Eger - hetente kétszer, 1914
1914-01-14 / 4. szám
Blőfizetési árak: Egész évre_ _ 10 korona. Fél évre--------5 » N egyed évre - 2,60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a ap szellemi részét illető közlemények —--------- intézendők. K iadóhivatal: Lycenmi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. =s== XXXVII. ÉVFOLYAM. ====_ Szerda, január 14. T" 1914. — 4. szám. A díszdoktori oklevél, A hét végén ritka és szép ünnepe volt a tudománynak Egerben. Szombaton délelőtt Vall órakor érkezett ugyanis Egerbe a budapesti kir. magyar tudományegyetem hittudományi karának hármas küldöttsége: Dudek János dr. apát, dékán, Kiss János dr. prelátus, prorektor és Wolkenberg Alajos dr. szentszéki tanácsos, teológiai tanár, — hogy Szmrecsányi Lajos egri érseknek a díszdoktori oklevelet a budapesti tudományegyetem nevében átnyújtsák. Az állomáson, a hideg idő dacára, szép számmal összegyűlt intelligencia élén Jankovics Dezső kir. tanácsos, polgármester üdvözölte az érkezőket Eger város közönsége nevében: „Kegyelmes érsekünkhöz való ragaszkodásunk és a budapesti tudományegyetem iránt érzett tiszteletünk vezetett minket ide — úgymond — hogy az egyetem kiküldötteit üdvözöljük, s kívánjuk, hogy jól érezzék magukat városunkban, s kellemes emlékekkel távozzanak majd körünkből. “ Dudek János dr. szíves szavakkal köszönte meg az üdvözlést: Örömmel látja azt a ragaszkodó szeretetet, mely a várost érsekéhez fűzi; örömmel látja, hogy érsekének megtisztelésében Eger a maga dicsőségét találja; kívánja, hogy ez az együttérzés Eger városának és polgárainak felvirágzására és boldogulására szolgáljon. Ezután a városi, érseki, kanonoki és káptalani fogatok hosszú sora szállította a vendégeket és az üdvözlésökre megjelenteket az érseki palotába. Itt először az érsek-házigazda üdvözölte vendégeit, majd 11 órakor az egyetem küldöttsége fogadta az érseki líceum hittudományi-, valamint jog- és államtudományi karainak együttes tisztelgését. Ambrus István dr. kanonok, szemináriumi rektor szép beszédben üdvözölte a vendégeket: Eljöttünk — úgymond, hogy mint túlnyomó részben a budapesti tudomány-egyetem doktorai, kifejezzük ragaszkodásunkat és szeretetünket az egyetemmel szemben, s hogy felújítsuk azt a fogadalmat, mellyel doktorrá avatásunk alkalmával az egyetemnek hűséget és tiszteletet fogadtunk. Dudek János dr. dékán megköszönte a megjelenést s dékáni jelvényére mutatva — mely minden budapesti doktorfelavatásnál szerepelt — kérte a megjelenteket, hogy Éger városában a tudomány érdekeit az igazság szellemében szolgálják. Ezután az egyetemi tanárok felkeresték lakásán Udvardy László dr. jogakadómiai helyettes igazgatót, ezzel a kedves figyelemmel viszonozva a jogi kar tisztelgését. Pontban fél egykor kezdődött a doktori oklevél átadásának ünnepsége. A notabilitások az érseki palotában, a középső épület első emeletének nagytermében, gyülekeztek, s az egyetem küldötteivel együtt itt várták Szmrecsányi érsek megjelenését. Ott láttuk a megjelentek díszes sorában Majzik Viktor alispánt és Isaák Gyula kir. tanácsos, főjegyzőt a vármegye képviseletében, Jankovics Dezső kir. tanácsos, polgármestert és Hanák Gyula főjegyzőt a város képviseletében, lovag Lederer Henrik ezredest az Egerben állomásozó cs. és kir. 60. gyalogezred és a m. kir. 10. számú honvéd gyalogezred tisztikarának küldöttei élén, az egri főkáptalan tagjait Begovcsevich Róbert v. püspök, érseki helynök vezetésével, az összes állami hivatalok főnökeit, a tanintézetek vezetőit, a középponti papság sokaságát, az összes szerzetesrendek küldötteit, a ref. és izr. hitközségek küldötteit stb. A lila ornatusban megjelenő érseket lelkes éljenzés fogadta. Majd Dudek János dr. dékán a következő beszéddel adta át érsekünknek a díszdoktori oklevelet : A budapesti tudományegyetem Eector Mag- nificusának megbízásából s ugyanazon egyetem hittudományi Karának képviseletében jelentünk meg, én, a Dékán s két tanártársam, Nagyméltóságod előtt, hogy a legmagasabb tudományos testület, az Universitas Scientiarum által adható legszebb kitüntetést, a tiszteletbeli doktori diplomát kézbesítsük. Alkalmat arra a kereszténység és az európai civilizáció történetében oly fontos kihatású Nagy Konstantin-féle ediktum tizenhatszázados jubileuma szolgáltatott, a kezdeményező gondolat pedig a hittudományi Karé volt. Nem kerülhette el ugyanis Karunk figyelmét Nagyméltóságod személye, midőn e jubileum érdemesült egyes kiváló egyéniségeknek tiszteletbeli doktori oklevéllel való kitüntetéséről tanácskozott. Nem kerülhette el pedig azért, mert Karunk, mint magyar teológusok testniete, nem kevesebbre becsüli a magyarság érdekeit s azon érdekeknek hű ápolását és ápolóit, mint a tollal szerzett érdemeket. Nemzeti történelmünkből lesziirődő tanulság szerint sajátságos helyzeténél s ebből folyó szükségleteinél fogva a magyarnak, a múltban és a jelenben, a tudománnyal felérő kincse: maga a magyarság. A saját nemzeti léte és szabadsága. Lehetnénk mi akármennyire tudományosak, ha nem vagyunk magyarok s ha elhagyjuk a hagyományos alapot, megszűntünk mint nemzet létezni. Ebből nyilvánvalóan folyik a magyarság érdekei az ősi, sok százados alap ápolásának nagy fontossága s az e körül szor- goskodók nagy érdeme. Már pedig Nagyméltóságod a legmagyarabb egyházmegyének a főpásztora, egy, nemzeti testünk legbecsesebb részét képező köztiletnek az érseke. Egyik legértékesebbé: népében, tradícióiban, hitében, magyarságában is jeles egyházmegyéé. Eger, mint e vidék középpontja, hazai történelmünk múltjában és jelenében előkelő helyet foglal el. S nemcsak hogy a legmagyarabb egyházmegyének a főpásztora, hanem származásánál s egyéni kiváló tulajdonságainál fogva egyenesen rátermett arra, hogy gondozó keze alatt egyrészt ez a színtiszta magyar közület hitében és magyarságában annak maradjon, ami volt; másrészt hogy bölcs irányítása mellett s a politikai tényezők hathatós támogatásával folyton gyarapodjék és még virágzóbbá, még hatalmasabbá váljék. Kiváló kormányzói képességei s vérbeli hagyományai szinte predesztinálták erre, ennek a nagy hazai érdeknek, a keresztény magyar kultúrának az ápolására. S mivel Karunk, amit a jelen viszonyok között hangsúlyozni kivánok, nem kevesebbre értékeli a magyarság érdekeit s ezen érdekeknek hü ápolását, lévén mindkettő ősmagyar érdek, mint a tollal szerzett érdemeket: nem kerülhette ki figyelmét a tiszteletbeli doktorok megválasztásánál Nagyméltóságod személye. Amit Excellenciád itt, ezen a színtiszta magyar területen, magyar szívvel s bölcs főpapi kézzel, zajtalanul ugyan, de annál nagyobb energiával az egyház és a haza érdekében végez, azt mi honorálni kívántuk. Ezért választottuk meg tiszteletbeli doktorunkká, amely választáshoz az egyetemi tanács hozzájárult és a királyi Felség jóváhagyta. Mint az Alma Mater küldöttei, én, a Dékán s két tanártársam jelentünk meg tehát most Nagy méltóságod előtt, egyrészt, hogy az Universitas üdvözletét tolmácsoljuk, másrészt, hogy megbízatásunkat teljesítve, a honoris causa doctori diplomát Excellenciádnak kézbesítsük. Amit ezennel készörömest teljesítünk. Legyen ez a díszes oklevél szimbóluma a magyarság és a magyar keresztény kultúra kiváló élharcosai iránt érzett nagyrabecsülésünknek s legyen
