Eger - hetente kétszer, 1914
1914-07-08 / 54. szám
1914. julius 8. EGER. (54. sz.) 3 Kaliumchlorid ............................. 000271 gramm. N atriumchlorid NaCl.................... 0-00425 „ Natriumhydrocarbonat NHCO3 . . . 0 02763 „ Lythinmhydroearbouat Li . . , . — nyomok. Magnesiumcarbonat Mg (H003)2 . . 0'04345 gramm. Caleiumoarbonat Ca (HCOs)a . . . 0*36249 „ Caleiumsulfát CaSO« ..................... 0 04176 „ Yas- és aluminiumoxyd ............... — nyomok. S ilicium dioxyd SÍO2...................Q'01359 gramm. ö sszesen 0*49587 gramm. Összegezve az adatokat, kitűnik, hogy az egri fürdő vize, miként a gasteini, avagy hazánkban a menyházi, a keszthelyhévizi, a budai Gellért (Sáros) és Rudas fürdő vizei, az in- differens hévizek közé tartozik és tekintélyes mennyiségű oldott radiumemanációt tartalmaz. Veszelszky dr. ezek alapján kijelenti, hogy az egri fürdő vizének rádium emanációja körülbelül olyan, mint a budai Gellért fürdő és a Herkules fürdő Herkules forrásvizének rádium emanáció tartalma, sőt az egri vízből előtörő gázok rádium emanáció tartalma még jóval nagyobb, ami már csak azért is előnyös, mert az eddigi orvosi vizsgálatok szerint a rádium emanáció hatása leginkább akkor eredményes, ha az belehelés útján jut a szervezetbe. Előnyös az egri melegvíznek az a tulajdonsága is, hogy a vízből előtörő gázok főalkotórészét a nitrogén képezi, ami a levegőnek is alkotórésze, és így kellő berendezés mellett az is elérhető, hogy a fürdő levegője olyan (5—10 Mache egységnyi), esetleg még nagyobb rádium emanáció tartalmú legyen, mint amilyen most a mesterségesen készült radium-emanatoriumok levegője. Ezzel kapcsolatban jelentjük, hogy Veszelszky dr. szakvéleményének közlése kapcsán felkértük Eger város tiszti főorvosát, Glósz Kálmán drt arra nézve, hogy nyilatkozzék: milyen jövőt jósol az egri fürdőknek és főként, milyen betegségek gyógyítására lesz alkalmas az egri fürdő? Glósz Kálmán dr. megígérte, hogy erre a kérdésre legközelebb — írásban válaszol. A központi választmány ülése. Hevesvármegye központi választmánya hétfőn, július hó 6-án délelőtt 11 órakor ülést tartott Majzik Viktor alispán elnöklete alatt. Az ülésen mindenekelőtt a központi választmánynak azok a tagjai, akik a vármegye törvényhatósági (Honnan tudta ő ezt? Hisz Birigyi csak az anyjának mondta, hogy neki nem kell Feró, az anyja pegy ki se vót azóta, hogy Birigyi fekszik.) Birigyinek nem adott füvet se gyükeret, csak veegig húzta háromszor a lábaszárán meg a két kezin az ujját és másnap felkelt a menyecske. Egyszer mág törveenyt is járt az öreg a dolga miatt. Szörnyen me’ vótunk ihedve azon, hogy eltityák a mesterségitű és nem lesz aki gyógyíjjon bennőnket. Tessen elhinnyi tekintetes uram, hogy jól vágyónk vele. Hiszen addig míg igazi orvost keríthetünk, százszor mehalhat a beteg, százszor felfordulhat a jószág. Hála Istennek nem történt Feró bácsinak baja a törveenyben és tovább dogozik a falu egészségi állapottyán. Többször vót mág szerelmi gyógyítása is. Elhagyott férjek és asszonyok kértek bajukra tanácsot, de een azt hiszem, hogy ező gyükerei messze állanak a szívek gyükerétő. Ez nem a csikó lába, amit me’ foghat és beköthet, ha eltörik, se nem az elrontott, hideglelős gyomor, amit a sóskamagval, meg a me’ fordított ing felvevésével kikurentálhat. Bezzeg óvashat mág Szabó tityi Eszterre akár elülrő, akár hátulró: nem tér mág az bizottságának április bó 27-én tartott közgyűlésén, amikor a központi választmányt megalakították, nem voltak jelen, letették a hivatali esküt. Azután a központi választmány az országgyűlési képviselőválasztók összeírásához az összeíró küldöttségeket alakította meg. Eszerint az egyes választókerületekben az összeírás eszközlésével meg bízattak: I. Az e^ri választókerület egri első körében: Kánitz Gyula dr., Tóth Csepregi András, Nagy Antal, Nyúl Mihály; a második körben: Setét Sándor dr., Károly János, Ruzsin Bertalan, Grósz Soma; a harmadik körben: Csókás István, Ott Péter dr., Siller Imre és Mlinkó István ; a füzesabonyi körben: Puchlin Lajos, Bartha Adolf, Juhász Ferenc. II. Gyöngyösi választókerület első körében: Koz- máry János, Vadász Lajos, Szakkay Andor, Orinsay János. A második körben: Leidl Emil dr., Székely Jenő, Rosenfeld Samu, Rácz Jenő dr. A gyöngyössolymosi körben: Kontra László, Héber Géza, Barna Benedek. A detki körben: Szohner Lajos dr., Holis János dr., Ozsvárt József. A domoszlói körben: Fleischmann Soma, Rozner Rudolf, Lukovszky Demeter. III. Hatvani választókerületben. Csányi kör: Oláh József, Kürti János, Politzer Jenő. Hatvani kör: Scheidl Ágoston, Csontos Alajos, Bálint Gyula. Pásztói kör: Matuszka Mihály, Heimel Károly, Keszler Zsigmond. Vámosgyörki kör: Kovách László dr., Matiz János, Medve János. IV. Hevesi választókerületben. Besenyőtelki kör: Puchlin Lajos, Csató László, Macskás Ágoston. Erki kör: Gosztonyi Andor, Hallay Imre, Göncző János. Hevesi kör: Brünnauer Emil, Bán Ernő, Orosz Miklós. Káli kör: Mayer János, Kassa Kristóf, Pap János. Kömlői kör: Szőke Ernő dr., Kobolák János, Rózsa János. V. Pétervásárai választókerületben. Felnémeti kör: Gesztes Lajos, Gál József, Kovács Csikós Károly. Mátraballai kör: Papp Szász Tamás dr., Huszár Kálmán, Tóth G. Imre. Pétervásárai kör: Molnár István, Vágó Lajos, Weisz Mór. Tarnaleleszi kör: Mátyás Lajos, Kovács Matyus Károly, Kovács Z. Ferenc. Verpeléti kör: Brezovay András, Molnár Tamás, Plósz István VI. Tiszafüredi választókerületben, Kiskörei kör: Vucskits Béla, Bohus Ábris, Perényi László. vissza Kis pesta Istványhoz soha, mert emberire akadt. De nem akarok peletykázni itt a nyilvánosság előtt. Inkább arrú írok még egy pár sort, hogy me’ kezdtük az aratást. Az idén, hálá Istennek vígabban peng egy kicsinyét a kasza, mint tavaly. De nem sokval. Letfeljebb csak annyival, hogy át-át merünk egymáshoz szólanyi a dűlők végirő’. Hej! nincs nóta a sárga mezőkön, ritka a messzecsengő kacagás a kipirult arcú marokszedők közt. A kasza suhogás is mintha mély sóhajtás lenne, melyből búbánatos árnyak szállnak a verítékes, gyönygyöző homlokok fölé . . . Ránk csapkodták a múlt évek esői a szomorúságot és azóta nincs ami elűzze tőlünk, nincs, ami igazán földerítse szomorú lelkünket. Egeesz bele vágyónk mág győződve abba, hogy mág jobb idő nem, de még rosszabb következik reánk. Hozzászoktatott bennünket az idő tengernyi sok bajho; hogy ne ihedjünk halálra, ha még nagyobb veszedelem gyön reánk. Isten kezében vágyónk. Ő intézi sorsónkat, ő tudja, miért bánik így velőnk. Hiába zúgolódunk: le kell folytatódni annak, ami a világra kiszabatott. Jó egeeszséget és minden jót kíván tek. Szerkesztő urnák Fiatal palóc. Poroszlói kör: Graefl Andor, Pócs Mihály, Márky Géza. Tiszafüredi kör: Schleiminger László dr., Toronkeöy Albert, Soltész Henrik dr. Tiszaigari kör: Széky Péter dr., Györgyei Ödön, Szabó György. Az itt felsoroltakon kívül a községek részéről az illető községi jegyzők is tagjai az összeíró küldöttségeknek. Intenzív műveltség. Kétségtelen, hogy ahány ember, annyiféle. Különbözünk egymástól testileg is, szellemileg is. A testi különbséget, főleg erő és gyöngeség dolgában, ki tudjuk egyenlíteni — fegyverrel. A gyönge ember, ha forgópisztoly van kezében, szembeszáll a tagbaszakadt óriással is. A szellemiek terén sem szűkölködünk fegyver nélkül. A gyöngébb tehetségüek forgópisztolya: a tanulás. Ez több mint a tudomány. Mert hiába vannak tudósok, akik a tudomány valamely ágában mindent tudnak, náluk többet ér az az ember, aki minden tudományból és művészetből sokat tud. Aki sok mindenhez ért, az soha nem unatkozhatik, mert van miről gondolkodnia. Az ember u. i. mégis csak legtöbbet önmagában van. És ha ilyenkor nem gyönyörködtetik saját gondolatai, akkor sajnálandó az élete. Csak az mondhatja el magáról, hogy eleget élt, aki sokat gondolkodott. Mivel pedig a beszéd nem egyéb, mint gondolataink kifejezése, ebből következik, hogy szépen csak az tud beszélni, akinek szépek a gondolatai. Mindenkinek törekednie kell, hogy minél többet tudjon. Akinek nincs széleskörű tudása, az nem művelt ember. Aki iskolába csak azért jár, hogy azt elvégezve, helyet foglalhasson az intelligencia tagjai közt, az a társadalom heréje. Az ilyen, mihelyt kezében van a diploma, hozzá sem nyúl többé a könyvhöz; ott porosodik ez a fényezett könyvszekrényben. Azt az elvet vallja az ilyen, hogy: eleget tanultam már, élvezni is kell az életet; megszerezni az anyagi jólét eszközeit, jövedelmező állásba jutni, jól beházasodni s ezáltal megmenekülni az élet anyagi gondjaitól. Vagy nem ez az intelligencia túlnyomó részének felfogása? Az élet, akármily rövid is, elég hosszú arra, hogy mindenki tekintélyes tudásra tegyen szert s ennélfogva intenzív műveltséggel rendelkezzék. Bármilyen sok is a dolga az ifjúnak az iskolában, a diplomás embernek a hivatalában, mennyi ideje marad az előbbinek a játékra, az utóbbinak a szórakozásra! Sőt egyéb tanulni valókra: zenére, modern nyelvekre is. Sajnos azonban, igen kevesen vannak, akik már fiatal korukban modern nyelveket tanulnak. A legtöbb ember úgy nő fel, hogy nem ért semmihez, kivéve a politikát, kártyát, lóversenyt és — az udvarlást. Persze ezeket nem kell tanulni; ráragadnak az emberre maguktól is. Csodálatos, hogy nálunk az emberek úgy irtóznak a könyvektől, mint az ördög a szentelt víztől. Még szerencse, hogy a napilapok gyakran foglalkoznak közérdekű irodalmi, művészeti és tudományos kérdésekkel. Nincs kérdés, törekvés, erkölcsi vagy anyagi érdek, melynek ne volna helye az újságban. Azonban amily bő áldást hoz a szellemi közlekedés e hatalmas eszköze, oly kimondhatatlan károkat is okozhat. Minél inkább terjed az újság-olvasás, annál jobban kivesz az emberekből az önálló ítélet, mert az olvasó nemcsak a rideg tényállást kapja, hanem határozott formában kimondott ítéletet is, ami által mindinkább az újságok visszhangja lesz. Intenzív műveltséget csak a könyv ad. De nálunk sehogy sem akar ez az emberek fejébe menni. Nem tudják vagy inkább nem akarják megérteni, hogy a tanulás is egy neme a szórakozásnak, még pedig valamennyi szórakozás közt a legnemesebb. A külföldön hány kiváló ember van, aki szakmáján kivűl sok tudományhoz és művészethez ért. De ne menjünk példáért külföldre. Hogy csak a legkiválóbbak egyikét említsem, a nagy emlékű Tóth Béla, nem az egyetemi katedrán szerezte meg az ismeretek óriási halmazát, hanem önszorgalomból; nem ismert más szórakozást ismereteinek gyarapításán kívül.
