Eger - hetente kétszer, 1914
1914-06-24 / 50. szám
Előfizetési árak: Egész évre ___10 korona. F él évre_____ 5 » N egyed évre _ 2-60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a ap szellemi részét illető közlemények-• - intézendők. —:-----K iadóhivatal : Lyceuminyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők. HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1914. — 50. szám. XXXVII. ÉVFOLYAM. ===_ Szerda, junius 24. Rendkívüli megyegyülés. Hevesvármegye törvényhatósági bizottsága kedden, junius hó 23-án, délelőtt 11 órakor rendkívüli közgyűlést tartott a vármegye székházának nagytermében. A rendkívüli közgyűlés összehívását nem rendkívüli események, hanem csak sürgősebb természetű apróbb ügyek tették szükségessé, és éppen ezért nem is volt valami nagy az érdeklődés a napirend letárgyalása iránt. Egyébként az ősz óta már nagyon is gyakoriak ezek a rendkívüli közgyűlések. Csaknem minden hónapra jut belőlük egy. Az oka ennek abban rejlik, hogy a vármegye közönsége 1913. évi szeptember hó 15-én a törvényhatósági közgyűlések számáról és idejéről uj szabályrendeletet alkotott, amelyben kimondotta, hogy a vármegye törvényhatósági bizottsága rendes közgyűlést — az eddigi négy helyett — évente csak kétszer tart és pedig április hó második felében (tavasszal) és október második felében (ősszel). Természetes tehát, hogy a közgyűlés hatáskörébe utalt közügyek időközönkint nagyon felszaporodnak és közöttük egy-kettő mindig akad, amely sürgősebb elintézést igényel és rendkívüli közgyűlés összehívását teszi szükségessé. A rendkívüli közgyűlések száma tehát azért volt mérsékeltebb a múltban, mert az évnegyedenkint tartott közgyűlések között aránylag gyorsabban és kisebb számban oszlottak meg a törvényhatósági elbírálást igénylő közügyek, mint most, amikor évente csak kétszer jön össze a közgyűlés. Végeredményére és a közügyekre nézve azonban mégis csak a mostani állapot a jobb. Mert négy rendes és kevesebb rendkívüli közgyűlésnél mégis csak több a két rendes és a majdnem havonta ismétlődő rendkívüli közgyűlés. Az ügymenet így gyorsabb a hagyományos tradíciók szerint úgyis ólomlábon járó közigazgatásban. A rendkívüli közgyűlés lefolyásáról tudósítónk a következőket jelenti: l közgyűlés megnyitása. A rendkívüli megyegyűlést délelőtt 11 órakor Majzik Viktor alispán nyitotta meg, aki a beteg főispánt ezúttal is helyettesítette az elnöki székben. A közgyűlés rendben és simán folyt le és csupán egy tárgynál, a hevesi községház építési ügyénél volt felszólalás és névszerinti szavazás. Azonban ez az ügy is, amiként a többi mind, az állandó választmány javaslata szerint intéződött el. Elsőnek a Kossuth Ferenc elhalálozása folytán tett alispáni intézkedéseket vette helyeslőén tudomásul a közgyűlés; majd utalványozta a Kossuth Lajos debreczeni szobrára helyezett koszorúnak és a Ferenc Ferdinánd trónörököshöz intézett felírat díszkötésének költségeit. Uj törvényhatósági utak. A Felnémet és Szarvaskő vasúti állomásokhoz vivő utakat a közgyűlés a törvényhatósági utak sorába fölvette, mert a kereskedelmi miniszter az ezekre az állomásokra kért vámszedési jog engedélyezését ettől tette függővé. Egri ügyek. Eger városának a Mezőkövesd község villamos világítása ügyében hozott határozata ellen beadott felebbezéseket a törvény- hatósági bizottság elutasította. A nyilvános táncmulatságok stb. engedélyezéséről alkotott városi szabályrendeletet jóváhagyta azzal a módosítással, hogy a jótékony célra rendezett mulatságok után is fizetendő az engedélyezéssel járó díj. A rendőrségi államsegély felhasználására vonatkozó közgyűlési határozat szintén jóváhagyatott, ellenben Kánitz Gyula dr.- nak az Eger város közházánál építendő házi vízvezetékre vonatkozó fölebbezését elutasította. A hevesiek községháza. Heves nagyközség képviselőtestülete elhatározta, hogy a múlt évben leégett községháza helyén 246,000 K. költséggel uj, modern, egy emeletes épületet emeltet., amelyben a községi hivatalos helyiségeken kívül a tűzoltóság is elhelyezést nyerne, az épület többi részét pedig a kir. adóhivatal, a főszolgabiróság és magánosok részére bérbe adná. Az épület földszintjén 19 bolthelyiség készülne. A költségek fedezésére a község amortizációs kölcsönt venne fel, ami igen előnyös föltételek mellett már biztosítva is van. A községnek ezt a határozatát Achel Rezső és társai megfölebbezték és most a vármegye szárnyakat tart kezében. Amit itt röviden el akarok mondani, az csak a megértést megkönnyítő nehány megjegyzés. A Szentivánéji álom nemcsak egy csúnya nyár, hanem egyúttal egy főúri nász emlékét is őrzi. Shakspere idejében — s épen ebben lelhetjük magyarázatát a drámai költészet akkori nagy fellendülésének — úgy az arisztokráciának, mint a népnek legkedvesebb mulatsága volt a szinielőadás. Ilyesmi nélkül különösen főúri körökben, semmiféle ünnepség nem eshetet meg, sót a színjáték volt a programúi legkiemelkedőbb pontja. Nem csuda hát, hogy az alkalmi drámák — melyek legnagyobb része csak tiszavirág életű volt, az alkalommal együtt feledésbe merült mindörökre — nagyon elszaporodtak. Shakspere is követte a kor divatát, mikor megírván a Szentivánéji álmot, géniuszának fényével tisztelte meg egyik barátjának és pártfogójának, Southampton lordnak nászünnepét. De Shakspere mint alkalmi költő is megmaradt Shaksperenek. Nem alázta meg magát, nem lett hízelgő, émelygősen hőkölő udvari poétává, hanem ellenkezőleg, az alkalmi színjátékot emelte fel és fejlesztette olyan művészi tökéletességűvé, amilyen sem előzőinél, sem követőinél nem lett soha. A közönséges, átlagos alkalmi színművek, amelyeknek egyetlen hivatásuk volt, hogy az ünnep hangulatát emeljék, rendesen tele voltak elvont allegóriákkal, jelképes elemekkel, hogy Rz „EGER“ tárcája. A Szentivánéji álom. (Bevezető ismertetés az egri szinház 1914. junius hó 20-iki díszelőadásához.) Angliában kerek 320 esztendővel ezelőtt, az Ur 1594-ik esztendejében hideg, esős, barátságtalan volt a nyár, — akárcsak most. Az időjárás szeszélyei sok kárt okoztak, sok reménységet tettek tönkre, — akárcsak most. S ilyen kedvetrontó, csúf időben, mikor a bennünket környező valóság szemlélete csak keserűséget okozhat s a lélekre nehezülő szürke egyhangúság közepette szinte már-már az élet- untság réme fenyeget: egy nagy költő — a legnagyobbak közül való — elmenekül a képzeletnek aranyos verőfényben tündöklő birodalmába, tündérek viszálykodásából magyarázza a természet felfordultságát, bűbájos, vidám mesét sző, játszi tréfákat űz s egy édes, szép álom varázsával ejt meg bennünket, hogy legalább percekre feledjük a lét nyomorúságait. Vájjon kerülhetne-e hát Shakspere káprázatos fantáziájának e legbájosabb alkotása, a Szentivánéji álom jobbkor, alkalomszerűbben e színpadra, mint most, — véletlenül éppen három nappal szent Iván éjszakája előtt? Ámde hogy bekövetkezzék az, amit Shakspere el akart, sőt örök dicsőséggel koszorúzott sírjából is, még ma is el akar vele érni; hogy hatása reánk igazán jótékony, megnyugtató, és felemelő legyen: ahhoz nem elégségesek a természet örök rendjében megismétlődő külső viszonyok s az ezek szülte hangulat, sőt nem elégséges a színművészetnek megérzékítő ereje sem. Nem, más feltétele is van ennek, még pedig a mi részünkről. Amikor a könnyű, vidám, naiv képzelet űz játékot velünk — akárcsak gyermekkorunk tágranyilt szemekkel, áhitatos figyelemmel hallgatott tündérmeséiben, — bizonyos primitív fogékonyság, a fantáziának és kedélynek bizonyos naivitása szükséges ahhoz, hogy igazán gyönyörködni tudjunk. Boldog az, akiből e tulajdonságokat nem irtotta ki teljesen és alaposan az élet ezerféle baja, gondja, akiben maradt még egy kis időről-időre felkelthető s táplálható érzék az igazi költészet gyönyörűségei iránt. Aki ezeket nem tudja átérezni a maguk teljes, szivetnyerő valóságukban, annak hiába magyarázunk.^ akárcsak vaknak beszélnénk a színekről. Én sem azért vagyok most itt Önök előtt, hogy boncolgassam, elemezzem, magyarázzam Shakspere szeszélyes, játszi álomképét, ezt a finom, aranyszálakból pókhálómódra szőtt, mintegy oda lehelt tündéri látomást. Megszívlelem e tekintetben is nagy mesteremnek, Gyulai Pálnak figyelmeztetését, nehogy ügy járjak vele, mint a gyermek az elfogott pillangóval, mikor ujjai érintésével letörli minden csillogó himporát s csak roncsolt
