Eger - hetente kétszer, 1914
1914-01-28 / 8. szám
2 EGER, Í8. sz.I — állítjuk, hogy igen, de igen sokan éjjeleken át sírva, irigyen gondolnak napszámos anyjokra, aki nem volt úri nő, de volt neki mindig bőven enni, nem vette meg az Isten hidege csak azért, mert nem telt szép bundára, prémre, boára. A női pályákon való túltermelés értéktelenítette el a női munkát s tette a diplomás kisasszonyokat a társadalom lázárjaivá. Mert ők hivatásuknak, a íérj- hezmenésnek, már akkor búcsút mondottak jórészben, mikor diplomát szereztek. Abba a társadalmi osztályba ugyanis, ahonnét kiemelkedtek, mint feleség — nem kerülhetnek vissza. Magasabb társadalmi osztályba meg nem kerülhetnek, mert vagy szegények, vagy túlságosan kisasszonyok stb. Manap tehát a diplomáért küzdő nő elveszti a fórjhezmenés lehetőségét a nélkül, hogy megnyerné a jó és tisztességes, nyugodt életet. Nem a nőemancipáció áldozatai tehát ezek? Igenis. És ezt természetesen a társadalom sinyli meg, amelyik most már a nőket is beírhatja a diplomás-nyomor szerencsétlenei közé egyrészt, másrészt elveszti a női munkára alkalmasak ezreit. Kap tanult kisasszonyokat túlságos sokat, de nem tud kapni gazdasszonyokat, háziasszonyokat s általán a magasabb és alsóbbrendű női munkára hajlandó kezeket. Pedig ezek a munkakörök sokkal bővebb kenyeret kínálnak és egy ilyen egyszerű, dolgos nőnek feltétlenül előbb akad jóra való férje, mint egy 2 kor. 10 filléres állami dijnok-kisasszonynak, kinek apja talán foltozó varga. Minél jobban belemélyedünk ennek a feneketlen kérdésnek a taglalásába, dór tévedésből egy mellékfolyosóra nyitott be, ahol erőteljes »Betyár vagy!« üdvözlés fogadta. Első pillanatban azt hitte, hogy talán Alföldi Dávid köszöntötte szíve szerint, de csakhamar rájött, hogy a Kakus papagály bizalmaskodik vele. »Minden alapot nélkülöző, légből kapott koholmánynak kell minősítenünk« különben azt a szárnyaló vélekedést, hogy Alföldi Dávid azért kérte a kimentését, mert az Egri Napló nem ülhet egy asztalhoz az Egri Újsággal. Ó, nem. A hiteles igazság az, hogy az Egri Naplónak családi ünnepélye, lakodalma volt ugyanakkor Hevesen. — Szóval gyülekeznek. A Légmán Imre fürge szemei, meg a Bárány főmérnök műszaki monoklija látható jóváhagyással vizsgálgatják a magas, tágas, Ízléses berendezésű termeket. De vannak, akiknek nem annyira a cseresznyefa-bútorok, Olgyay-képek és perzsa szőnyegek ötlenek szemükbe, hanem az a körte, meg alma, amelyek egyazon gallyon termettek és most egy üvegbura alatt húzód- nak meg egymás mellett a fogadóteremben. Némelyek tamáskodnak persze, de a benfenteseb- bek állítják, hogy úgy hozta az érseki kertész a kétféle testvér-gyümölcsöt egy gallyon. Sokan csodálatosnak találják ezt. — Még csodálatosabb, — szól egy epés munkapárti, — hogy Andrássy Gyula gróf meg Vázsonyi Vilmos egy politikai faágon fészkelnek. annál veszedelmesebbnek, annál szomorúbbnak találjuk, mert a nőemancipációt nem az idő érlelte meg, hanem erőszakosan, éretlenül szakasztották le az élet fájáról. így azután nem csuda, ha az éretlen gyümölcs eredménye — társadalmi gyomorrontás! Ilyen gondolatok jutnak eszünkbe most, hogy olyan nagyszabású beszédet mondott Zichy János gróf a női lélek hivatásáról a Kát. Tisztviselőnők és Női Kereskedelmi Alkalmazottak Budapesti Egyesületének tegnapelőtt tartott közgyűlésén. Az emigráció titkai. — A Puky Miklós iratait ismét lepecsételték. — Megírtuk a minap, hogy Puky Miklósnak, Hevesvármegye neves ellenzéki vezérének, birtokában volt egy iratcsomag, amelyet fia Irányi Dánielnek adott át, aki úgy intézkedett róla, hogy annak tartalmát addig nem teszi közzé, mig azt a „hazafiúi kötelesség nem követeli, illetve tiltja.“ Irányi Dániel, 1888. jan. 27-én erre vonatkozóan kelt levelében, úgy véli, hogy legalább huszonöt-harminc évié nem közölhetők az iratok a nyilvánossággal. A Nemzeti Múzeumban elhelyezett iratcsomagot e rendelkezéshez képest tegnap, — 1914. január 26-án délelőtt 10 órakor — bontották íöl. A történetírást méltán érdekelte a pecsétes csomag tiltott tartalma. Tudott dolog, hogy Puky igen jó barátja volt Teleki László grófnak és az emigráció búvárai mindig abban a hiszemben voltak, hogy Teleki annak idején Pukynak adta át az emigráció megbecsülhetetlen értékű okmánytárát, amelynek adatai nélkül a történetírás nem is tud pontos képet alkotni az emigráció világtörténeti szálaitól. Nem volt tehát alaptalan a föltevés, hogy ezek az okmányok az Irányi Dániel csomagjában vannak. A Nemzeti Muzeum igazgatósági termében Szalay Imre báró igazgató rövid előterjesztést K ö s z 11 e r doktor azzal vet véget a politizálásnak, hogy a tűzoltószövetség márványba helyezett és ezüstlapra vésett okmányára igyekszik az érdeklődést átterelni. A tűzoltó- okmányról eszébe jut Légmán főmérnöknek: — Olvastátok a Leó fiam értekezését a tűz feltalálásáról? Hogy felelni ne kelljen, H i b a y gyógyszerész odamegy G1 ó s z főorvoshoz, gratulál neki, hogy felgyógyult a betegségéből. — Nekem ne beszélj, — mondja Glósz, — a patikusok azt szeretik, ha minél tovább beteg az ember. — No, de azt annál jobban szeretik, ha az orvosok egészségesek és fungálhatnak; — jegyzi meg Fógel bácsi, a gimnázisták tanulmányi kirándulásainak ifjúsági elnöke. Glósz úgy tesz, mintha nem hallaná. — Nem vigyáztam eléggé, — mondja, — elhütögettem magam. A kandallószoba faláról a Benczúr mester vásznán szinte megelevenűl és megszólal a kardinális szigorú alakja: — Mindenki viselje cselekedeteinek következményeit ! Asztalhoz szólítják a vendégeket. Gondosan úgy rendezték,hogy Babocsay meg Csütő r á s minél messzebb üljenek Schwartz- | Setéttől, azonfelül egy-egy bíró ül mindkét 1914 január 28. tett a tényállásról, nnjd átadta a szót Fejér- pataky Lászlónak, aki részletesen elmondta a csomag történetét. Aztán fölbontották a csomagot. Egy barna kötésű vastag könyv került elő belőle, azonkívül egy gummlszalaggal átkapcsolt levélcsomag. A könyv az emigrációs levelek bekötött sora. Kossuth Lajosnak igen sok sajátkezű levelét tartalmazza, amelyeket a száműzött hazafi Teleki László grófhoz intézett. Van benne számos történeti fontosságú levélmásolat és a szereplő nevek között egymást érik az olyan nevek, mint Cavour, Latour grófné, Pulszky, Hugó Viktor és mások. A könyv első oldalai közé illesztve van Irányinak, fentebb említett levele, melyet Fejér- pataky föl is olvasott. És amint az értékes hagyatékban felhangon olvasgatva böngészett s éppen abból a levélből olvasott, mikor Teleki gróf elmondja császári audienciájának történetét, fölszólalt Irányi Dániel fia, Irányi Géza. Azt terjesztette elő, hogy véleméuye szerint a levelek most sem érettek a nyilvánosságra. Egyszersmind bejelentette a levelekre az Irányi-család jogigényét. Ugyanezt bejelentette a Puky-család is. Hozzászólott továbbá a dologhoz Iványi Béla a Történeti Társulat nevében. A tanácskozásnak az lett a vége, hogy a csomagot megint lepecsételték a nélkül, hogy tartalma nyilvánosságra került volna, és átadták a Történeti Társulatnak, amely elhelyezi az Országos Levéltárban. Majd ha a Puky- és Irányi-család vitája, hogy a levelek melyik családot illetik, eldől, — akkor a csomagot fölbontja az immár végleges tulajdonos. Akkor talán a történetírás is megkapja a csomagból, amire kiváncsi, mert most nem volt nyilvánosságra hozható, mivel ö felsége még ól s a leveleknek egy része reá vonatkozik. A sajtó irányítja az emberek gondolkodását és érzéseit, kisajátítja a közvéleményt, befolyásolja a kormányzást, politikát, törvényhozást, a választásokat, a gazdasági viszonyokat; egyszóval: az embereket és intézményeket a maga képére és hasonlatosságára alakítja. És még a legjobb érzésű, legjobb irányi! emberek közül is oly kevesen törődnek avval, hogy — éppen a fenti okokból — csak a jó sajtót kellene, sőt lenne szabad támogatni. Sajnos, ebből nagyon kevés jutott nekünk, katolikusoknak. felekezet közelében, emlékeztetőül, hogy: »0 felsége, a király nevében!« Csutorás egyébként olyan büszkén telepszik le szemben az előkelőségekkel, egy szegfücsokor mellett, mint az épülő villája kint a Deák Ferenc-uton. Az ügyvédi kamarának szinte örökké fiatal elnöke azt mondja a szomszédjának: — Érdekes, hogy rózsaszínnel terítettek. A szomszéd csak álmélkodó tekintettel felel. — No igen, fehérrel; hiszen nagyon sok rózsa fehér színű. Másutt másféle beszélgetés folyik. — Az már igaz, hogy akit az Istenek gyűlöltek, azt tanárnak küldték, — mondja Spitkó főigazgató Bőhm kanonoknak. — Kétségtelen, — válaszol Bőhm, — de engem nem gyűlölnek már, mert én újabban nem tanítok, hanem az alapítványi hivatalt igazgatom. L e d e r e r ezredes buzgón magyarázgatja, hogyan kell emeletesre építeni a tisztilakot. A másik asztalszárnyon meg azon mosolyognak, hogy B a 1 k a y Béla adja a Miatyánkba foglalt kenyeret még az érseknek is. Bal- kay büszke is erre. Úgy űl ott Pap Jóska mellett, hogy egy irodalomtanár megjegyzése szerint ketten egy pontosvesszőt alkotnak. De nemcsak kenyérrel él az ember.
