Eger - hetente kétszer, 1914
1914-01-24 / 7. szám
2 WER < 7 1914 január 24. miniszter tervezett, a katolikus önkormányzatról s mely a vallás- és tanulmányi alapnak átengedését tervezve, körvonalozta az önkormányzatot. Ezek az előzmények, mint mondottuk, oly gazdag anyagot adnak, a lefolytatott tanácskozások a kérdést oly részletesen s bőven megvilágítják, hogy abból egy újabb s remélhetően az eddigieknél eredményesebb kongresszus igen sokat meríthet. E nagy anyagból — egyelőre — azt a tanulságot meríthetjük, hogy az autonómia megvalósítása csakis úgy lehetséges, ha azt mi nem akarjuk a laikus katolikusok hatalmi kérdésévé tenni, hanem arra igyekezünk, hogy ez által a klérus a laikusokban oly munkatársakra akadjon, kiknek segítségével megtörjék a katolikusok mai vallási közönye s vállvetett munkával igyekezzenek a katolicizmust erősíteni. A kérdés anyagi oldalát illetőleg a vallás és tanulmányi alap feltétlenül az autonómiának követelendő. Mert — mint Török Kálmán oly szépen kifejti — ez teljesen katolikus vagyon, így tehát mi sem természetesebb, hogy az a katolikusokat illeti. Kérészy, a protestáns jogtudós, is ezt vallja. Hogy azután az általa kért ellenérték, pénzbeli vagy ingatlan kárpótlás, mint ő mondja: a katolikus egyházéval aránylagos javadalmazás, jogos lenne-e, az más kérdés. A nem anyagi kérdések eldöntése egy jövő kongresszus, illetve az érdekelt tényezők együttes tanácskozásának lesz a feladata. Abban azonban teljesen igazat kell adnunk Takács Menyhért jászói prépostnak, hogy bármilyen szűk- körű autonómiát kapnának is a magyar katolikusok, azt örömmel kell fogadnunk, mert végre valahára lenne ebben A kintrekedt fiú pedig nekidől egy fának és tovább zokog. Most már csakugyan nem mer hazamenni, mert nagyon kikap. Pedig nagyon hideg van, aztán éhes is. Talán hazamenne, ha valaki meg nem szólítaná: — Miért sírsz, Péter? Felnéz. Egy hasonlóan rongyos kis cimbora kérdezi. — Nem sírok én. Az kerekre nyitott szemmel bámul a tagadásra. — Hisz ríttál! — Nem én, csak fázom. — Én is fázom, mégse sírok. Itt aztán megakad a beszéd. A cimbora egy darab kenyeret húz ki a zsebéből és azon rágódik. Ahogy Péter olyan vágyakozva néz a kenyérre, elérti a nézést, letör neki egy darabot. — Jösz-e? — Hova? — A vasúthoz. — Minek? — Most jön a hatórás, aztán pakkot viszünk. Pénzt kapunk érte. Ezen aztán elgondolkozik Péter is. A masík pedig biztatja: — Ha én pénzt kapok, mindig hazaviszem édesanyámnak, ő teszi el. Péternek is az jut eszébe, hogyha pénzt visz haza, tafán nem is kap ki. El is indulnak. Sovány lábszárukat már a katolikus államban a legnépesebb, de legszervezetlenebb katolikus társadalomnak is szervezete. Ha meg ez megvan, akkor a katolikus társadalomban levő anyagi, szellemi és erkölcsi erőnél fogva ez a szervezet kiépíthető lesz feltétlenül. Mert ez a szervezet is feltétlenül magában fogja hordani a fejlődés csíráit. A mi önkormányzatunk igen-igen sok érdekkört, jogot érint, sok kényes kérdéssel találkozunk tárgyalása közben. Ilyen nagy horderejű, kényes kérdéseknél pedig a fő a tapintat és higgadtság. Itt nem lehet túlzónak lenni a követelésekben, nem lehet kicsinyelni az ellenvetéseket. Mert itt az érdekek harmóniáját feltétlenül szem előtt kell tartanunk. Az egyházjog s a magyar közjog szem előtt tartásával kell itt munkálkodnunk, de eltelve azzal a nemes szándékkal, hogy az önkormányzat megvalósítása által egyházunkat erősítsük. Patak László dr. Gazdasági életünk drámáiból. — Széljegyzetek a kivándorlásról. — II. . . . „Ne legyen az ember olyan, mint a gomba: ahol születik, ott el is porlad.“ Ezt egy kiváló költő fi ozófus mondotta. Persze ez az aranymondás úgy értelmezendő, hogy a modern kultur-emher, ha igazán modern és igazán kultur-emb^r akar 1-nni, ne elégedjék meg azzal, amit otthon, a szülőföldjén és a közvetet- len környezetétől lát, hall, tanul és tapasztal, hanem menjen és nézzen szét a szomszédokban is, ahol szintéit van látni, hallani, tanulni és tapasztalni való, amit a maga és embertársai hasznára idehaza értékesíthet. Azonban a nemzet ,özi szociál demokrata, szabadgondolkodó és szabadkőműves eszmék n hirdetői ezt nem így magyarázzák. Ok a „rög- hözkötött hazafiság“ ostorozását látják az idApirosra csípte a hideg októberi szellő, arcuk is szederjeges a hidegtől, kezüket pedig a zsebbe sülyesztik, ahogy szaporán lépegetnek az állomás felé. Sándor, a kis cimbora, megmagyarázza Péternek, hogy a kijárónál állanak. Erre jönnek ki az utasok. A váróteremben meleg van, de oda ne menjenek, mert akkor más foglalja el a jó helyet és nem lesz csomag. Nekitámaszkodnak a korlátnak, aztán bámulva lesik a tolatást. Azt se nagyon veszik észre, hogy más is jön melléjük, öreg puttonos asszonyok, mezítlábas fiúk. ök a gőzölgő mozdonyt nézik. Péter még az apjáról is elfelejtkezik. A mozdony vezetőjét nézi nagy figyelemmel. Meg is kérdezi, ki az? — Az a gépész. Én is az leszek. Hát te mi leszel? — Én nem tudom. — Én jövőre már inasnak megyek, aztán gépész leszek. Te nem szeretnél az lenni? — Szeretnék biz én! — Hát akkor legyél. — Jó— Aztán együtt hajtjuk a vonatot __ Ig az-e? — Igaz. — Elmegyünk nagyon messzire. Te csavarod a fékezőt, én meg fütyülök. Brr, de hideg van, csak jönne már. Idegesen rázkódik meg, mert végigszalad rajta a hideg. Most már nem is beszélgetnek, hanem mindegyik magában tervezget tovább, hogyan lesznek ők gépészek. De nem zett axiómában és fölhasználják a nekik tetsző „világ-polgár“ elméletnek erősítésére, — azt a hangzatos jelszót fűzve hozzá, hogy: „nem a haza, hanem a tudás, az éleirevalóság és a munkaalkalom adják a kenyeret, és azért a törekvő, modern és igazán kultur-embernek a hazája a — nagy világ.“ A „világ-polgár“ elméletének kedvéért a „Szózat“-költőjér is csak afféle „ideális rajongódnak tartják, amiért izzó szeretettel azt énekli a magyarnak a hazáról, hogy: „A nagy világon e kívül Nincsen számodra hely; Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell.“ Szerintük, — és ezt maró gúnnyal és megtorlás nélkül Írják napilapjaikban, — a Szózatot korrigálni kellene. A magyar polgárok helyett a magyar föld terményeire: a búzára, árpára, szőlőre, kukoricára, dohányra és egyéb Isten-áldására volna célszerű vonatkoztatni az utolsó sort, ezzel a módosít ássál: „It,t élned, virágoznod és hervadnod kell.“ így legalább lenne foganatja, mert a fűnek, fának, virágnak csakugyan ott kell elhervaduia, ahol virágzott. Hauem az ember, főként az erőskezű, munka- szerető magyar munkás oda megy, ahol a „sors kezé“-t a tisztességes munkabér szabályozza. Nemzetsértő, hazaellenes írások ezek. Mélyen belenyilalnak a magyar ember szivébe, ha olvassa ezeket, hanem azért lassan-lassan mégis csak magába szívja belőlük a kozmopolita cinizmust és kedvet kap tőlük a — kivándorlásra. Nemrégiben egyik kis mátrabeli községünkben jártam. A bíró a háza kapujában állt; újság volr, a kezében, de nem olvasott. Pipáz- gatott. Odamentem hozzá és beszélgettünk. A faluban nagy esemény történt: meghalt a kántor, aki egy személyben tanító is volt. Hát erről beszélgettünk. Az öreg bíró úgy vélekedett, hogy nem is érdemes az elhunyt állasára uj pályázatot kiírni, ami elvégre mégis belekerül öt-hat koronába, s nincsen semmi foganatja. Ki jönne ide tanítónak az Isten háta mögé. A gyerekek szempontjából nem is baj, ha nem tanulnak irni-olvasui. A betű megrontja az embereket és kiviszi őket Amerikába. Aki tanult valamit, az siet kivándorolni .,. sokáig lehetnek nyugodtan, mert jön a vonat és a rendőr hátrább zavarja őket. Pedig Péternek az arca csupa kíváncsiság, úgy szeretné meglátni a vonatot, az utasokat, mindent. R következő percben meg már itt is, ott is felhangzik mellette: — El tetszik-e vitetni? Sándor is kérdezi. Pétert a puttonos anyókák hátrább lökdösik, még a cimbora is előbbre furakodik. Ő pedig csak bámul és egyszer csak azon veszi magát észre, hogy egyedül van. Se Sándor, se más, égészen egyedül. A rendőr rákiált: — Mars innen haza! Haza ám, de most már nagyon sötét van. Hogyan kerüljön az apja szeme elé? Egyszerre megöli, ha a kezébe kerül. Aztán meg a sötéttől is fél. Igaz, hogy itt lámpák vannak, de feléjük nincs. Megáll, belenéz a sötétbe. Majd egy lámpára bámúl, a szúnyogokat figyeli. Aztán eszébe jut az anyja, a kis testvére. Az is, hogy ma még nem vacsorázott. Fázósan húzza fel a vállát és piszeg. — Mit fagyoskodsz Itt, mért nem mégy be a melegre? Egy vasúti szolga szólította meg. Péter azonban csak piszeg. — Megvesz az Isten hidege, te gyerek. Gyere a; melegre. Indúl is befelé. Péter pedig utána, mert már nagyon fázott. Egy füstös, piszkos terembe került, ahol Csizmás emberek várták az induló vonatot. A
