima! — X. Te ismered a virágoknak titkát! ... Te ismered' a virágoknak titkát, Te ismered a virágfakadást! Te a virágok Királynője, Nézd az én virág-lelkemet, A bimbózásban összetörve! — Te ismered a virágoknak titkát! — És nézd! — a lelkem, — nyíló lelkem, Kevés illatát, mind kiitták! — Te őrized a zöldülő fűszálat, Te ápolod a nyíló orgonát, S most, amikor már szépszámú táborral működik ez a szervezet, amikor vezetőinek fáradozásait gyönyörű eredmény koronázza — ; érzi, hogy még mindig csak félúton van. Érzi, hogy neki még a nehéz várbástyákat is meg kell vívnia, meg kell törnie, be kell hatolnia a városokba, hogy annak lakóit is zászlója alá hívja, a kát. szövetkezés zászlói alá. Mert helyesen mondják a szövetség vezetői, hogy; „Ellenfeleink a városokat ma magukénak vallják. E felfogásukban nagyon kevés a túlzás. Vesse mindenki latba a saját városának viszonyait, a vagyoni és hatalmi megoszlást, az eredmény 100 esetből 90-ben az lesz, hogy a városokat éppenséggel nem tekinthetjük a keresztény érzés, gondolkodás és felfogás várainak. Ellenkezőleg, a városok többsége ma melegágya a laza erkölcsi felfogásnak, az állami konszolidációra, a vallásos felfogásra, a keresztény erkölcsökre veszedelmes, kárhozatos elméleteknek és gyakorlati törekvéseknek. Egyszersmint gyilkos étvágyú, gyors emésztésű kohója a tisztességnek, a becsületnek, az ősi erényeknek, a vallásos felfogásnak, a nemzeti és faji tulajdonságoknak. Nivelláló ereje megmérhetetlen és végeredményben nemzetre és egyházra egyaránt veszedelmet rejtő.“ Többé-kevésbbé bizony így van ez Magyar- ország nagyobb városaiban, s a dolgok ilyetén folyását nem akarja nézni összetett kezekkel a Kát. Népszövetség. Hanem tenni akar. Cselekedni abban az irányban, hogy a városok lakóit visszavezesse a gyakorlati keresztény élethez, hogy legalább is megállítsa az örvény szélén a közönyös testvéreket! Ezt meg kell tennie, mert: „a katolikus renaissanca előidézésére irányuló minden munkásság eredménye és sikere kockáztatva van mindaddig, amíg a városok a szellemi és erkölcsi élet terén úgy töltik be szerepüket, mint azt ma látjuk.“ Tehát a nehéz, kemény talajba is bele akarja vágni az ekevasat a Népszövetség; és okosan. Jó munkás, jó szántó-vető nem válogat a dologban, hanem a nehezét is becsülettel végzi. Már a haditerv is kész különben, amellyel a Népszövetség operálni akar. Erős, intenzív pasztorációt akar, olyat „amely a lélekgondoz ás terén a legváltozatosabb eszközöket veszi Te ismered a virágoknak titkát! És nézd! — a lelkem, — nyíló lelkem, Kevés illatát, mind kiitták! Édes Anyám vagy, — május Királynője! Elődbe hozom virág-lelkemet! — Csak a kezedet kulcsold össze... — A lelkemet harmat fürössze! Csak az fürössze!... —r —ő. A bosszú. (Németből: Hentschel B. után.) Csengettek a felsőbb-leányiskolában. Az osztályok ajtajai kinyíltak s a növendékek szilaj vágtatással rohantak lefelé a lépcsőkön. Az iskola udvarán csakhamar élénk nyüzsgés keletkezett. Az udvar egyik szögletében a VI. A), osztály néhány bájos „bakfis“-a állott, s egyik társukat vették körül, aki nyomtatott papírlapot tartott a kezében. Kíváncsian dugták össze fejecskéiket. A hátullevők lábujjhegyre ágaskodtak, hogy az előttük állók váligénybe, és fölemészti magát a buzgalomban, hogy a gondjaira bízott hiveket az infleiáló légkörben is megtartsa aktív keresztényeknek." Apologetikus, kulturális, gazdasági célt szolgáló szervezetek felállítását sürgeti „amelyeket megteremtett az élet s fenntart a szükség." Legjobb példák az ellenfelek szervezetei. S ha most már a mi városunkat vizsgáljuk, vájjon mennyiben hajthatók végre nálunk a Nép- szövetség tervei, megvaunak-e nálunk mindazok az eszközök, amelyek a keresztény gyakorlati élet fenntartásához ok vetetlenül szükségesek? A Népszövetség által hangoztatott mind a két feltétel dolgában elég jól állunk. Az erős intenzív pasztorációra maga az egri egyházmegye főpásztora mutatta mi g a legragyogóbb példát a missió rendezésével s a missió nagy napjai alatt. A város plebános-kanonokja pedig élénk érdeklődésével a városi hívek ügyei iránt, a legszebb reményekre jogosít bennünket, amellyel működése elé nézhetünk. Aztán úgy a középponti papság, mint a szerzetesházak minden egyes tagja hivatása magaslatán áll és erős pasztorális munkát végez. Hála Istennek, kát. szervezetek dolgában sem állunk nagyon hátul. Ott van a Patronage, a legényegyesület, kongregációk, kér. szociális egyesület stb., amelyek a kát. élet virágzásáról tesznek tanúságot. Sőt a Népszövetség is megvau alakítva városunkban. Persze több tagja lehetne, mint jelenleg, de reméljük, hogy a városi szervezés szép eredménnyel fog járni Dálunk is. Mert dacára intézményeinknek tudjuk nagyon jól, hogy; „a szervezetlen és igy energiátlan, a szétszórt és így minden ellenséges áramlatnak kész prédájául kínálkozó városi katolikusokat be kell vonni a kát. organizációba elsősorban a Népszövetségbe, hogy felnyíljék a szeme, felébredjen a lelke, lássa a veszedelmeket, lássa kötelességeit, akarjon és tudjon modern bitvédelmi és hitvallói munkát végezni és akarja magát kiverekedni abból a lealázó gazdasági helyzetből, amelybe sülyedt!“ Papi város vagyunk, mindannak dacára nem fog ártani híveinknek ez újabb ösztönzés, keresztényi kötelességeik teljesítésére. Hisz azt úgysem lehet eléggé és elégszer hangoztatni, hogy egyesülésben, szervezésben az igazi erő ! (By.) Ián keresztül láthassanak valamit. A fénylő, tűzben égő tekintetek elárulták, hogy valami izgatóan szórakoztató olvasmányról van szó. — Hogy örülök I — Nem, gyerekek, ezt meg kell néznünk ! — Rómeót fogja ő játszani, Rómeót! — hangzott gyorsan össze-vissza. A papír szinlap volt és az „0“: Waldau János, az ünnepelt színész, akinek egyebek közt az a szerencse jutott osztályrészül, hogy a VI. A.) osztály is rajongott érette. Egyszerre csak egy másik leány szaladt oda, ki egy levelet lobogtatott kezében. A szép Rüdiger Elzácska volt. Fulladozva kezdette ; — A felelet!. .. Tőle! Elzus ugyanis a VI. A), nevében verset írt „tisztán csak a művészet iránti“ nagy lelkesedéséből, és elküldötte azt a nagy művésznek. Most kapták meg az „0“ feleletét. Elzus olvasni kezdette a levelet feszült figyelemmel hallgató társnőinek. „Zeus szülte múzsák, istennői az éneknek és a költészetnek! . . .“ — Mily költői! — hangzott fel a leánykák eperajkairól. — Szt,... pszt! Tovább, csak tovább — türelmetlenkedtek a többiek. A virágnak Te adsz illatot! S a lelkem a bimbózásban ... Összehervadni, — csak nem hagyod? —
