Eger - hetente kétszer, 1914

1914-03-18 / 22. szám

1914. március 18.

EGER. (22. sz.)

3

A II. választó-kerületben:Militzer Gyula, Mlinkó István, Balkay István, Polatsik Jenő, Csep- reghy Gyula. (Eddig Fekete János, Grünw-dd Ferenc, Csepreghy Gyula, Szilágyi József és Militzer Gyula voltak.)

A III. választó-kerületben: Szőke Sándor, Fü- gedy János, Timkó János, Baranyai István. (Eddig Szőke Sándor, Fiigedy János, Kuborczy Dezső, Timkó János voltak.)

A IV. választó-kerületben: Stészel Sándor, Meilinger Ödön, Nagy István, Mile János. (Eddig László János, Nagy István, Kiss Imre, Meilinger Ödön voltak.)

Az V. választó-kerületben: Ifj. Bóta Mihály, Balázs Ignác, Bóta Antal, Molnár Ferenc. (Eddig Balázs Ignác, ifj. Bóta Mihály, Szaladi József és Kodolányi Dezső voltak.)

A VI. választó-kerületben: Tóth Ferenc, Horváth Sándor, Bodó József, Kovács István. (Eddig Nagy János dr., Bodó József, Gál Mihály, Petrik József.)

A VII. választó-kerületben: Szederkényi Nándor, Babócsay Sándor, Kaszás Imre, Tábori András. (Eddig Babócsay Sándor, Szederkényi Nándor, Kovács András, Csendes Antal voltak.)

A Vili. választó-kerületben: Tóth Csepreghy András, Nagy János, ifj. L&nther János, Sza- lontai István. (Eddig Tóth Csepreghy András, Kelemen Antal, Nagy János (Malom-utcai), ifj. Jaksi István voltak.)

A IX. választó-kerületben: Cziglédy János, Cseh János, Nagy János dr., Vályi Mihály. (Eddig Cziglédy János, Tóth Ferenc, Yincze Pap Gábor, ifj. Vas István voltak.)

A X. választó-kerületben; Tóth Ferenc, Tóth Bírja Mihály, Jacso Mihály, Elek Béla. (Eddig Tóth Bírja Mihály (cifra), Vass János dr., Borbás János, Dutkay Pál voltak)

A XI. választó-kerüleiben: Marosi Sándor, ifj. Liptai András, ifj. Vancsai János, Simon Mihály, Vágó Frigyes. (Eddig Antal József, Kelemen Kálmán, Lanther János, Csank Béla, Juhász Pál voltak.)

A XII, választó-kerületben: Kolmann János, Kakuk Ignác, Ipacs József, Szabó Lnjos. (Eddig Mlinkó István, Kakuk Ignác, Kocsis Barnát, Kovács Csatlós Mihály voltak.)

A katolikus, illetve általában a jó sajtót — tettel kell támogatni, nem szóval.

Városi ügyek.

— Eger város rendkívüli közgyűlése. —

Eger város képviselőtestülete szombaton, március hó 14-én délelőtt 11 órakor rendkívüli közgyűlést tartott Jankovics Dezső kir. tanácsos, polgármester elnöklete alatt.

A közgyűlésnek mindössze három tárgya volt, amelynek elintézéséről tudósitónk a következőket jelenti:

A villamos telep zárószámadása. Eger város villamos telepének 1913 évi zárószámadása élénk érdeklődést kelteit. És ez érthető. Nem kevesebb, mint, 1.464,037 korona 83 fillér tőkét fektettünk a villamos művekbe. Ennek a n»gy összegűek hasznot hajtó gyümölcsözésére illő, hogy kiváncsi legyen a képviselőtestület, mert hát a város közönsége is kiváncsi reá. Az eredmény kielégítő és megnyugtató. A zárószámadás szerint ugyanis a viilamos művek

1913. évi jövedelmezősége összesen 147,294 korona 24 fillér, ami a befektetett tőke kamatának felel meg. A mérleg 1.580,022 korona 46 fillérrel zárul, melyből 1630 kor. 50 fillér a folyó évi nyereség. Az eredmény számla végső összege 280,817 korona 48 fillér, melyből a kölcsönök kamataira 83,152 korona 22 fillért, tőketörlesztésre pedig 7,127 korona 08 fillért fizetett ki a villamos telep igazgatósága, A város utcáinak, tereinek, hivatalainak, iskoláinak, vámházainak világítását és a jéggyár üzeméhez szükséges hajtóáramot a villamos telep ingyen szolgáltatta. A város közvilágításának értéke az idén már 41,400 koronával szerepel a villamos telep zárószámadásában. A közgyűlés a felülvizsgált és az állandó választmány részéről is jóváhagyásra ajánlt zárószámadását elfogadta, majd a villamostelep igazgatóságának javaslatára kimondotta a képviselőtestület, hogy a megújítási tartalék alapot az idén nem gyarapítja, hanem ehelyett uj, értékcsökkenési tartalék-alapot létesít és ennek céljaira átengedi az idei 1630 kor. 50 fillér nyereséget, az 1912. évről áthozott 1043 kor. 90 fillér nyereséggel együtt, ami összesen 2674 kor. 40 fillérre rúg. A zárószámadás kapcsán az állandó választmány azt is javasolta, hogy az árammérő óráknak használati díját havi 1 koronáról 50 fillérre szállítsák le; továbbá, hogy a villamos telep igazgatóságát,

felügyelőbizottságát és alkalmazottait jutalomban részesítsék, valamint emeljék fel a villamos telep tisztviselőinek és egyéb alkalmazottainak fizetését. A közgyűlés az árammérő órák használati díjának leszállítására és a jutalmazásokra vonatkozó javaslatot elfogadta; a fizetés fölemelésre nézve azonban nem döntött, mert ez a főben járó pénzügyi kérdés nem volt a tárgysorozatban feltüntetve.

A tisztviselők szolgálati pótléka. Jankovics Dezső kir. tanácsos, polgármester és tisztviselő társai az uj szervezkedési-szabályrendeletben részükre biztosított szolgálati pótlék engedélyezését kérték a közgyűléstől. Az állandóválasztmány előterjesztése szerint: Jankovics Dezső polgármester, Hanák Gyula főjegyző, Glósz Kálmán dr. tiszti főorvos és Szabó Miklós számtiszt, 17 évi szolgálat után, 400—400; Morvay János tanáC'Os, 26 év után 1600; Derszib Ödön főszámvevő, 22 év után, 1000, Sír Lajos alszám- vevő és Cselényi István iktató-kiadó 22, illetve 19 év után 800—800, Szabó Ödön dr. városi tiszti orvos, Deák Mihály rendőrfelügyelő, végül Sárközy Ignác, Talabér Gyula és Tumli Kálmán Írnokok 200—200 korona évi szolgálati pótlékban részesíthetők. A képviselőtestület, Alföldi Dávid dr. indítványára, bizottságot küldött ki ebben az ügyben érdemleges javaslat kidolgozása végett.

Lazul az elővásárlási tilalom! A tejes kofák a tejre és tejtermékekre nézve az elővásárlási tilalomnak megszüntetését kérték, amit a közgyűlés teljesített is, azzal a megokolással, hogy hát tejfélére kora reggel van szüksége a közönségnek s így ki vásárolná azt 8 óra után a kofától ? — azután meg a falusi tejszállítók nem bíbelődnek a tejnek kisebb mértékben való kimérésével. Szóval ok és ürügy, ha csak ez kell, akad bőven a kofák védelmére, hanem ki és mivel védi majd a közönség érdekeit, ha majd a nagy ügygyel-bajjal keresztül vitt elővásárlási tilalom illuzórius lesz és lomtárba kerül a — kivételek miatt? Vagy a közönség érdekei mellett nem érdemes érveket csoportosítani?

A közgyűlés pár perccel déli 12 óra után véget ért.

A jóakarata bírálatot joggal kérheti, sőt várhatja a katolikus sajtó.

A férje után búsongó özvegy bújában hamarosan elhunyt és így Tinódi kikerült az élet forgatagába s a vár népével együtt szétszóródott az országban, szerte énekelvén krónikás versekben Buda veszéséről és Török Bálint fogságáról.

A jámbor lantos néha-néha gyönyörű lírai hangokat csal ki lantja húrjaiból. A derék hadvezér udvarában eltöltött boldog napok keserűen sóvárgó visszaemlékezéseit tolmácsolja krónikás énekeiben. Meglepően élénk hangon tükrözted vissza urához való ragaszkodását, szomorúságát, borongó, méla bánatát és szívhez szólón zengi a mélységes családi gyászt:

Fohászkodik mastan sok gyakor sírásval flsszony-feleségöd az két szép fiadval,

Mert ők élnek mostan az nagy árvaságval,

Nagy sok boszúságval, gyámoltalanságval.

Örömök soholt nincs a te jó szolgáidnak,

Kik szívvel szeretnek, gyakran fohászkodnak, Egynéhány közülök tétova búdosnak,

Ha megszabadulnál, mégis sokan várnak.

1542. körül Verbőczi Imrénél tartózkodik s megénekli ennek a kozári diadalát. De innen is csakhamar vándorútra kel, várról-várra kóborol, s amerre jár, meg-megcsendül fülében a müezzin éneke, amint a templomok tornyairól imára szólítja a törököt: La illah, il Allah, Mohamed rasul Allah!

Ott van ő mindenütt, fölcsendül a hangja, megpendül a lantja, ahol ágyú dörög, ahol kard villámlik, ahol golyó süvít, hogy lelkesítse, fölrázza a magyar szíveket. Megfordul az országgyűlésen, fölkeresi a csaták színhelyét s szomorúan látja a magyar szenvedéseit, pusztulását, viszálykodását és könny hullik ki a szeméből :

»Sírva veszéke! most szegény Magyarország,

Mert tőle távozék hangosság vigasság.

Földjéből kikele pártütő gonoszság,

Két királya között oda a boldogság.«

Azután elmereng a múlt dicsőségén:

»Tudjátok magyarok hirössek valátok,

Míg nagy szeretettel egymást halgattátok.«

Szomorúan nézi, miként húz szét az egész ország s miként őszük meg a nemzet, két koronás királya van egyszerre s végveszéllyel fenyegeti a török:

»De mihelyt köztelek ti meghasonlátok,

Ottan országtokban im mint pusztúlátok...«

... Miután kiöntötte szívének minden keserűségét, heves lirai érzelmeit, leteszi a lantot, megpihen kissé.

Egyideig Nádasdy Tamás nádorispán udvarában van, majd 1548. táján hosszabb időre Kassán telepedik le. Családot alapít és gazdálkodik. Közbe-közbe irodalommal is foglalkozik. Itt irja krónikás énekeinek legnagyobb részét, a Szegedi veszedelmet, Losonczy halálát, Egervár diadalát, Erdély históriáját és több mást.’

Hazája sorsán tépelődő lelke itt sem sokáig talál megnyugvást. 1553-ban elhagyja Kassát s Erdélybe, Kolozsvárra megy, hol Kassán megkezdett művét fejezi be és a következő évben (íCronica címmel ki is nyomtatja. Művét előszavában Ferdinánd királynak ajánlja, ki ezért ötven forintnyi jutalommal ajándékozza meg.

Az események előadásában főkép az igazságot tartja szem előtt s mint ő maga is mondja a Cronica előszavában: Sem adományért, sem barátságért, sem félelemért hamisat be nemi írtam, ami keveset Írtam, igazat Írtam.

A tárgyilagos krónikás előadás mellett is azonban tiszteletet érdemel erős honfiúi érzése és a Gondviselésbe vetett szilárd hite, melyekkel mély fájdalommal siratja Magyarország pusztulását s keserűen emlegeti a tépett szegény magyar haza fiainak viszálykodását, de azért nem esik kétségbe hazája sorsa felől és szebb jövőben remél:

»Elszólnak a felhők, kiderül az ég is,

Magyar szív a magyart, hej! megérti mégis. Dicsőséges lesz ezentúl nemzetemnek kardja, Magyar ember a magyarral kézfogóját tartja.«

Élete utolsó éveit ismét Nádasdy Tamás udvarában tölti. Ekkor már kopott a lantja, szí- neveszett hangja, elcsüggedt a teste, megtörte a sok gond és fáradság. De hogy a sok magyar vitéznek dicső nevét, a hős Török Bálintot, jó Losonczy Istvánt, vitéz Szondi Györgyöt, az egri oroszlánt a késő unokák örökké említsék' és soha se felejtsék, »elhangzott énekit kincses Kolozsvárott betűbe öntette«, hogy »légyen emléközet«...

Elszállott az ének ... lepattogott a húr... s a halál 1566. táján kiragadta dermedt ujjai közül az ő búbánatos, szépszavú lantját.

Régen, nagyon régen történt.