Eger - hetente kétszer, 1914

1914-01-07 / 2. szám

9 EGER. (2. sz,) 1914. január 7. kedve az ilyen küzdelemhez, amelynél még csak remélni sem lehet, hogy jobbra, nemesebbre fordul?! Bizonyára senkinek, vagy nagyon keveseknek. A nagy többség, vagy legalább a tisztult ízlés, a nemesebb felfogás a Horatius álláspontjára helyezkedik: Beatua ille, qui procul rsegotiis . . . A félrevonultságban lehet boldog­ság, gyönyörűség, de a magyar poli­tikában, sajnos, nincs reá semmi kilátás. Az igazoló választmány. A vármegye fő­ispánja az igazoló választmány elnökévé Ridar- cslk Imre kanonokot, tagjaiul pedig Gesztes La­jost, Lipcsey Péter dr.-t és Setéi Sándor dr.-t nevezte ki. A közigazgatási bizottság ülése. Hevesvár­megye közigazgatási bizottsága hétfőn, január hó 12-én délelőtt l/all órakor ülést tart a vármegye székházának kistermében és ez al­kalommal választja meg a bizottság különféle választmányait, szakosztályait és küldöttségeit. Számvizsgáló elnökök a pétervásárai és tiszafüredi járásokban. A községek 1913. évi közpénztári és egyéb számadásainak megvizs­gálásához, a vármegye törvényhatósági bizott­sága részéről kiküldött számvizsgáló elnökök a pétervásárai és tiszafüredi járások községeire nézve a következők: A pétervásárai járásban; Bátor és Bekölce községek részére Beniczky Elemér (Egercsehi), Bodonyban Szlovák Béla (Párád), Bükkszenterzsébeten Vágó Lajos (Erdő­kövesd), Bükkszéken Piroska István (Sírok), Dorogházán Marssó Lőrinc (Maconka), Eger- baktán Vágner János (Bátor), Egerbocson Be- niczky György (Egercsehi), Egercsehiben Veres János (Bátor), Erdőkövesden Farkas Gyula (Pétervásár), Fedémesen Rabecz Lajos (Bükk- szenterzsébet), Hevesaranyoson Veres János (Bátor), Istenmezején Vágó Lajos (Erdőkövesd), Ivádon és Kisfüzesen Farkas Gyula (Péter- vására), Maconkán Huszár Kaim. (Nagybátony), Mátraballán Altorjay Dezső (Pusztaiak), Mátra- derecskén Ferenczi Ede (Párád), Mátramind- szenten Borsay István (Mátraballa), Mikófalván I l j I Beniczky Elemér (Egercsehi), Nagybátouyban Marssó Lőrinc (Maconka), Nádujfalun Borsay István (Mátraballa), Párádon Altorjay Dezső (Pusztaiak), Pétervásárán Vágó Lajos (Erdő­kövesd), Recskeu Juhász Károly (Bodony), Sírokon Ferenczi Ede (Párád), Szajlán Piroska István (Sírok), Szentdomonkoson Rabecz Lajos (Bükkszenterzsébet), Szűcsön Beniczky Aladár (Egercsehi), Szuhán Borsay István (Mátraballa), Tarnaleleszen Beniczky Aladár (Egercsehi), Terpesen Piroska István (Sírok), Váraszón Vágó Lajos (Erdőkövesd). A tiszafüredi járásban: Nagyivánban Törcsvári Tivadar (Tiszaörs), Örvényen Wagner Lajos (Tiszafüred), Poroszlón Schleiminger László dr. (Tiszafüred), Sarudon Mattyasovszky Kálmán (Tiszanána), Tiszafüre­den Széky Péter dr. (Tiszaigar), Tiszaigaron Kiss Aladár dr. (Tiszafüred), Tiszanánán Lip­csey Attila dr. (Tiszafüred), Tiszaörsön Fábry Dezső (Tiszafüred), Tiszaszőllősön Kékessy De­zső (Tiszafüred), Ujlőrincfalván Graefl Andor (Kétútköz). Szabadkőműves előrenyomulás. A „Dél“ című szabadkőműves újság 1913. évi junius 3 iki számában olvastuk, hogy a sza­badkőművesek újabban Losoncon, Kecskeméten, Szatmárou, Resicán, Cegléden, Nagykőrösön és Egerben készülnek szabadkőműves páholyokat alapítani. Azóta a szatmári szabadkőmüvespáholy „Hajnal“, illetve az újabb terv szerint „Köl­csey“ név alatt már megalakult. Mellőzve itt az egri páholy megalakítására vonatkozó — nem első és bizonyára nem is utólsó — kísérletet, megállapíthatjuk, hogy ez a szabadkőmüvesi terjeszkedés arra az akcióra vezethető vissza, mely a magyarországi 69 páholyra és ennek 6504 tagjára páholyalapítási adó címen nehe­zedik. Napjainkban a vidéki szabadkőműves mis­siók, körök és páholyok gombamódra szapo­rodnak. Hogy csak a múlt évi szabadkőműves ala­kulásról emlékezzünk meg: Miskolcon Sidlauer Ármin dr. főmestersége alatt 30 taggal „Előre“ címen páholy alakult. Pécsett „Irányi Dániel“ név alatt 14 taggal alakult szabadkőműves kör. Nagyváradon a László Királyon kívül meg­alakult a Berkovits Ferenc-páholy, mely utóbb nevét „Bihar“-ra „magyarosította.“ Főmestere: Apáthy István dr., egyetemi tanár. Kispesten „Türr István“ páholy alakult 8 taggal. Ungváron „Kárpát“ kör alakult 38 taggal, Szabó József dr., ügyvéd vezetése alatt. Fogarason „Veritas“ név alatt 4 testvér szabadkőműves missiót alakított. Vezetője: Leszmand Henrik. Karánaebesen „Oriens“ nevű szabadkőműves kör alakult. Eszéken az uj kör cime: „Budnost“, ami latinul „Vigilantia“ címet visel. A beregszászi a] páholy cime: „Pro libertate.“ Sátoraljaújhelyen megalakult a „II. Rákóczy Ferenc“-páholy, Palánkán az „Őrtűz“ című sza­badkőműves kör. Nagy eredmény gyanánt regisztrálják a szabadkőművesek, hogy a vidék muukakedvét és lelkesedését — még a páholy-adó fizetésére is — fölkeltették, amely mindig újabb és újabb szabadkőmüvesi célt tűz maga elé, melynek sikere szerintük semmiképen sem marad el. Ily adóból befolyt 1912. év második felé­ről . . . 15,956 K 43 f., melyből a határszéli páholyok kezelése alatt áll 2,861 K 43 fillér. A budapesti középpont kezelése alatt ma­rad ilyenformán 13,095 K. Az 1913. év első felére elő volt irányozva 17,917 K, melyből a határszéli páholyokra 3,042 K 50 f. esik. Marad a központ kezelése alatt 14,874 K 50 f. Ebből az év első felében befolyt 6152 K 57 f. A befolyt adó a módosított alaptörvények 51. §-a szerint vidéki páholyok alapításának előmozdítására és vidéki, anyagilag gyengébb páholyok támogatására fordíttatott. Ebből az alapból 1912. julius 1-től 1913. julius 1-ig a következő már meglevő páholyok kértek segítséget. 1. Széchenyi (Sopron). 2. Alföld (Szolnok). 3. Alkotás (Szabadka). 4. Aurora (Versec). 5. Zu den drei Säulen (Brassó). 6. Tisza (Máramarossziget). 7. Siculia (Sepsiszentgyörgy). 8. Resurrexit (Kassa). — önök, hölgyeim és uraim, láthatják, hogy a médium most hipnotikus álomba merült és most kénytelen lesz akaratom szerint cselekedni. Ha a vendégek közül valaki előterjesztené, hogy mit tétessek meg vele, készségesen bemutatom Önöknek, hogy most tökéletesen ura vagyok az elaltatott gondolatainak. Elsőbben senki sem akart beleavatkozni, de azután Samuels Ted, — aki halálosan gyűlölte O’Slannt, — mondta: — Hitesse el vele, hogy kutya. Tudom, hoqy szereti a kutyákat. — Jól van hát, — mondta Richárd úr ko­molyan, — kutyává változtatom. Újra néhány komikus mozdulatot tett, mire O’Slann elkezdett remegni és hirtelen morogni. — Ide! — kiáltja a TickI úr és el volt ra­gadtatva a sikertől. — Ide, hozzám, Hector! Erre O’Slann négykézláb mászkált és úgy ugatott, mint egy kutya. Még soha se láttam ilyen lelkes közönséget. Az öreg Samu annyira magánkívül volt a gyönyörtől, hogy odament az emelvényhez és meg akarta simogatni p’ Slannt, de ez megkapta a lábát és megharapta, mint egy valódi eb. A fiatal úr mindama dolgokat végeztette vele, amit a kutyától kívánhatnak. Székeket ug­rott keresztül; a hátsó lábán állt és cukrot kért; a macskát kereste stb. Alig bírtuk már a kaca­gást és amikor már későre járt az idő, Richard úr azt mondta, hogy most újra emberré fogja változtatni a médiumot. — Jer, kedvesem, ébredj fel! — mondotta és hadonászott az orra előtt. — Rrrrrr! — mormogott O’Slann és az asztalkendőt rángatta. — Előre! Előre! — kiáltott megfélemlítve a fiatal úr és belefújt az arcába, mire O’Slann otthagyta a térítőt és nagyon realisztikusan a fiatal úr cipőjét kezdte harapdálni. Richárd úr nem tudta visszaváltoz­tatni. Rémséges látvány keletkezett. Mindenki ki­abált, lármázott és a szegény Mrs. O’Slann zo­kogott. A fiatal úr egy öt fontos bankóval nyug­tatta meg és azt mondta neki, hogy ura más napra rendbe jön. A szomszédok kötelet hoz­tak és segítettek hazaterelni O’Slannt. Ez nehéz munka volt, mert útközben mindenfelé szaglá­szott és egyszer csaknem feldöntött mindenkit, mert egy nyúl után akart iramodni. Amikor vég­re otthon szerencsésen megkötözték, nem al- hatott tőle az egész falu, mert egész éjjel vo­nítva ugatta a holdat. Másnap reggel a fiatal úr meglátta és még vadabbnak találta. Urakes Bili, jó szomszéd létére, néhány csontot hozott neki, amiket a saját kutyája visz- szautasított már, de az még rontott az ügyön. Mrs. O’Slann borzalmas állapotban volt. Azt mondta, hogy Richárd úr tönkretette. Addig szidalmazta és őrjöngött, amíg a szegény fiatal úr magánkívül lett és megígérte, hogy felgyó­gyulásáig hetenként két fontot fizet neki. Ez így tartott néhány hétig; Tim egész napon a háza előtt feküdt, egy szalmaszőnyegen és aludt. Ha valaki közeledett feléje, dühösen ráncigálta a láncát és addig ugatott, amíg el nem ment a vendég. És hogyan vonított éjjel! Olyan rémes volt, hogy deputációt küldöttünk a fiatal úrhoz, nem helyezhetnénk-e el O’Slannt az összeköttetései révén, valami kutyaotthonban. Ennek az volt a következménye, hogy Ri­chárd úr kétszáz fontot ígért Mrs. O’Slannak, azzal a kikötéssel, hogy az urával együtt rögtön el kell távoznia a faluból; az asszony beleegye­zett. Ott volt az egész falu, hogy elutazásukat láthassa. Nehézségekkel járt a kutyajeggyel uta­zó O’Slannt egy személyszakaszban elhelyez­tetni; a fiatal úr nyomatékosan fogott kezet a kalauzzal, amire aztán megengedte. Mindnyájan ott voltunk a pályaudvaron, a fiatal úr is. O’ Slann a nyitott ablaknál ült és egy csontot rág­csált. — Amikor megindult a vonat, az öreg Sam fejéhez dobta O’Slann a csontot és vigyorogva kiáltott a fiatal úr felé: — Azt hiszem, kedves uracskám, hogy drága mulatság a hipnotizálás, de bizonyára vigasztalni fog a tudat, hogy egészen felgyó­gyultam, — ugy-e? Azután jókedvűen szivarra gyújtott. A vo­nat gyorsabban ment és mi még láthattuk, mint dobálja a sürgöny-póznák felé a kutyakalácso­kat, ezután eltűnt csodálkozó szemeink elől...

Next

/
Oldalképek
Tartalom