Eger - hetente kétszer, 1914
1914-03-07 / 19. szám
Előfizetési árak: Egész évre ___10 korona. F él évre_____5 » N egyed évre _ 2,60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. . Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1914. — 19. szám. XXXVII. ÉVFOLYAM. ------—— Szombat, március 7. A katolikus autonómia ügye. Nem véletlen dolog, hogy a katolikus autonómia, az az alkotmány, «amelynek létrehozására 65 óv óta hordják az anyagot,» irányadó tényezők, tekintélyes sajtóorgánumok egybehangzó véleménye szerint, fordulat, sőt döntő fordulat előtt áll. A katolikus autonómia — ha szabad e kifejezéssel élnünk — biológiai szükséglet. Oly szükséglet tehát, mely időnkint veszthet intensitásából, olykor elhomályosulhat, melynek azonban végre is diadalmaskodnia kell minden oppor- tunisztikus szemponton és rosszul felfogott állampolitikai érdekeken. Döntő fordulat!? Tehát vagy teljes leveretés, vagy — teljes diadal. A nem messze jövő el fogja dönteni ezt az alternatívát. / Es ez a döntés nem lehet más, mint a katolikus autonómia megvalósulása, azon elvek törvénybeiktatása, melyeket a XII. katolikus nagygyűlés oly félre nem érthetően és klasszikus tömörséggel körvonalozott. A XII. katolikus nagygyűlésen a jogai hangoztatásával már be nem érő katolikusság egyeteme — egyházi és világi elem — nyilatkoztatta ki akaratát. És ez az imponáló megnyilatkozás a helyzet felismerésén alapult. Hogy «a cselekvésre alkalmas időnek ez már a tizenkettedik órája», azt az események máris megdöbbentő világossággal igazolják. Most már nincs többé helye a huzavonának, a halogatásnak, törvény és autonómia szembeállításának. A fordulatnak kell következnie. * A kormánynak a nemzetiségekkel folytatott békítő akciója sürgetőleg napirendre hozta a katolikus autonómia kérdését, mely most már nemcsak az eddigi okokból, de politikai árnyalatai miatt sem vesztheti el aktualitását. Sőt. Mind általánosabb lesz a meggyőződés, hogy az autonómia ügyének további húzása-halasztása csak az államérdekek sérelmével járhat, csak veszélyeztetheti a kormány akció sikerét; megvalósítása pedig sikeresen szolgálja annak alap- gondolatát, a nemzetiségeknek — respektive a román görög-katolikusoknak és igy a többi román nemzetiségűek- nek is — a magyar állameszméhez való közelítését, a nemzeti állammal való megbarátkozásukat, és — ütközőpontokat fog kiküszöbölni. . . Valóban különös helyzet. Szinte érthetetlen, hogy egy olyan kérdés, mint az autonómia, mely az ország abszolút többségét tevő katolikusoknak eminenter organikus ügye, 65 év óta húzódhatik, vajudhatik. Paradox valami, hogy egy hatalmas organizmus évtizedek óta folytat sikernélküli harcot a saját organizálásáért. Midőn a protestáns egyházak 1790- től, illetve 1608-tól bírják a szervezkedési jogot, egyházi törvényhozásuk és igazgatásuk szabadságát, intézik vallási, tanulmányi és vagyoni (alapítványi) ügyeiket, midőn ugyanezen jog a görögkeleti és unitárius egyházakat századok óta és törvény alapján, az izraelitákat pedig lassankint jogszokássá jegecülő gyakorlat alapján megilleti, sőt az erdélyi római katolikus status is, singu- laris jog alapján, részesül az autonómia áldásaiban, — akkor az irigyelt katolicizmus egyszerűen kizáratik e természetes jog élvezetéből. «Megtörtént ... az, hogy míg a hon összes polgárai és intézményei felszabadultak a gyámság alól, melynek igáját addig hordozták, egyedül az egyház maradt továbbra is korlátozott, függő helyzetben. Az államegyház előjogából leszállíttatott a többi felekezet szinvonalára anélkül, hogy előbb azt, amit a felekezetek már bírtak: önrendelkezési j ogát visszanyerte volna. EgyenAz „EGER“ tárcája. R harangok beszéde. Nem hiába van ércnyelve A harangnak. Ütemei zengnek-bongnak S a hangoknak van értelme. Mintha volna Szótagolva Egy mystikus melodráma, Gyászos hangok bús síráma. A népmonda Szintén mondja, Hogy a harang érthetően Hallható a temetőben. A nagyharang hangja tompa, Míg ott áll a fényes pompa ... »Dúsgazdag volt... Hatalmas volt... Majd rombadőlt, hamvába holt, Vagyona már csak a sírbolt... Elmúlt. .. Csak volt!« S mint légbeszállt és elveszett Bús, morajló, messzehangzó Gyászharangszó; Úgy vesz el az emlékezet. Éles hangon zeng a másik, «É«-vel ejtvén tanításit, Ekként mondott ítéletet Egyik elhunyt tudós felett, Kit befona A monizmus hamis tana S ügyet vetni rá nem éré Önüdvére, Egy lelkére. Ekkép csengett Megtörve a síri csendet: »Megmérettél ... A mérlegen csekély lettél... Elvettettél... Mindörökre elvettettél!« (Most már késő, minden késő!) Ekkép zengett a középső Harangnak bús riadása, Mint Szent Mihály kardcsapása. Hát a csengő, síró csengő, Temetésen oly esengő, Vájjon mit mond? Hangja majdnem gúnyos szózat, Szinte visszataszítón hat: »Ringy-rongy, Ringy-rongy.« Ámde jobban megfigyelve Szavainak van értelme: »Ringy-rongy sorsa sok jámbornak, Kiket ádáz fogak marnak. Rinqu-ronqy itt lent, Ámde ott fent ? ... Ők meg viszont Megnyerik a boldog otthont.« Ép’ a csengő gyászhangjára Szállt sírjába egy bús árva. yidám napja nem volt soha, Üldözé őt a mostoha. Ringy-rongy vala halál-ágya, Szemfödő sem borult rája, Halálhírén mondák mindjárt: »Szegény árva leány jól járt« Szegény? Nem úgy! Itt volt szegény, Most boldog az egek egén. Ha meghalok, hát énrólam Esik-e hang, zene szólam? Mit mondanak a harangok, Ha a hantok, Fagyos rögek Koporsómon döbörögnek? S bár ítél a közvélemény, Attól még sem rettegek én, De aggaszt, hogy reám mit ró Az örökkön örök élő, Változatlan, nagy ítélő, Igaz Bíró? Bartalos Gyula dr.