Eger - hetente kétszer, 1914
1914-07-08 / 54. szám
Előfizetési árak: Egész évre __10 korona. F él évre____5 » Ne gyed évre _ 2-60 » Egyes szám ára 10 fillér, Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények ===== intézendők. ......... Kiadóhivatal: Lyceuminyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők. HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1914. — 54. szám. Kultúra és vallás. Udvardy László dr. jogakadémiai tanár és igazgató- helyettes beszéde az egri érs. jogakadémia évzáró ünnepén, III. Valóban a filozófia egymagában, vallás nélkül se teoretikus se praktikus hasznot nem képes hajtani az emberiségnek. Teoretikust nem, mert félrevezeti, megtéveszti a lelket és lelkeket; praktikust nem, mert nem képes a léleknek és lel- keknek békét, megnyugovást, harmonikus egyensúlyt és tiszta életörömet szerezni. Éppen azért is van a vallás az erkölcsi világrendbe az ember és emberiség javára, általános és harmonikus előhala- dása és tökéletesedése érdekében kiegészítőül beállítva a filozófia mellé, hogy annak hiányait, fogyatkozásait pótolja, hibáit helyreigazítsa, s a tévedésektől ős túlzásoktul azt megóvja. Ezt a világrendi missióját a vallásnak nem ismerni, tudomásul s alkalmazkodásul nem venni; s fenhéjázőlag kérkedni, hivalkodni, tűntetni a vallástalansággal, s kéjelegni benne : korunk úgynevezett felvilágosodott szellemének eredendő bűne és — megölő betűje. A vallás époly világrendi intézmény, mint a tudomány és művészet, s époly kevéssé van ok és cél nélkül a világon, mint a tudomány és művészet, s époly kevéssé üthető vagy tiltható el céljától s rendeltetésétől mesterségesen, emberi önkényből, mint a tudomány és művészet. Azt tehát kiküszöbölni a világból csakúgy nem lehet, mint a tudományt és művészetet, hanem csakúgy mint a tudományt és művészetet respektálni s tiszteletben kell tartani, el kell fogadni, mint adott tényezőt, s vele mint olyannal számolni. Midőn tehát illuminatus felebarátaink halált kiáltanak reá: «écrasez V infame» verdiktjükkel csak szegénységi bizonyítványt állítanak ki magukról, mert csak azt árulják el, hogy fogalmuk sincs a vallás lényegéről, világrendi jelentőségéről, szerepéről, hivatása- s rendeltetéséről, s a vallás ellen viselt irtóháborújokkal csak sajátmaguk alatt, és a batyujokban magokkal hurcolt emberiség alatt, vágják a fát. Nem akarom, Uraim, tisztelt hallgatóim, — de nem is szükséges már tovább — igénybe vennem szíves tiirelmöket: ennyiből is, amennyit elmondottam, eléggé kidomborodik: mennyire meggondolatlan badar beszéd hát az, hogy a vallás anti- kulturális emberi velleitás, gátja, kerékkötője a haladásnak és művelődésnek; az emberiség gyermekkorának idétlen szülöttje, sötét századoknak magát túlélt, elavult hagyománya; a reakcionarius ósdi- ság, maradiság vesszőparipája, fakardja, utolsó szalmaszála, s Isten tudja: mi, mi nem. Különb kultúrtényező az, mint a filoXXXVII. ÉVFOLYAM. zófia, — még a tiszta, józan filozófiát értve is ez alatt, — mert, amint láttuk, ebbe magába is az, a vallás, önt lelket, életet, termékenyítő s áldásos ható erőt. Mindenesetre visz a vallás olyan szerepet a filozófia mellett az emberiség körül, mint az édesanya az édesatya mellett a gyermekek körül. Az atya elláthatja a gyermeket jótanácsokkal, okos őletelvek- kel, ismeretekkel, pénzzel; de az édesanya az, aki a gyermeket világra hozza, emlőin táplálja és felneveli, élelméről, ruházatáról gondoskodik, betegségében ápolja, vi- rasztja, s elhaltával sírját virágokba borítja. Sőt az édesanya az, ki még az édesapában is fentartja a képességet, a gyermeket jótanácsokkal — mivel ellátni, mert ő a háznak, a családi körnek, s benne az apának is, gondviselése, jőszelleme, őrzőangyala. Visz olyan szerepet a vallás a filozófia mellett az emberiség körűi, mint a hajó a motor-gőzgép mellett a tenger utasai köríil. A gőzgép hajtja ugyan a hajót célja felé; de a hajó viszi ölőben az utasokat, sőt magát a gőzgépet is. A gőzgép magában nem tudná szállítani se önnön- magát, se az utasokat: de a hajó valahogyan csak partra juttatja az utasokat magában is, gőzgép nélkül is, vagy ha a gőzgép elromlik is, mert a hullámok még mindig partra vethetik. Sőt hajótörés esetén is: a hajó szolgáltatja, nem a gőzgép, az utolsó roncsot, árbocdarabot vagy deszkaszálat, melyen a szerencsétlen utas menedéket talál, s még révbe vergődhetik. A vallásos embernek — már t. i. aki igazán vallásos és komolyan veszi vallásosságát — egyedüli gondja a maga és egyszersmind embertársainak, mint testvéreinek, általános és harmonikus testilelki tökélyesűlése, s ezért minden törekvése nemcsak a saját maga, hanem embertársai testi-lelki javát, anyagi és erkölcsi — hangsúlyozom, hogy «és erkölcsi» — előmenetelét is meggyőződéssel és szeretettel előmozdítani. A vallásos ember tudja, hogy nem azért vagyunk társas életre rendeltetve, hogy egymást akadályozzuk, hanem hogy támogassuk, segítsük emberi hivatásunk és végcélunk munkálásában; s azért mi sincs távolabb tőle, mint hogy embertársainak kellemetlenkedjék, terhére legyen, sérelmet, kárt, bosszúságot, bűbánatot okozzon, megkeserítse s pokollá tegye életét: abban leli minden gyönyörűségét, ha jó tettel vagy legalább jó szóval örömet vagy csak egy jó percet is szerezhet embertársának, s kellemessé, derűssé, édessé teheti számára a földi létet. A vallásos ember csendes megelégedéssel éli életét még szűkös viszonyok között is, megnyugvással viseli keresztjét, s még nehéz, sötét napjaiban is talál egy deSzerda, julius 8. rengő reménysugáré mely őt megóvja a kétségbeeséstől, erkölcsi bukástól vagy öngyilkosságtól. Nem háborítja se a magán, sé a közcsendet; nem zavarja se a társadalom se az állam békéjét; nem fenyegeti s veszélyezteti senkinek életét, testi épségét, becsületét, szabadságát, vagyonát. Ő miatta nem kell tartani drága katonaságot, rendőrlégiókat, börtönöket; nem kell hirdetni ostromállapotot; nem kell viselni háborúkat. . . elmondhatják-e ugyan mindezeket a vallástalan bölcsek is az ő adhe- renciájukról, híveikről, intellectueljeikről, kik revolverrel, bicskával, méreggel, dina- mittal operálnak, hamis útlevéllel, lopott pénzzel szöknek; uzsorán, papirbűzán, kártyán, sikkasztott óvadékon, hamis csődön szerzett nyereségtől duzzadó tárcával s megszöktetett lányok- és asszonyokkal kéjutaznak; kirakatok beverésével, lámpaoszlopok kidöntögetésével, vaggonok felborogatásával demonstrálnak, barrikádokat építenek . . . s úgy ártanak magoknak és embertársaiknak, ahogy tudnak? S mondhatják-e, merhetik-e mondani a jó intellectuelek, hogy az ő örökfélelmes gonosz iizelmeik — sötét középkor, meg kőkor modern kiadásban — teszik a kul- tűrmunkát, a kultúráié tét, a kulturális haladást, s a kultúrát egyáltalán ? . .. Nagy tévedés: a kultúra alatt egy egy korszak vagy egy-egy terűlet emberiségének gondolkozás-, érzés-, cselekvés-, életmódját, «dresszurá»-ját és «Schliff»-jét, ízlését és szenvedelmeit, «maniére»-jait és «allűré»-jeit, jő és rossz erkölcseit és szokásait, erényeit és bűneit en bloc, egész zagyva komplexumjokban, — akarni érteni. — Óh nem ez, dehogy is ez a kultúra! — Hisz’ ha ez volna: akkor <kul- turálatlanságróU egyáltalán nem is lehetne szólani . . . A kultúra: törekvés a tökély felé, haladás a tökéletesedés útján, az erkölcsi világrend idő- és térbeli különbségeket, szeszélyes divatáramlatokat és hullámzásokat nem ismerő örök törvényei értelmében, melyeket a helyes valláson keresztül desztillált filozófia megismert és megállapított. Ez a kultúra! — Tökély fok és tökély stádium: az emberi tökéletlenségek, gyengeségek, gyarlóságok, hibák és bűnök tehát eo ipso kiesnek és kirekednek fogalmának köréből. A céltudatos törekvés, kibontakozni ezen tökéletlenségekből és gyarlóságokból; az állandó küzdés ezek hatalma ellen, ha nem sikerűi is éppen a győzelem: ez teszi a kultúrembert, nem pedig a gondtalan tespedés vagy árral-úszás a tökéletlenségek és gyarlóságok szennyvizében. Uraim, tisztelt hallgatóim, a vallásos embernek teljességgel nem kell szégyenkeznie vallásosságáért.
