Eger - hetente kétszer, 1914
1914-07-18 / 57. szám
2 EGER. (57. sz.) 1914, julius 18. Eger város közgyűlése. Eger város képviselőtestülete hétfőn, julius hó 20-án délután 3 órakor rendkívüli közgyűlést tart, amelynek napirendjére az a 32 tárgy van kitűzve, mely a julius 11-iki közgyűlésről elintézetlenül maradt. A kápolnai mandátum. Károlyi Mihály gróf, a kápolnai választókerület országgyűlési képviselője, tudvalévőén Kossuth Ferenc örökébe lépett, amennyiben elnyerte a czeglédi mandátumot. A képviselőház, szerdai ülésében, az igazolási állandó bizottság jelentésére, a 30 napi kérvényezési határidő fentartásával, igazolta a czeglédi választást s így a kérvényezési határidő leteltével, Károlyi Mihály gróf megválik kápolnai mandátumától. Kápolnán tehát uj választás lesz és pedig az utolsó a régi választói törvény alapján, mert az uj választói törvény szerint, a mostani országgyűlés befejeztével, ez a választókerület feloszlik. Az országgyűlési függetlenségi párt, mint értesülünk, az immár rövidéletü kápolnai képviselőségre Mayer János kompolti földművest, megyebizottsági tagot jelöli. A városi fürdő vizeinek értékéről. Mikor boldogemlékű Samassa József dr. bibornok-érsektől a város a fürdőket bérletbe vette, memorandummal járultam a fürdőügyi bizottság elé, melynek egyik kívánalma volt: a vizek vegyelemzése a mai modern kísérleti eszközökkel. A vizsgálatnak két fontos célja volt. Az egyik a vizek tulajdonságának megállapításával, azok értékelése; a másik, a régi vizsgálatok adatainak helyesbítése. A vizsgálat — mely a múltban talán sürgős sem volt — most már megtörtént és eredménye szerint az, vizeinket a „közömbös hévvizeku közé sorozza. Megjegyzem mindjárt, hogy vizeink a régi vizsgálatok alapján is, a régi irodalmi munkákban „közömbös hévvizek “-nek ismertettek; a jelen vizsgálatok eredményei pedig annyiban korrigálják a régi vizsgálatokat, hogy vizeinkben sem konyhasó, sem vas nincs, miként azt egynémely vizsgálat állította. Ez az eredmény, hogy t. i. vizeinkben sem vas, sem konyhasó nincs, bizonyára sok lelkes embert elkedvetlenít, kik a fürdő fejlesztését szivükön viselik. Tévednek azonban a kishitűek, mert a hévvízeknél mindig a víznek melegségi foka az értékes és fürdőügyi szempontból a vizek só vagy ásványviztartalma másodrendű dolog. A fürdővizekben jelenlevő alkáliák, a konyhasó, a glaubersó, a vas, a vasgálic, a szénsav, a kén, az iszap avagy a láp, mindenkor csak mint mechanikus ingerek hatnak a bőrre és ezúton alkalmaztatnak gyógyításoknál; az említett anyagokból azonban a bőrön keresztül misem szívódik fel a szervezetbe. A parádi vasas lúg, a csízi jódtartalmú sósvíz, a szó- vátai sóstavak, a borszéki szénsavdús lobogó fürdők, a balatonfüredi szénsavas fürdők, a budapesti „Széchényi“ kénes víz a test bőrére erősen hatnak, de a bőrön keresztül sem a só, sem a kén, sem a szénsav, sem a vas fel nem szívódik. Az ásványos vizeknek az ivó-gyógymódnál van kiváló szerepük és fontosságuk. De még ezen vizeknél is a hőfok játsza a döntő szerepet. így, a csodás erejű karlsbadi és marienbádi vizeknek a magas hőfok ád döutő szerepet a gyógyításoknál. A hévvizeket melegségi fokok szerint nevezik: langyosnak (22°—32° C ), melegnek (32°—42° C) vagy forrónak (42° C-tól feljebb). Minél melegebb egy hévvíz, annál értékesebb nemcsak gyógyítási, de fürdőgazdasági szempontból is. A bizonyos melegségű vizeket már melegíteni ugyanis nem kell; ezenkívül a nagyon meleg vizeket igénybe veszik a fürdőtelepek helyiségeinek melegítésére (melegvíz- fűtés) is, mint azt Pöstyénben, Lipiken, Budapesten láthatjuk. Ezeknek előrebocsájtása után bíráljuk el vizeink jó tulajdonságait. Ami fürdőinknek kiváló értéket ád, az a források nagy száma és kiapadhatatlan bősége; a forrásoknak szakszerű összefoglalásával e vízbőséget még eredményesebben is értékesíthetnék. E vízbőséget Halavács és Pazár geológusok is megállapították azon alkalomból, mikor a vizeket a városi vízvezeték céljaira ajánlották. Sajnos, hogy véleményük nem talált helyes utat a vízkérdés megoldásánál. Értékes tulajdonsága forrásunknak, az ő melegségük: 32 0 C. Ez a hőfok hévvizeknél az a középhatár, mely mellett a vizek bármikor használhatók. Alkalmazott mélyebb fúrással nincs kizárva, hogy nagyobb hőfokú vizet is hozhatnánk felszínre. Ha tudjuk, hogy az „Erzsébet fürdő vize 80 m. mélységből tör elő és megközelítőleg olyan meleg, mint a mienk, nincs kizárva a lehetősége annak, hogy alkalmas helyen, mélyebb, talán 150—200 m.- nyire, a mostaninál sokkal melegebb vizekhez juthatnánk. Újabb források keresése azonban mindig koczkázatos; mert a többi meglevő források elapadásához vezethet. Elégedjünk tehát mi meg a mi, évszádok óta, ismeretlen utakon, állandóan nagy menyiségben előtörő vizeinkkel. Forrásaink kristálytisztasága szintén egyik értékes tulajdonság. Minden esetre értékes továbbá vizeinknél a gáztartalom és ennek, valamint a vizeknek radioactiv tulajdonsága. Ösmerve fürdővizeink karakterét, állapítsuk most már meg azon betegségeket, melyeknél a fürdőt hatásosan alkalmazni lehet. A régi orvosok tapasztalatai s az újabb balneologiai kutatások alapján fürdőink kitűnően alkalmazhatók: bőrbajoknál, csúzos, köszvényes bán- talmaknál; vérszegénységnél, számos alkati betegségeknél, női bajoknál és lábbadozó betegek erőre hozatalánál. E gyógyító hatását a víznek nem szabad azonban úgy képzelni el, mintha az az egyszerű fürdőzéseknek eredményei lehetnének. A víz, a fürdő, mint a gyógyszer, csak akkor és akként van hatással bárkire, amint és amikor alkalmazzák. A fürdőgyógymódnak ma a víz mellett számtalan segédeszköze van. És éppen ezért ami fürdőink bár bővizűek, bár kristálytiszták, bár 32° C. melegek és rádium tartalmúak is, mai berendezésükkel csak durva gyógyító eszközök. E kijelentésem azonban senkit meg ne tévesszen. A víz, a kincset érő víz, ma is olyan, mint évszázadokkal előbb volt; hatása ma is ugyanaz, csupán a fürdő berendezése nem felel meg a mai modern gyógyászat céljainak. Forrásaink történetéből tudjuk, hogy azoknak jó tulajdonságait legelőször is a törökök fedezték fel, akik — vallásos célokból — hatalmas medencét építettek a mostani fürdő helyén; kivonúlásuk után a fürdőkkel alig törődött valaki s a nép használta inkább; a törökök által megépített nagy medencét négy részre osztották (a mai 1., 2., 3., 4. sz. tükörfürdők). És pusztult minden épület rommá. Eszterházy püspök jótékonysága emelte ki Két kis gyermekem, kiket már hónapok óta nem láttam, szaladt be hozzám. Kis angyalarcuk felém mosolyog, a kisebbiknek még az előkéje is fordítva a nyakán. Jönnek, szaladnak hozzám. Józsika, ahogyan szokta, az Íróasztalom elébe áll, kicsiny állacskáját a szélére támasztja és rámnéz nagy, okos szemeivel. Sárika pedig egészen hozzám jön, már messziről nyújtja apró, harmatkacsóját. — Apukám, édes! És kapaszkodik a térdemre. Kicsiny karjával megölel, arcocskája az enyémhez simul. A kis legénykém pedig csak onnan kérdez, az asztal elől, mert ő már okosabb. — Dolgozol, édes apám, hivatalosat dolgozol ? — Azt, fiacskám, ne zavarjatok. — Nem is! Arraőisodajön.megfogjaatestvérkéjekezét. — Gyere, Sárika! A kis lány azonban nem mozdúl. Tiltakozik is a maga módja szerint. — Apukához! — Gyere, édesapámnak dolga van. A karját húzza szegénykének. Én pedig gondolok egyet, hogy nem küldöm el őket, mert sirás lesz a vége. — Várjatok, gyerekek. A kicsit karomra veszem és olyan könyvet keresek elé, amelyikben sok kép van. Leteszem nekik egy székre, megmutatok egy képet. — Sok van benne, nézegessétek! Sárika is lemászik a karomból, neki könyököl a széknek és arcocskáján tudós komolyság, ahogy a képeket nézi. Én meg leülök, hogy az írásom folytassam. Dolgot adtam a kicsikéknek, ők már nem háborgatnak. Rovogattam a sorokat. De talán még a harmadikat se Írtam, mikor valami csodálatos melegséget, valami végtelenül édeset éreztem a szívemben és felnéztem. Előttem a két szőke fejecske. A fiú a szőkébb. A képeket nézik és beszélgetnek is hozzá. A nagyobbik magyarázza Sárikának, hogy mi van előttük. Az hallgatja is, de még nagyon rövid az érdeklődése fonala, mert a könyvhöz nyúl és fordítani akar. Józsika azonban megfogja a kezét. — Vigyázz, te nem tudod, elszakítod. 0 fordít. Szépen, vigyázva hajtja a lapot és a két fejecske kíváncsian hajlik össze, hogy az új képet megbámulja. Sárika felemeli a fejét és kiált: — Ló, — ló —! Szalad, hogy nekem is megmondja. Kerek arcocskáján kiül az öröm, mosolyog, szeme sugárzik, egyik kacsójával kezemet fogja meg, a másikkal pedig a kép felé mutat. Még a fejével is int. — Ló, apukám, ló! És engem is oda húz, hogy nézzem meg. Nagyon örül a festett lónak, azt akarja, hogy én is örüljek. — Látom, Sárikám, lovacska. De ő bizony csak tovább magyarázza ki- pirúlt arcocskával, kis kezével a képre mutogatva. — Ló, ló! Józsika komolyabb, de ő is hozzám simúl. Nagy kerek szemét rám emeli. — Édes apám! — Tessék, fiam. — Ugy-e megveszed nekem a Pásztorék kis csikóját? — Nincs nekünk istállónk, kis fiam, hova tesszük ? — A kamrába. — Ott ám megfázik. Aztán nekünk pénzünk sincs, drága az a csikó! A kis legénykém simogató keze lehanyat- lik. Arcára szomorúság ül ki. — Nekünk soha sincs pénzünk? Mink mindig szegények vagyunk?
