Eger - hetente kétszer, 1914
1914-05-27 / 42. szám
1914. május 27. EGER. (42. sz.) 8 HÍREK. Eger, 1914. május 26-áu. Tájékoztató. Május 27., 28., 29. 0sztályképesít5 a tauítóképzSben. „ 28., 29., 30. és jun. 2. Sorozás Hatvanban. „ 31. Pünkösd vasárnap. „ 31. Országos vásár Poroszlón. Junius 1. Pünkösd hétfő. „ 1., 2. Országos vásár Hatvanban. „ ■ 2. A hatvani főszolgabíró tárgyalási napja Eeséden. „ 3. Katonai felülvizsgálat Egerben. „ 7—8. Országos vásár Füzesabonyban. „ 8. A közigazgatási bizottság ülése. „ 10. A gyöngyösi főszolgabiró tárgy, napja Adáeson. „ 10. A tiszafüredi főszolgabiró tárgy, napja Tiszanánán. „ 11. Űrnapja. „ 12, 13, 15, 16. Sorozás Hevesen. „ 14. Országos vásár Makiáron. „ 15. Az egri főszolgabíró tárgyalási napja Verpeléten. „ 15. A hevesi főszolgabíró tárgyalási napja Erdőtelken. A magyar politikai élet egyik legmarkánsabb alakja, Kossuth Ferenc, Teremtőjének rendeléséből, immár befejezte földi pályáját. Gyötrelmes, szenvedésekben bővelkedő volt élete vége, melyet benső részvéttel kisért Magyarország minden polgára, mint olyan férfiúét, ki nagy, fényes történelmi névvel, kiváló tehetséggel és energiával felszerelve, becsülettel küzdötte végig a közélet terén hatalmas harcait. Végre eljött érte a megváltó halál, mely ha megnyugvást kelt is bennünk, de mélységes gyászt borít egyszersmint az egész magyarságra, mely a nagy halottat pártkülömb- ség nélkül tisztelte, becsülte, a magáénak — a magyar nemzeti állam egyik vezető egyéniségének — tartotta. És vájjon a neve, a Kossuth név, amely valamikor varázslatos volt a magyar hazában •— tette-e őt közéletünk egyik legnépszerűbb alakjává, majd vezéremberévé ? Nemi Már befutott egy szép, tudományos készültségének megfelelő pályát akkor, amikor hozzánk jött, felemelni azt a zászlót, amely nagynevű atyja hagyományait őrizte már csak történelmi emlék gyanánt. Nehéz, nagyon nehéz dolog volt ezl De nagy tudása, széleskörű műveltsége, tapasztalatai, az élet viharaiban megedzett egyénisége, meg tudta találni azt az utat, amelyen haladnia kellett. Okosan, megfontolt bölcsességgel tudott számolni a korral, más eszmeáramlatok idején a más erőviszonyokkal. Ezzel a taktikával, a saját erejéből emelkedett a vezéri polcra s ezzel tudta megőrizni egy régi politikai iskola elveit, lényegét és hagyományait. S hogy pártja bukása még is elkövetkezett, ez a tragikum tulajdonképpen nem is az övé, hanem a függetlenségi párté. A legfőbb oka ennek a tragikumnak: a laza szervezet. * Vármegyénk székházán gyászlobogó leng. A vármegye közönsége is ki veszi részét az országos gyászból, amennyiben a nagy halott ravatalára koszorút helyez ezzel a felírással: „Hevesvármegye közönsége — Tisztelete jeléül“ ; a temetésén pedig küldöttségileg képviselteti magát. A küldöttség tagjai: Keglevich Gyula gróf, Malatinszky György, Török Kálmán és Károlyi Mihály gróf. Személyi hír. Főpásztorunk, Szmreosányi Lajos dr. egri érsek, hétfőn délelőtt titkárának, Kriston Endre pápai kamarásnak kíséretében Budapestre utazott. Mária liliomai. Az angolkisasszonyok egri intézetében fennálló Mária-Kongregáció e hó 24-én tartotta évenkint szokásos tagavató ünnepségét. Harmincnégy uj tag csatlakozott Mária hófehér zászlójához. A felavatás szertartását Petrovits Gyula apát-kanonok, az intézet igazgatója végezte, aki tartalmas, szívet lelkesítő s költői lendületű beszédben fejtette ki a Mária-kongregációknak áldásos szerepét a magyar nemzet nemes erkölcseinek ápolásában s lelkes, apostoli szavakkal buzdította az új tagokat az igazi kongreganista eszménynek, a „vita immaculata“-nak, a szeplőtelen életnek megvalósítására. Az ünnepély fényét és áhítatát nagyban emelte az angolkisasszonyok tanítónőképző intézetének énekkara, mely a képzőintézet zenetanárának, Meiszner Imrének, négy szó- lamú női karra irt: „Missa: Regina coeli"-jét adta elő a szerző személyes vezetése mellett. A művészi magaslaton álló karénekben, a bonyolult és szövevényes polifonikus részekben az egyes szólamok plasztikus kidomborítását csodáltuk meg, mig a homofon részekben a dinamikai árnyalások rendkivüli finomsága keltett általános feltűnést. A Kyrie, Sanctus, Benedictus és Agnus végén felhangzó lehetszerű pianissimok oly illúziót keltettek, mintha a túlvilágból egy angyali karnak zengését hallanék. A műnek előadása ép ügy a kitűnő mesterre vallott, mint maga a kompozíció. Offertoriumra Alpáry Lajosné kellemes hangjában gyönyörködtünk, ki egy nagyon szép, hymnusszerü „Ave Maria"-bán remekelt, mely szintén Meiszuernek szerzeménye. Igen szép volt még Koenen F.-nek „Ego sum panis“-sa, melyet a sz. áldozás alatt énekeltek, nemkülönben Viadane „Magnificat“-ja és a három szólamú „Tantum ergo“ a gregorián „Te Deum“-mal. — Az ünnepség után az intézet főnöknője szeretetlakomára gyűjtötte össze az új tagokat. A délutáni órákban pedig ének-, zene- és szavalatszámokkal változatos sikerült ünnepséget rendezett a kongregáció az új kongreganista testvérek tiszteletére. 10,000 korona az egri vízvezetékre! Párvy Antal prépost-kanonok szombaton délelőtt nagylelkű adománnyal lepte meg Eger városát. A nemeslelkű kanonok 10,000 koronát adott az Egerben létesítendő vízvezeték céljaira. Az adomány közvetlen indító oka a pénteki nagy tűzvész volt, de már régóta hő vágya volt Párvy Antalnak, hogy a húzódó vízvezeték ügyünkön segítsen jótékony adományával. Jan- kovics Dezső kir. tanácsos, polgármester még szómban délelőtt átvette és megköszönte a város közönsége nevében a váratlanul jött adományt. Majális. Az Egri Jogakadémiai Kör május hó 23-án, szombaton este tartotta meg a Koronában hagyományos tavaszi majálisát, amely az erkölcsi sikeren kívül, az idén még anyagival is zárult —, ami nem gyakori a jogász majálisoknál. A jelen volt nem nagyszámú, de előkelő közönség a legkedélyesebb hangulatban járta a táncot reggeli 4 óráig. — A majálison felülfizetni kegyeskedtek a következők: Blazse- jovszky Ferenc, Petrovits Gyula, Ridarcsik Imre és Udvardy László dr. 10—10 K; Tur- tsányi Gyula dr., Kronberger József, Berkó Aladár és Légmán Imre 5—5 K; Kriston Endre, Pap József dr., Piánk Sándor, Csutorás László dr., Maczky Valér dr., Módly László dr., Molnár Kálmán dr., Dambrovszky Imre dr. és Buday Gyula dr. 3—3 K; Kálnoky Viktor dr. és N. N. 2—2 K. A szíves felülfizetésekért ezúton is köszönetét mond a rendezőség. „. . . Bizonyára a legboldogabbnak érzem magamat, hogy önök ajánló-levéllel szerencséltettek, ... mindennek ellenére is kénytelen vagyok ...“ Elzácska egyre lassabban kezdett olvasni és arcán már egyáltalán nem mutatkozott a büszke kifejezés, mely a levélolvasás kezdetén ott ragyogott. „. .. Önöket arra kérni, hogy a verseléssel hagyjanak fel.“ Elnémultak valamennyien. A csodálkozástól még a szájuk is nyitva maradt. — Mi ez? Megbolondult?! — kiáltá Lotti. — No de ilyen szemtelenség! Ez vérlázító! — hangzottak a könnyekbe fulladozó hangok. Előbb egymást kezdették okolni, majd bősz kitörésekre ragadtatták magukat a szelíd múzsák, hogy egy ember, még hozzá egy színész ily kicsinylően merészelte lekritizálni az ő költői alkotásukat. Elzus tért először magához. — Megálljatok, gyerekek, ezt a sértést nem hagyjuk magunkon száradni! Ezt meg kell bosszulnunk! — Igenis! Bosszú, bosszúi — esküvének a szelíd múzsák félelmetesen, akik ily hirtelen fúriákká változtak át. Mihelyt izgatottságuk valamelyest csillapult, titkos tanácskozásba fogtak. És nem lettek volna vérbeli „felsőbb leányok“, ha nem találtak volna ki hamarosan valami módot, ami célhoz segítse őket. — Megálljatok! Megvan már! — kiáltott fel a főmúzsa. Szorosan összedugták fejecskéiket és lé- lekzetüket visszafojtva feszült figyelemmel hallgatták Elza bosszútervét. — Éljen! Kiváló! Pompás! — kiabálták összevissza, mikor Elzácska befejezte a mondanivalóját. — Majd bámul az ipse, tudom Istenem! — rebegték visszaszállingózva a termekbe, mivelhogy a szünetidőnek már vége volt. Elérkezett az est, amikor Waldau Jánosnak Rómeót kellett játszania. A színház természetesen a legutolsó helyig tele volt. A földszinti harmadik sorban ült a múzsa-szövetség. (Ezt a nevet használta merészen a VI. A), osztály, tekintettel költői fellendüléseire). De két tag hiányzott: ezek két széket foglaltak le a zenekari páholyban, egész közel a színpadhoz. Az előadás megkezdődött. Rómeó szerepét egyszerűen comme il faut játszotta Waldau, ki méltó partnert talált Júliában. Egy darabig minden jól ment... ám a szerencsétlenség lassan, de biztosan közeledett. Már az ötödik felvonást játszották, Páris gróf már elesett Rómeó kardjától, mikor a páholyban ülő múzsák földszinti társnőikkel élénk pillantásokat váltottak. Épen most mérgezte meg magát a szegény Rómeó, és ott feküdt mozdulatlanul a földön. ... Ekkor, midőn Júlia kétségbeesetten mondja : „Oh! vigaszthozó Atya! — Hol uram?“ — Elzácska villámgyorsan végrehajtotta, ami reá volt bízva: szalmaszálba óvatosan fehér tüsszög- tető port töltött s a szájához emelve tele tüdővel, ügyesen belefujt. A por finoman szétszóródva repült a színpadra, épen a holt Rómeó felé. Ó szegény Rómeó! „Tisztán emlékszem, hol kell, hogy legyek. S itt is vagyok ..." — szavalt tovább Júlia .. . És ekkor!! — Ah! mi volt az ? . . . A holt Rómeó megmozdult. A legnagyobb erőfeszítéssel iparkodott legyűrni teste bizsergető rángatózását. Hiába! — A nézőtéren is nagy nyugtalanság keletkezett. A halott Rómeó érthetetlen, csodálatos grimaszokat kezdett vágni. — Hol van az én Rómeóm ? — kesergett tovább Júlia. — Hapczi! hapczi! — felelt rá harsogva a halott Rómeó minden porcikájában összerázkódva. Tableau. — így bosszulta meg magát a VI. A.) osztály. Ford.: Alpáry Imre.
