Eger - hetente kétszer, 1914

1914-04-25 / 33. szám

2

EGER. (33. sz.)

1914. április 25.

Eger város tisztujitása. Eger város képviselőtestülete, mint ismeretes, április hó 29-én tartja tisztújító közgyűlését. A betöltendő tisztviselői állásokra nézve az alispán részéről hirdetett pályázat határideje április 23-án (csütörtökön) délután 1 órakor lejárt. A szabályos határidőben a következő pályázók adták be kérvényeiket:

A polgármesteri állásra: Jankovics Dezső kir. tanácsos, eddigi polgármester.

A három tanácsosi állásra: Bayer Henrik, Barthos Károly, Braun Károly és Morvay János eddigi tanácsosok, továbbá Adorján Marcell.

A főügyészi állásra: Szokolay Lajos eddigi főügyész és Horváth Mihály dr. ügyvéd.

A főmérnöki állásra: Bárány Géza mostani főmérnök és Steiger József debreceni államépitészeti segédmérnök.

A főszámvevői állásra: Derszib Ödön eddigi főszámvevő és Adorján Marcell.

A pénztárnoki állásra: Grőber Béla eddigi pénztáros.

A rendőralkapitányi állásra : Tóth Sándor mostani alkapitány, Kuczora Béla dr., Sze- kendy Béla nyug. csendőrhadnagy Kókáról és Adorján Marcell.

A közpénztári ellenőri állásra: Simonyi Károly eddigi ellenőr.

Az I. oszt. közigazgatási fogalmazói állásra : Frank Tivadar.

Az I. oszt. rendőrfogalmazói állásra: So- modi Imre eddigi rendőrfelügyelő, Nyireő István és Révász József.

A II. oszt. rendőrfogalmazói állásra: Révász József és Nyireő István.

Az alszámvevői állásra: Sir Lajos eddigi alszámvevő, Kakukk Jenő és Nyireő István.

Két számtiszti állásra: Szabó Miklós, Cse- lényi Jenő, Hevesi Géza, Nemecsek Aurél és Gönczy Lajos.

A rendőrtiszti állásra: Deák Mihály, So- modi Imre, eddigi rendőrfelügyelők.

A pénztártiszti állásra: Boma József és Hevesi Géza.

Két irnoki állásra: Sinkovics István, Sza- mosvölgyi Béla, Farkas Ferenc, Lacay Illés, Dezsőffy Jenő és ifj. Lunner Antal.

Négy végrehajtói állásra: Pamlényi Imre,

Petheö József, Böbék János, Jakubovics József, Gecsányi Dániel, Kozák Sándor.

A fogyasztási pénztárnoki állásra : Radler Frigyes eddigi pénztáros és Braun Viktor.

A fogyasztási pénztári ellenőri állásra: Eisenmann Ákos.

A fogyasztási pénztári felügyelői állásra: Radler Frigyes és Oswald Mihály.

Az útmesteri állásra: Búzás Pál.

Két hegybiztosi állásra: Tóth Csepreghy András, Vancsai János, Kovács András, Balázs Ignác és Besznyák Ignác.

Két husbiztosi állásra: Mélypataki Ignác, Katanics István, Borby József, Tóth Ödön és Oswald Mihály.

A kivándorlás okai.

— Hevesvármegye fölirata a belügyminiszterhez. —

A belügyminiszter kiváuságára a vármegyék országszerte bizottságokat alakítottak a mindinkább nagyobb mérveket öltő kivándorlás megakadályozására.

Ezek a bizottságok egyrészről segítségére sietnek a közigazgatási hatóságoknak a kivándorlás megszüntetésére vagy legalább csökkentésére irányuló munkájukban, másrészről közvetlen a nép körében élve és így tudomást szerezve a nagy nemzeti vérvesztést előidéző okokról, a belügyminiszter figyelmét fölhívják a szükséges teendőkre.

A kivándorlás ellensúlyozására alakított bizottságok országszerte lelkiismeretesen hozzáláttak a nemzet testét sorvasztó szociális bajoknak felderítéséhez és a bajok legnagyobbikának, a kivándorlás okai gyanánt csaknem valamennyien azt hozzák fel, hogy: a dollárnak nagy az ázsiója, Amerikában tehát köny- nyebb a töfeemegtakarítás; ellenben nálunk a divatos nagymértékű perlekedés; a kisebb parasztgazdaságokat súlyosan terhelő örökösödési adó és egyéb illetékek; a parasztházak nagy adóterhe; a nép iszákossága; a korcsmák nyitvatartása vasár- és ünnepnapokon; sőt a népoktatásnak kevésbbé gyakorlatias iránya nagyban befolyásolják és elősegítik az általános elszegényedést. Abban pedig egyöntetű nézeten vannak valamennyien, hogy a kivándorlás mesterséges utón nem akadályozható meg, hanem

Az „EGER“ tárcája.

l(ölfö.

Rut fegyverzörgés s harc mindenfelé s te Örök békéről s üdvről álmodol;

Menybéli kar csodás összhangja ringat,

S amerre nézesz: könny, vér, bűn s pokol,

E földi lét egy rejtett kis zugában kímélsz, bölcselsz, tűrsz s éldelsz egymagad;

Nem hi, nem áld s nem biztat senki, mig te Buzdulsz és kebled tettvágytól dagad.

Ki vagy? Mit akarsz? Szólj, hadd tudjuk, értsük, S egy dallam csendül most, mely igy felel:

„Egy elvetett mag, mely egykor kikét, és Sugár, mely a nagy éjbe fényt lehel.u

§eneiek (Aladár.

R matyókról.

Irta és a* egri állami főreálískola ismeretterjesztő előadásai során felolvasta: Takács Andor. (Folytatás.)

A aj atyók nevének eredetét megismerve, keressük fel daost már őket otthonukban.Legelsőnek a matyók főfészkének, Mezőkövesdnek

látképét mutatom be egy-két falusi részlettel, látható bizonyságául annak, hogy a falusi életnek előzőleg vázolt nagymérvű átalakulása itt sem maradhatott el, egyre több tényező hat abban az irányban, hogy ami most még csak itt-ott tűnik fel, idővel általános legyen: a városi jelleg. A fejlődési folyamat még alig indult meg s már is szembeötlő kontrasztokat idéz elő, a régi gémeskút mellé állítja a modern fejlődés hirdető oszlopául a villanypóznát.

Mindezek dacára még jó ideig nem kell féltenünk a matyó eredetiséget, erős védőbástyája ennek a jómódú népnek a körülötte élő tiszta magyarságénál fokozottabb mértékű konzervatív természete, mely a lényeges dolgokban nehezen szakit a múlttal. így a városiasodé főutca mellett ott vannak még érintetlenül a sajátságos zeg-zugos falusi részek tipikus lakóházaikkal, az ősmatyó portával. Forduljunk be az egyikre s nézzünk körül rajta. Az igazi matyóház helyét kerítés veszi körül, mely régebben sövényből, vesszőfonásból vagy ember magasságú vályogból állott, újabban pedig deszkából s az utca felől cifrázott lécekből | készül. A kiskapu rendszerint a kerítésnek a ház felől való oldalára esik s vagy a léckerítéshez, vagy a ház homlokzatához csatlakozik. Ez utóbbinak felső részét, a tulajdonképeni oromfalat, mely a régi kontyos és csonkaennek előidézőit kell valami uton-módon megszüntetni.

Hevesvármegye kivándorlási bizottsága április hó 16-án foglalkozott először ezzel a kérdéssel és megállapodásait jegyzőkönyvbe foglalva, a következőkben terjesztette fel a belügyminiszterhez:

Jegyzőkönyv.

Felvétetett Egerben, Hevesvármegye közházánál 1914. év április hó 16-án a vármegye kivándorlási bizottságának üléséről.

Elnök: Majzik Viktor alispán.

Jegyző: Vass János dr. vm. másodfőjegyző.

Jelen voltak: Beniczky György, Dutkay Pál, Gesztes Lajos, Jankovics Dezső, Keglevich Gyula dr., Májer János, Mednyánszky Sándor és Zseltvay János dr.

Majzik Viktor alispán üdvözölvén a bizottság tagjait, ismertette azokat a feladatokat, melyeknek betöltése a kivándorlási tanácsra vár s tájékoztatta őket, a vármegyei kivándorlási mozgalom mérvéről s helyi megoszlásáról. — Előterjesztette, hogy a mozgalom az utóbbi hónapok alatt ijesztő arányokat öltött, a minek okát abban találja, hogy a védköteles korban lévőkre megállapított kivándorlási tilalom a múlt év végén megszűnvén, az első alkalmat ragadták meg mindazok, akik már előbb elhatározták a kivándorlást, — szándékuk megvalósítására. — Rámutatott az elnöklő alispán arra is, hogy e múló jelenség mellett a kivándorlásnak állandó jellegű okai vannak: egy részről a mindinkább erősödő meggazdagodási vágy ami különösen a föld-éhségben jelentkezik, másrészt a túlságosan elhatalmasodott s kiváltképen a női nem fölött uralkodó fényűzés, a mi a szükségletek aránytalan megnövekedését eredményezte s a kereset fokozását követeli meg. Kiemelte e mellett, hogy a vármegyénk területéről történő kivándorlás annak nagy arányai mellett is, azt a kedvező jelenséget mutatja, hogy kivándorlóink a visszatérés gondolatával távoznak s több-kevesebb idő múlva, a mint céljaik eléréséhez szükséges pénzt megszerezték, — hazajönnek. Utalt végül azokra a módozatokra, melyek a kivándorlás gondolatának keletkezését, illetve a visszatérteknek a hazai földhöz való kötését célozhatnák; e keretben rámutatott a kormányt, a hatóságokat, a birtokos osztályt s az egész társadalmat terhelő kötelességekre, mely t ényezők váll vetett munkája révén lehetne gátat vetni a kivándorlás veszedelmének.

Bemutatta az alispán utóbb az általa ez év első negyedében kiadott útlevelek közsé- genkinti kimutatását, s jelentette, hogy azokkontyos tetejű házaknál még sövényfonásból, újabban deszkából, a modernebb épületeknél pedig már kőből készült, vérteleknek hívják. Ez alatt rendszerint két ablak néz az utcára, még a legtöbb helyen keresztvassal s tulipán, vagy rózsadíszes fatáblákkal ellátva. A deszkából épített vérteleknek elmaradhatatlan alkotó része a csipkésen kifaragott lécoszlopos díszítés, mely a két szintén díszített keretbe foglalt szelelő nyílások alatt húzódik végig, meg a szelelők fölött levő kis farács, mely mintegy az ősi jelleg maradványaként a legtöbb matyóház vértelekjén ott látható. Kéménye valamennyi háznak van, de az eredetibbeken csak egyetlenegy, az is náddal borított, az újabb keletű házaké már téglából való s fehérre meszelt. A régibb házakba egyetlen bejárat vezet, melyen kettős ajtó van, egy külső kis rácsos ajtó a verepce vagy verőce s egy belső teljes ajtó, melynek fából készült tolható zárja és madzagra járó fakalincsa van. E kettős ajtón át jutunk a pitarba, ebből szabad nyíláson át a kis konyhába. A pitar jobb és bal oldalán egy-egy ajtó nyílik, egyik az utcára néző házba, másik a háló komrába s ez utóbbiból ismét ajtó vezet az .éléskomrába. Ez a rendes beosztása az ősi matyóháznak.

Ami a belső berendezést illeti, még több eredetiséget mutat.JA fehérre meszelt pitar-