Eger - hetente kétszer, 1914

1914-01-28 / 8. szám

1914. január 28. EGER. (8. sz.) 3 HÍREK. Eger, 1914. január 27-én. Tájékoztató. Febrnár 1. Ismeretterjesztő előadás a főreáliskolában. „ 1. Építőiparosok Szövetségének ősszülése. „ 1—2. Országos vásár Gyöngyösön. „ 2. Gyertyaszentelő Boldogasszony. „ 3. A hatvani főszolgabíró tárgy, napja Apezon. „ 4. A tiszafüredi főszolgabíró tárgyalási napja Tiszaigaron. „ 5. Katonai utóállítás Egerben. „ 5. A Felvidéki Zeneszövetség hangversenye. „ 8. Ismeretterjesztő előadás a főreáliskoiában. „ 8. Országos vásár Poroszlón. „ 9. A közigazgatási bizottság ülése. „ 9—10. Országos vásár Hatvanban. „ 10. Katonai felülvizsgálat Egerben. „ 14. A hevesi főszolgabíró tárgy, napja Kiskörén. 15. Ismeretterjesztő előadás a főreáliskolában. „ 15. A Kér. Iparoskor ismeretterjesztő előadása az Urániában. irodalmunk múltja és jelene. — Madarász Flóris dr. előadása Miskolczon. — Borsodvármegye székhelyén erősen pezsgő katolikus élet van. Zászlóvivő e tekintetben az ottani Katolikus Kör, mely magas színvo­nalú ismeretterjesztő előadásaival is nagy szol­gálatot tesz Miskolcz város kultúrájának. Legutóbb Madarász Flóris dr. ciszterci r. főgimnáziumi tanárunkat kérte fel a Katolikus Kör vezetősége, hogy tartson előadást irodal­munk köréből. Az egri közönségnek ez a ked­ves előadója ismert készségével vállalkozott a megtisztelő megbízatásra s vasárnap délután nagyértékű előadást tartott amiskolczi kir. kát. főgimnázium tornacsarnokában „Irodalmunk múltja és jelene“ címmel. Néhány, a tárgyalást előkészítő, alapvető megjegyzé9 után azt igyekezett megértetni, hogy az irodalom szerves fejlődésének két for­rása van, úgymint az egyetemes emberi szellem hatása és a nemzeti érzés és gondolkodás vi­lága. Irodalmunk történetének folyamán sok­féle idegen befolyással kell számolnunk külö­nösen attól kezdve, hogy Bessenyei és társai szorosabb kapcsolatot teremtenek közöttünk és a müveit Nyugat között, azonban az idegen hatás még abban a korban is, mikor az írói törekvések javarésze külföldi minták utánzá­sában merül ki, nemzeti szellemünk kára nél­kül érvényesül. A talajkészítés verejtékes mun­kája nyomában úgy fejlődik tovább s úgy jut — Ajánlom ezt a liszkai asszút, polgár- I mester úr, — biztatja C s e k ó kanonok a szom­szédját. — Hát bizony, a sáncbeliek hadd szi­vattyúzzanak a Gábor-kútjáböl; mi már csak ennél maradjunk. B a y e r tanácsos is, meg általában a fi- loxera előtti időkből valók nagyon dicsérgették a borokat. Nem tudom, a bor tette-e, hanem csak felsóhajt egy hamiskás vendég ott a tükör alatt: — Jaj, be szeretnék mégegyszer Őfelségé­nél ebédelni! — Hogy-hogy? — hát ebédeltél már a királynál? — firtatják a szomszédok. — Még nem, de egyszer már szerettem volna. Fagylalt, gyümölcs, kávé után likőrt, szi­vart hoznak. Egyik civíspolgár nem akar rá­gyújtani, akárhogy biztatják. — Majd csak hazamenőben, — mondja. — Mert, tetszik tudni, Csekó kanonok úr nem állhatja a füstöt. — De hiszen úgy is szivaroznak már itt vagy negyvenen. — Mindegy, de épen idelát. Az ebéd pompás volt. Pap Sándor szem­látomást hízott. Mélypataky úgy is mint vendég, úgy is mint hivatalos húslátó rend­el irodalmunk a virágzás legmagasabb fokára, hogy a világirodalom remekein nevelődött ízlés először tartalomban (Kisfaludy K,, Vörösmarty), majd azután formában, kifejezésmódban is (Petőfi, Arany) feltétlenül uralomra juttatja a nemzeti érzést és gondolkodást. Ez az említett kettős forrás egyesült hatása s egyúttal ezzel van kijelelve mindörökre az irodalmi fejlődés útja. A múltban gyökerező ezen fontos tanul­ság kiemelése után rámutat azon modern irók tévedésére, kik úgy akarnak a Nyugat felé közeledni, úgy akarnak európaiabbabká lenni, hogy megtagadják magycrságukat. Hogy sza­vait példákkal világosítsa -meg, jellemzi úgy az elbeszélő próza, mint a dráma és líra terén az ultramodern irányokat, melyek irodalmunk múltjának értékes hagyományaival teljesen sza­kítanak. Kiemeli, hogy ma sem zárkózhatok ugyan el irodalmunk az egyetemes emberi szellem eszmeáramlatai elől, azonban csak az olyan írói törekvéseket tekinthetjük az irodalmi fejlődés értékes jelenségeinek, amelyek nem idegen irodalmi hóbortok majmolásai, hanem a nyugati gazdag mezőkön gyűjtött benyomá­sokat magyar észen, magyar szíven átszűrve hozzák nyilvánosságra. A józan kritika fel­adata, hogy szembeszállva a vaskalaposság közkeletű vádjával s mitsem törődve a sarká­ban járó gúnnyal, a romboló eszmeáramlatok­kal szemben hirdesse a soha el nem évülő igazságokat, a nemzeti szellem szellem és er­kölcs kultuszát. E rövid összefoglalásból is látható, hogy Madarász Flóris dr. következetes maradt ön­magához. Előadása mindvégig a valódi magyar nemzeti szellem és kultúra nemes eszméjét szolgálta és azoknak igazait hirdette, terjesz­tette. Fokozta egyébként is nagy értékét a széles látókörű tudás, a biztos irodalmi ismeret roppant halmaza s a színmagyar nyelvű vonzó előadás. Érthető ennélfogva, hogy az előadást foly­ton fokozódó érdeklődéssel hallgatta, majd pe­dig szinte szokatlan lelkes tapsokkal honorálta az a nagy közönség, melynek díszes soraiban ott volt egész Miskolcznak előkelősége. Madarász Flórist pedig a Katolikus Kör vezetősége is lelkesen ünnepelte. kivűl meg volt elégedve. Csak azt az egyet nem szerette, hogy B r e z n a y Imre közel ült hozzá, mert az biztosan kiszerkeszti az Eger­ben. Asztalbontás után a fogadó teremben osz­lott szét a társaság. A házigazdának minden­kihez, a földmives emberekhez is, volt néhány szíves szava. Szivarfüst mellett műnaivságga) azt kérdezi egy figurás vendég: — Ugyan kit ábrázol ez az ülő szobor? — Alighanem Telekéssy püspököt, — mondja rá egy műértő. — Dehogy Telekessyt. Verbőczy Istvánt. Hiszen ott a Tripartitum a hóna alatt. A Mózes-szobor meg kicsi híja, hogy meg nem mozdult és főbe nem vágott valakit azzal a könyvvel. Oszlás után lélekszakadva rohan vissza egy jól nevelt férj. — Jézus, Mária! Majd elfelejtettem! Tet­szik tudni, a feleségemnek részletesen be kell számolni azzal, hogy mit ettünk. Kívülről meg nem tudom. Szólt és sietve gyömöszölte zsebre a — zeneprogrammot. Aszerint a második fogás Ba­batündér lett volna, a valóság szerint pedig — vadsertés volt. H. S. Személyi hír. Spitko Lajos kir. tankerületi főigazgató ina végezte el két középiskolánk hivatalos látogatását, melyet 21-én reggel kez­dett meg s ma szerdán elutazott. A főigazgató vasárnap délután Kassuba Domokos c. főigazgató társaságában meglátogatta és alaposan meg­tekintette a jegyzői internátust is. Alispánunk előadása. Említettük már, hogy a Magyar Jogászegylet a közigazgatási reformról sorozatos előadásokat rendezett és illetve rendez e hónapban Budapesen, az Ügyvédi Kamara he­lyiségében (V., Szemere-u. 10 ). Az előadásokat országosan ismert szaktekintélyek tartják s miuket annyiban is érdekel ez, mert alispánun­kat is fölkérték előadás tartására. Majzlk Vik­tor alispán e hó 31-én (szombaton) délután 6 órakor tartja meg előadását, melyet, értesülé­seink szerint, vármegyénkből és Egerből is sokan meghallgatnak. n Halálozás. Őszinte részvéttel adjuk a hirt, hogy özr. Exinger Ferenoné szül. Újlaky Hona életének 70-ik évében hosszas szenvedés után január hó 24-én, Egerben, elhunyt. A meg­boldogult földi maradványait tegnap délután temették rendkívül nagy részvét mellett a Grőber-temetőbe. Az elhunyt anyósa volt Lukács Gyula főkáptalani jószágfelügyelőnek. Uj doktorok. Ifj. Majzik Viktort, Hevesvár­megye alispánjának fiát, szombaton avatták a budapesti tudományegyetemen az államtudomá­nyok doktorává. Evvel kapcsolatban megemlít­jük, hogy az utóbbi hetek alatt Petrlk Jenő közigazgatási gyakornokot a kolozsvári egye­temen az államtudományok doktorává, Pataky Istvánt és Bartha Istvánt pedig a budapesti tudomány-egyetemen a jogtudományok dokto­rává avatták. Szimfóniái hangverseny. Pér évvel ezelőtt még alig féiház hallgatta végig a szimfonikusok első hangversenyét. Tavaly januárban már telt házat vonzott a művészi zeneest. A pénteki estről ugyancsak azt mondhaijuk, hogy előkelő és nagyszámú közönség töltötte meg a városi*' színházat. De nagy volt az erkölcsi siker is A 60 tagból álló zenekar igazán elragadó, páratlan műélvezetet Dyujtott. Kun László kar­mester bámulatos biztossággal dirigálta a zene­kart. A műsor minden egyes száma a legal­kalmasabb remek mű volt előadásra. Első szá­mul hazánk szülöttének, Goldmarknak, hatal­mas Sakuntala nyitányát mutatták be. — A második szám Volkmann Róbert kedves, elbá- lyoló melódiáju F’dur szerenádja (Allegro mo­derato, Molto vivace, keringő) volt. E zene­darab főleg lágy és finom pianisszimóival hatott. A megérdemelt tapsviharra ráadásul flubay Jenőnek a Lipkéjét adták elő szintén zajos tetszésre. Különös elismeréssel kell adóznunk Kun Lászlónak a Liszt Ferenc Tassojának a ve­zetéséért. Igazi zenei dirigáló képességét itt érvényesíttette legjobban. Majd Csajkovszky- nak VI. Szimfóniája, Pathetique, került elő­adásra. A grandiózus zeneműnek 4 tétele va­lósággal extazisba vitte a közönséget. Befeje­zésül Berlioznak Rákóczi-indulóját adták elő diadalmas szóval a szimfonikusok. Az előadás­sal mindenki a legnagyobb mértékben meg volt elégedve és így remélhető, hogy szimfo­nikusaink a jövőben újra ellátogatnak hozzánk, amikor uj zeneszámokkal szereznek ismét egy feledhetetlen, élvezetes művészestet. Közgyűlés. Az Egri Keresztény Iparoskor va­sárnap tartotta évi közgyűlését. A közgyűlés tárgya a 3 évvel ezelőtt megválasztott tiszti­kar megújítása volt. A tisztujítást akképen ejtet­ték meg, hogy a Körnek régi tisztviselőit egy­hangú lelkesedéssel ismét 3 évre megválasz­tották. így tehát elnök Károly János, alelnök

Next

/
Oldalképek
Tartalom