Eger - hetente kétszer, 1914
1914-06-06 / 45. szám
2 EGER, (45. sz.) 1914. junius 6. lehet beszélni a dologról. Addig azonban nem. Mert nem lenne ésszerű dolog néhány esztendő múlva, a vízvezeték megépítése után, újból íeltúrni az egész várost — a csatornahálózat kiépítéséért. Mert ha költségkímélésből, vagy egyéb okokból most nem tartanók szükségesnek a csatornázásnak a vízvezetékkel való egyidejű kiépítését — az utóbbi perfektuálása után rögtön mutatkoznának azok a nagyarányú és közegészségügyet erősen veszélyeztető bajok, amelyek a csatornázás hiányának következményei. Cselekedjünk tehát Eger város tiszteletreméltó képviselete! De okosan, megfontoltan és józanul. Lássuk a csatornázási terveket is, és pedig minél előbb! (ByO Igazolt mandátumok. Hevesvármegye törvényhatósági bizottsági tagjainak általános választása idején, 1913. évi november hó 6-án, a Pétervására-Erdőkövesd-Kisfüzes-Szajla-Bükk- szék-terpesi választókerületben Bocsi Ábrahámot, Piroska Istvánt és Erlach Sándor drt. választották meg szótöbbséggel a kerület megyebizottsági tagjaivá. A választás ellen a kisebbségben maradt ellenpárt felebbezéssel élt és a választás megsemmisítését kérte azon az alapon, hogy a kortesek nagy terrorizálást követtek el, még a szavazóhelyiségben is kapacitálták a választókat és a választóurna körül oly nagy volt a tolongás, hogy a szavazás titkossága teljesen illuzoriussá lett. Ezenkívül szabálytalanság is történt a választás körül, mert a szavazás befejezte után, a megszámlált szavazólapokat a választási elnök nem pecsételte le. A törvényhatósági bizottság igazoló választmánya a fölebbezésnek helyt adott és a választást megsemmisítette. Az igazoló választmány határozatát viszont a három megválasztott megyebizottsági tag fölebbezte meg és az ügy a vármegye állandó bíráló választmánya elé került. Szerdán, junius hó 3-án déli 12 órakor tartotta ülését az állandó bíráló választmány Majzik Viktor alispán elnöklete alatt, az alispáni hivatalos helyiségben és a tárgyalásnak az lett az eredménye, hogy az állandó biráló választmány, elnöki döntéssel (mert a jelen volt négy választmányi tag véleménye egyenlő arányban megoszlott), a választást s így a megválasztottak mandátumait is — igazolta. Az állandó bíráló választmány, az igazoló választmánynak megsemmisítő határozatával szemben hozott ezt a határozatát azzal indokolta, hogy bár a vizsgálat során beigazolást nyertek azok az okok, a melyek alapján az igazoló választmány a választást megsemmisítette, mégis a fölmerült konkrét esetek nem olyan súlyosak, hogy ezek miatt föltétlenül meg kellene semmisíteni a választást. A patronázs-tevékenység. Marssó László törvényszéki biró 1914 május 25-én tartott tájékoztató előadása. (Befejezés.) Hát mik azok az intézkedések, amelyeket a fiatalkorúak bírósága az esetek sokféleségéhez képest megfelően alkalmazhat? A felsorolásban adandó válasz kapcsán eleve ki kell emelnem, hogy a törvényt a nevelés és mentés gondolata vezérli és hatja át s a büntetés jellegű intézkedéstől a szabadságvesztés- és pénzbüntetéstől is a fiatalkorúakkal szemben tulajdonképen nevelő hatást várunk, ami az eddig előadottakból természetes is, mert hiszen a fiatalkorúak nagy többsége voltaképen nem bűntettes, hanem csak bűnelkövető, akit a hatalom nem büntetni, hanem megjavítani, a társadalom részére megmenteni akar és törekszik. E cél érdekében a fiatalkorúak bírósága bőségesen válogathat a törvényszabta intézkedések közűi: a) elrendelheti, hogy a fiatalkorút törv. képviselője, hozzátartozója, vagy más erre alkalmas egyén házi felügyelet alatt tartsa; ez abban áll, hogy a fiatalkorú magaviseleté erkölcsi fejlődése ellenőrzés alá kerül és hogy a fiatalkorú előtünedező hibáinak kerülésére állandóan buzdíttatik. b) intézkedhetik az iránt, hogy a fiatalkorú házi vagy iskolai fenyítést kapjon. A házi fenyítés nem egyéb, mint a fiatalkorúnak a házi fegyelem gyakorlására jogosított egyénnek (szülők) való átadása, aki aztán a fenyítést a különbeni törv. következmények terhe alatt kiosztani köteles; az iskolai fenyítés pedig az, hogy a biró a fiatalkorút megfenyítés végett az iskola igazgatójához juttatja (persze, ha iskolába jár), aki az erre vonatkozólag kiadott vallás és közokt. miniszteri rendelet értelmében jár el. c) a fiatalkorút felügyelet alatt őrizetben tarthatja; ez abban áll, hogy a fiatalkorú a napnak reggel 8 órájától este 8 óráig terjedő szakában 3 órától 12 óráig terjedhető időre a bíróságnak valamely alkalmas helyiségében az élelmezés korlátozásával vagy elvonásával felügyelet alatt őrizetben tartatik (bezárás) d) a fiatalkorút próbára bocsájthatja; ez az intézkedés lényegében megegyezik a házi felügyelettel, de annál szigorúbb intézkedés, mert: 1. tartama egy évnél rövidebb nem lehet, míg a házi felügyelet tartamát a bíróság belátása szerint határozza meg. 2. a próbára bocsájtással esetleg nem a fiatalkorú törv. képviselője, vagy hozzátartozója bizatik meg, hanem a kinek háztartásában él, — 15 éves korig állami gyermekmeuhely, vagy más e végből szervezett hivatal, avagy gyermekvédő egyesület és hogy szükség esetében környezetéből el is távolítható, a mi a házi felügyelet elrendelésénél nem történhetik meg. Ez intézkedésnél — mint látni méltóztat- nak — gyermekvédő egyesületre is lehet szükség, a működő tagok tehát jelentős működési térhez jutnak, s az én nézetem szerint a környezetben való meghagyás mellett is kívánatos, hogy a próbárabocsájtott fiatalkorú magaviseleté és erkölcsi fejlődése fokozottabb ellenőrzése és elősegítése érdekében pártfogó rendeltessék mellé. E tiszt betöltésére a hivatás azt hiszem minden emberszerető művelt emberben megvan, de ilyet is igényel, mert hiszen a nevelő szülő helyét pótolja, a ki ne csak ötletszerűen járjon el, hanem tapintatos fellépésével minde— Megbolondultál, vagy az eszed hagytad el valahol, hogy ilyen szamarakat beszélsz? — Nem, tekintetes uram, nem vagyok még bolond. Fogasson el! — Az ördög bujt beléd, te szerencsétlen! Hát miért? Miért fogassalak el? 1— Ne tessék kérdezni, csak' hivassa ki a csendőröket és vitessen el. Guszti bácsit már a méreg rágta. — Hallod-e! Ne mérgesíts, mert megjárod! — Ne tessék mérgeskednj, tudom én.hógy mit mondok. — Tudod te! Beállítássá hozzám1 ilyen gyűrött képpel, aztán azt mondod, hogy fogassalak el. Miért, te ütődött? — Én tudom azt... Sóhajtott is hozzá egyet. Az öreg úr erre összeszedte magát és elébe állt. — Pista! Eddig okos embernek hittelek, most meg nekibolondultál. Mi van veled? Miért beszélsz bolondot? Észrevette, hogy csakugyan történhetett valami, mert ilyen sápadtnak még nem látta ezt az embert. — Nem bolondozom én, Tekintetes úr,— feleli az csendesen, — hanem nagy vétket követtem el. — Mit, te szerencsétlen flótás? Az pedig nem felel mindjárt, csak a lélek- zetet szedi gyakrabban. Csakúgy zihál a melle, amikor kimondja: — Megöltem Csárdás Jóskát! Az erdész is elsápad. — Te, Pista, te? Megölted Jóskát? Hát (észnél vagy te? — Észnél, tekintetes uram. — Hogy Jóskát ölted meg? Ezt már nem hiszem, te csakugyan megbolondultál. Otthagyja az embert és le-föl járkál a szobában. A kezét hátrateszi, nagyokat fúj, nem hiszi el az ember vallomását. Már hogy ez a derék ember ilyet tehetne, az lehetetlen. — Beszélj hát, te nyavalyás, hogy történhetett? — Hívassa ki a csendőröket, azoknak elmondom. — Már hogy "én hivassam? Aztán megint járkál egyet, gondolkozik egy sort, hogy hátha csakugyan lehetséges. — No! Ha már csakugyan megbolondultál, mond el hát, hogy történt? Pista azonban nem felel. — Hallod-e, beszélj! A csendőrökhöz nagyobb bizalmad volna, mint hozzám? Mondd el szépen. — Aztán ki tetszik hivatni a csendőrökét? — Ki, csak beszélj! — Hát... De nem folytathatja tovább. Szeméből köny tör elé, mellét megrázza a zokogás. Az öreg úr is megsajnálja. — Beszélj no, Pista! Miért tetted? — Szerette a feleségemet. — Ugyan-ugyan, hogy az ördögbe találsz már ilyet ki?! — Ügy van az, tekintetes uram. Az erdész csóvál egyet a fején. Elvégre is nem lehetetlen, mert csinos asszony. De bizony Jóska nem' épen szemrevalö, csakhogy az ördög sose alszik. — Beszélj, no! Az aztán hozzá is fog, csakhogy nagyon tompa a hangja. — Nem tudok biztosat, tekintetes uram. Jó cimborám volt Jóska, oszt ha tehette, hát eljött hozzám, mert még legényember. Én is szerettem, mert mindig jó kedve volt, meg aztán jól is esett egy-egy kicsit elbeszélgetni. A tavaszon épen a járásomból mentem haza. Jóskát ott találtam. Nagyon jókedvűen beszélgetett a feleségemmel. Hát nagyot néztem. Akkor bújt belém az ördög. Többet nem tudtam Sfelejteni, hogy milyen jó kedvük volt. Mindig az járt az eszembe. Mert nagyon szeretem azt az asszonyt. Ha nem voltam otthon, sokszor eszembe jutott, hogy ugyan Jóska a járásban van-e. El is mentem, de nem találtam ott. De ha hazamentem, nálunk se volt. Biztosan elküldte az asszony. Egy darabig csak tűrtem, de már azt hittem, hogy szétesik a lejem. Tegnap reggel megint eszembe jutott, hogy átmegyek a Jóska járásába. At is mentem. Ott találtam a Rókás-kő tetején, épen a pipáját tömte. Nevetve kiáltott le, hogy menjek fel hozzá. Felmentem, aztán beszélgettünk. Egyszer aztán megkérdeztem: — Hallod-e, Jóska! Mit keresel te olyankor nálunk, ámikór én nem vagyok otthon? Nevetett egyet, még a szemével is kacsintott. — Mit?? Csúfolódva nézett rám. Engem pedig elöntött a keserűség, a torkához kaptam. Hogy aztán onnan levette a kezem, még mérgesebb
