Eger - hetente kétszer, 1914
1914-04-18 / 31. szám
2 1914. április 18. EGER. (31. a* sát, amelyben az állampolgári érzés túlsúlyra jut a faji érzéssel szemben, fokozatosan és úgy kell előkészíteni, hogy először a józan észre appellál- junk, s legalább a két érzés egyensúlyát biztosítsuk, mert ha ez az állapot tartósan fenmarad, ez lassankint előidézi olyan lelkületnek a kialakulását, ahol érzelmi alapon jut túlsúlyba az állam- polgári érzés.» Nemzetiségeknek csak az állampolgárok olyan csoportjait nevezhetjük, amelyek az ő különszerű — és az államalkotó nemzet felfogásától eltérő — állampolitikai felfogásuk által szeparálják magukat többi polgártársaiktól, hazájukkal szemben idegenül, sőt ellenségesen viselkednek, s az ez által létesített közhatalmi szervezettel szembehelyezkednek. De nem alkotnak nemzetiséget azok az állampolgárok, akiket csupán csak az államnyelvtől eltérő anyanyelv kapcsol szorosabban egymáshoz, ha egyébként teljesen magukévá teszik az államalkotó nemzet állampolitikai felfogását, az államalkotó nemzettel szemben magukat nem idegennek, hanem azzal összeforrottnak tekintik, s mint az állam hűséges polgárai részt vesznek annak munkájában és törekvéseiben. Ezek az idegenajkú, de a szellem azonossága, a gondolat- és érzelemvilág közössége, a nemzeti öntudat egysége által az államalkotó nemzettel teljesen összeforrott állampolgárok nem képeznek nemzetiséget. És nagyon természetes és egyszerű az a magatartás is, amit velük szemben az állam tanúsít. Teljesen és minden vonalon azonos elbánásban részesíti őket azokkal az állampolgárokkal, akiknek az államnyelv az anyanyelvűk. Nemcsak ugyanazon köz- és magánjogi jogrendnek és jogvédelemnek teszi részesévé, nemcsak ugyanazon polgári és politikai jogok élvezetét biztosítja számukra, de ezenfelül ugyanazt az állami támogatást is nyújtja nekik, mint az államalkotó csoport tagjainak. Álljunk meg ennél a pontnál és vessünk egy pillantást arra, hogyan jelentkezik az állam tevékenysége az állampolgárok szempontjából. Az állam legelső feladata a jogrend meghatározása és biztosítása. Az állam, hogy az emberek társas együttélését lehetővé tegye s ezzel saját fenmaradását biztosítsa, az ember természeti szabadságának korlátokat szab. Általánosan kötelező erővel megállapítja, hogy az egyesek milyen magatartása egyeztethető össze vagy ellenkezik a társas léttel s ennek következ- ményekép elhatárolja a megengedett cselekvéseket a meg nem engedett cselekvésektől. Megállapítja, milyen magatartást tanúsíthat az egyes az ő polgártársaival s a társas létet biztositó állammal szemben s viszont milyen magatartást követelhet tőlük. Szóval megszabja a köz- és magánjogrendet s a független bíróságok utján biztosítja is az így megállapított jogrend érvényesülését. A nemzetállam ebben a tevékenységi körében: a jogrend meghatározásánál és garantálásánál nem tehet különbséget hűséges és idegenkedő polgárai között. A nemzetállam az állampolgárok egyenjogúságának elvi alapján áll s egységes jogrendjét nem darabolhatja fel az állampolgárok külömböző faji vagy nyelvi csopotjai szerint. Nemzetállamban nemzetiségi külön- jognak nincs helye és pedig sem előjogot biztositó, sem joghátrányt megállapító célzattal. A jogrendnek azonosnak kell lenni minden vonalon. Egyforma magánjogi, büntetőjogi és közjogi jogrend. Egyforma polgári szabadságjogok, a politikai jogoknak teljesen egyenlő feltételeivel. És mindezeknek egyforma bírói védelmével. Vagyis mindezt röviden összefoglalva: a nemzetállam alapelve a törvény és a törvényszék előtti teljes jogegyenlőség. A modern állam azonban a jogrend megállapításával és biztosításával nem meríti ki feladatát. A jogrend az egyéni szabadságnak korlátokat szab, de ezért — mintegy ellenszolgáltatásul — az állami szervezetben összesített erő olyan célok megvalósítását teszi lehetővé — s ennek folytán az állam feladatává — amelyeket a szétforgácsolt egyéni erők megvalósítani nem képesek. Az államban összesített óriási erő segítséRz „EGER“ tárcája. Tárjitás közben . . . Merengve vigyázom a gyermeki lelket, Kiváncsi szemét felvetve reám, Mit lelke kicsiny tárháza begyüjthet Mohón szedi: mig szavaim heve, láza Az Isteni titkokat elmagyarázza, Krisztus tanait amig ontja a szám. És lelke egére a hit tüze gyúl ki, Fénye az élet irányba világot; S mig élete célja szivén idomúi ki — Útja előtt bár sors dühe gázol, Elállva erői tüzes rohamát — Lelke hitét mi’se törheti át l. . , Gát magasúl föl: Krisztusi tan Élete vésze — viharjaiban, . , És ha merengve a rét az irányom, S kósza cigánycsemeték köre zár be, — Hit, — nevelés pora nincs a virágon.,. Köny sajog át beborult szememen. Sóhaj szakad kebelem zsilipéből: — Jöjj le közénk, lelkek zöme vár lel Tanits szeretni — újra — istenem I... gorint £ózsit. Budapesti tavaszi kiállítás a Műcsarnokban. Az utóbbi években mindig félve közelítettem meg a Műcsarnokot. Már előre rettegtem a látandó zür-zavaros, művészietlen összeállítású potpourritól, melynek tarka - barka összevisszaságában nagy kínnal lehetett csak fölfedezni a művészi becsű alkotásokat. A Képző- művészeti Társulat igazgatóságának tavalyi ötlete, hogy az egymással hadilábon álló művészi irányok követőit külön-külön csoportnak elismerte, s közöttük a Műcsarnok termeit megosztotta, igen életrevaló eszmének bizonyult. Bizonysága ennek a múlt héten megnyílt tavaszi tárlat. Művészeink szine java szinte vetélkedik abban, hogy újabb alkotásait a szépet-nemeset szerető közönséggel megismertesse. Olyanok neveivel is újra találkozunk, kiket már évek óta nélkülöztünk a tárlatokon, így például újra kiállított nagy erdélyi piktorunk: Veress Zoltán is, ki valószínűleg elrémült a műcsarnoki zsibvásártól, s jó ideig hirt sem hallatott magáról s nagy művészetéről. Most kiállított góth-stilusú Krisztus képe művészi fejlődésének újabb stácziója. Al-fresco képén nemcsak hatalmas művészi tudása és stilusérzéke látszik meg, hanem főként inspigére siet az egyes polgároknak s támogatja őket szellemi, erkölcsi, kulturális, anyagi, gazdasági céljaik elérésében, mert viszont az állampolgárok boldogulása, azok szellemi, erkölcsi, kulturális, anyagi, gazdasági jóléte táplálja és virágoztatja fel az államot. így mozdítja elő az állam polgárai támogatásával saját haladását, gazdagságát, hatalmát, erejét és tekintélyét. tÉs épen ez a pont a nemzetállam nemzetiségipolitikájának az archimedesi pontja. A jogegyenlőség elvének komoly és igazságos megvalósítása mellett ez a tér nyújt lehetőséget arra, hogy az állam érdekei megvédelmeztessenek, s az államegység megbontását célzó nemzetiségi törekvések meghiusittassanak. Minden állam célja az önfentartás. Egy államtól sem lehet tehát követelni, hogy a kezében összpontosított nagy erővel olyan törekvéseket támogasson, olyan elemek megerősítését mozdítsa elő, amelyek az igy nyert erőt épen az állam léte és biztonsága ellen fogják felhasználni. Nagyon helyesen mondja Tisza István gr. miniszter- elnök: »Az állam csak olyan vállalkozást segit, amely a nemzeti politika szempontjából kifogástalan.» Az egyenlő jogrend biztosításával az állam a nemzetiségek irányában minden kötelességét teljesítette. Az egyenlő jogrend megadja mindenkinek — a nemzetiségeknek is — azt a keretet, amelyben dolgozhat, haladhat, fejlődhet, erősbödhet. Az erők kifejtésének és jogos érvényesülésének szabad teret biztosít. Ez az egyenlő igazság követelménye. De azt már nem követeli az igazságosság, hogy az állam az ő gyámolító, támogató, segítő tevékenységével az ő ellene törő erőket még gyarapítsa is. Ezt nemcsak a szigorú igazságosság, de még a méltányosság sem követeli, sőt a józan okosság egyenesen az ellenkezőt parancsolja. A nemzetiségekkel szemben követendő magatartás két sarkpont körül forogjon: szigorú igazságosság és következetességen és erőn alapuló tekintély. Érezzék az állam erejét, és lásraciója. Aki csak figyelmesen szemléli e remek alkotást, kiérzi, hogy a művész a keresztre- feszített Megváltót, az Istenembert akarja szemeink elé állítani. A góth-stilus neki csak kifejezési forma, melynek egyszerűsége alól szinte átizzik a művész áhítata. Sajnos, hogy oly kriminálisán rossz helyre, a graphikai terem kuczkójába akasztották, ahol a kép levegő- perspektivája s pompás színezése nappal teljesen elvész, igy csupán az esti világításban élvezhető. Portrait-festőink közül talán egy sem hiányzik; Benczúr, Endrey, Horovitz, az örökifjú id. Vastagh György, Szenes Fülöp, Glatter Gyula, mind legjava munkáit küldte be. Kar- lovszky Bertalannak Pallavicini Ede őrgrófról festett ülő portrait-ja rajzban, hasonlatosságban kiváló, kár hogy a festő az arc és kéz bőrének az öregkorral járó elszinesedését triviálisan hangsúlyozza. Jeles munka Basch Andor Arczképtanulmánya is. — A genre-képek közül élvezettel szemléltük Rottmann Mozart bájos képét a „Váratlan meglepetését. Csendélet-kép nemcsak sok, hanem kiváló is van. Különösen Pentelei-Molnár János, Kőnek Ida és Romek Árpád remekeltek e téren. Vastagh Géza ezúttal is kitűnő állatképeket küldött a tárlatra. Különösen Ram- bouillet kosai megkapóak.
