Eger - hetente kétszer, 1914
1914-04-18 / 31. szám
Előfizetési árak: Egész évre_ _ 10 korona. Fél évre _____5 » N egyed évre _ 2,60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények : intézendők. -----K iadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1914. — 31. szám. Nemzetiségi kérdés. Irta és az Egri Jogakadémiai Kör 1914. márczius hó 20.-ki irodalmi estéjén felolvasta Dr. Molnár Kálmán jogtanár. (Első közlemény.) A most lefolytatott nagyszabású parlamenti vita olyan világosságot derített az eddig nagyon is homályos nemzetiségi kérdésre, annyira tisztázta a fogalmakat, a tényleges és a jogi helyzetet, a kérdés múltját és jelenét, s a jövőt illetőleg annyi gondolatot és tervet hozott napfényre, hogy a parlamenti vita lezárása után sem lehet ezt a kérdést levenni a napirendről. Ki kell merítenünk a vita tanulságait. Foglalkoznunk kell a felvetett eszmékkel és tervekkel. Állandóan ébren v kell tartani a felkeltett érdeklődést. Mert itt minden tett, minden szó, sőt minden gondolat a magyar nemzetállam elevenébe vág. Jelen fejtegetéseim az elhangzott parlamenti vita hatása alatt állanak. A vita kiemelkedőbb mozzanatait, legnagyobb ál- lamférfiaink nagyszabású gondolatait és terveit hallgatással nem mellőzhetem. És mert ez a körülmény a politizálás látszatát kelthetné, hát megjegyzem, hogy a nemzetiségi kérdésnek mikénti megoldása igenis politikai kérdés, de nem pártpolitikai kérdés. A legnagyobb fokú lelkiismeretlenség volna hazánk ezen létkérdését pártpolitikai szempontból kezelni. Ettől tehát távol állok. Ezzel tárgyamra térhetek! * . I. A nemzetiségi kérdés elbírálásánál és kezelésénél teljesen külömböző a nemzetállam és a nemzetiségi állam magatartása. A nemzetállamban a közhatalmi szervezet az államalkotó és államfentartó nemzet egységes politikai felfogása alapján alakul ki, s ez alapon működik. Áz államalkotó nemzet politikai géniusza ömlik el minden közintézményen, magába felszíva, magába olvasztva, magához ha- sonítva minden különszerűséget. Nincsenek jogilag elismert nemzetiségi csoportok. A faji érzés, a nyelv közössége által összekapcsoltak összesége nem képez közjogi egységet. Szilárd alapelv az állampolgárok egyenjogúsága, amit a mi nemzetiségi törvényünk igy fejez ki: E hon minden polgára, bármely nemzetiséghez tartozzék is, az oszthatatlan egységes magyar nemzetnek egyenjogú tagja. Minden állampolgár közvetlen kapcsolatban van az államhatalommal. A szent korona államjogi elméletének a nyelvén szólva: minden állampolgár egyformán és közvetlenül a szent korona tagja. Ezzel szemben állanak a nemzetiségi állam princípiumai. Itt a közhatalmi szervezet nem egységes felfogás alapján alaXXXVII. ÉVFOLYAM. kul ki és működik, hanem a versengő nemzetiségek különszerü felfogásainak kompromisszuma alapján. Nincs állandóság a közhatalmi szervezetben. Állandó csupán a nemzetiségek küzdelme és harca a közhatalmi szervezetben való nagyobb érvényesülésért: a hegemóniáért. Az erőviszonyok hullámzása szerint változik a közhatalmi szervezet képe; de mindig megmarad a nemzetiségi állam lényeges jellemvonásaként az, hogy a közhatalmi szervezet különszerü felfogásoknak nem összeolvadását, hanem mozaikszerű egymásmel- lettiségét tünteti fel. És az állam széthúzó csoportjait az egyes csoportokon belül összetartják, viszont a többi csoportokkal szemben elkülönítik: a nemzetiségi külön- jogok. A nemzetiségi államban az egyes jogai nemcsak az állampolgári viszony által, hanem ezenfelül a nemzetiségi hovatartozás által is vannak meghatározva. Az állampolgár és az állam között a kapcsolat nem közvetlen, hanem közvetett. A közbeiktatott nemzetiségi egységek közvetítik azt. Messze vezetne, ha a nemzetiségi kérdés problémáját a nemzetiségi állam szempontjából is vizsgálódásunk tárgyává tennénk. Meg kell maradnunk a nemzetállam nemzetiségi problémájánál. Minket közvetlenül csak ez érdekel, hiszen Magyar- ország a nemzetállamok csoportjába tartozik. Mit értünk tehát a nemzetállamban a nemzetiség fogalma alatt? A nemzetiségek a nemzetállamban nem lévén közjogi egységek, a nemzetiség fogalma sem jogi fogalom. A nemzetiségek nem a jog által teremtett és körülhatárolt csoportok, hanem olyan társadalmi csoportok, amelyek a társadalmi mozgalom szabadságára támaszkodva alakulnak ki azokból az egyedekből, akik magukat különszerü politikai öntudatuk révén az államalkotó nemzettel szemben idegennek, s viszont ugyancsak a különszerü öntudatuk révén egymással szorosan összekapcsoltaknak érzik. Nem a közös faj, nem is a nyelv közössége képezi a nemzetiségi csoportok karakterisztikonját. A lényeg a különszerü öntudat; a köz és a magánjogi jogrendre vonatkozólag kialakult — az államalkotó csoport felfogásától eltérő — különszerü felfogás, amely a közhatalmi szervezetben és a közhatalmi szervezet utján érvényesülésre és uralomra tör. Helyesen mondja Berzeviczy Albert: «Minden nemzetiségi törekvésben benne rejlik nemcsak a különállásnak, hanem az uralomnak a gondolata is.» Bizonyos igaz, hogy a különszerü — nemzetiségi — öntudatnak a kialakulását Szombat, április 18. nagy mértékben segíti elő a faji és nyelvi közösség. De bizonyos az is, hogy a faji és nyelvi közösség mellett — annak ellenére — kialakulhatnak külömböző állampolitikai felfogások, mint például az angol és amerikai. S viszont a faji és nyelvi egység hiányában is kialakulhat az egységes politikai gondolkodás és öntudat, a teljes politikai összetartozásnak az érzete, mint például az amerikai unióban, vagy hogy közelebbi példát említsek, az 1848 előtti nemesi magyar alkotmányban. Az a különszerü érzés, amely az állameszmével megbarátkozni nem tud, amely az állameszmével szembenálló ideálokat ápol: ez a nemzetiségi érzés. Gyönyörűen mondja gr. Apponyi Albert: »Mi a nemzetiségi kérdés ? Összeütközés a lelkekben; felülkerekedése a lelkekben a faji érzésnek a magyar állampolgári érzéssel szemben... A nemzetiségi kérdés lélektani kérdés. A megoldása a lelkekben kell, hogy folyjon. A megoldása semmi egyéb, mint az, hogy a magyar állampolgári érzés a lelkekben erősebb legyen a faji érzésnél.« «Ezzel a meghatározással szemben Tisza István gr. két ellenvetést tesz. Először kifogásolja, hogy Apponyi abban látja a nemzetiségi kérdés megoldását, hogy az állampolgári érzés erősebb legyen a faji érzésnél. Ha ez igy volna — mondja Tisza — akkor a desperáció álláspontjára jutna, mert benne a faji érzés oly erős, hogy nem képzel magának állampolgári érzést, a mely az ő lelkében a faji érzés letörésével, a faji érzés rovására érvényesülhetne. Tisza szerint «a probléma megoldatik akkor, ha a faji érzés összhangba tud jutni az állampolgári érzéssel.» A másik kifogása Tisza grófnak az, hogy Apponyi a nemzetiségi kérdést egyszerű lélektani kérdés gyanánt állítja be. Ezzel szemben Tisza azt vitatja, hogy «az élet nem engedi magát ilyen doktrinér tételek spanyolcsizmáiba beleszorítani. Az emberi lélek nem olyan egyszerű valami, amely egy-két sarkalatos szempontnak drótvesszőjén rángattatná magát. Az emberi lélekre az értelmi és érzelmi momentumoknak egész tömege hat, ahol óriási nagy tere van egyes súrlódási pontok kiküszöbölésének . . . stb.» Lényegileg mindkét pontban Apponyi felfogása látszik helyesebbnek. Ami az első kérdést illeti, a probléma nincs megoldva, ha a faji érzés és az állampolgári érzés összhangba, egyensúlyba jut. Feltétlenül szükséges az állampolgári érzés túlsúlya. Az egyensúly elégséges lehet nyugodt és békés viszonyok között, de konfliktus felmerülése esetén, amikor a faji érzés és az állampolgári érzés szembekerülnek, nagy veszedelemben forog az az állam, amely nem számíthat biztosan arra, hogy melyik érzés fogja legyőzni a másikat, melyik kerül a másik fölé ? — A második kérdésben is azt tartjuk, hogy az az egyensúly, melyet csak a hideg megfontolás biztosit, szintén csak békés és nyugodt viszonyok között lehet kielégítő. A hazafias érzés és lelkesedés nyújthat csak biztonságot olyan esetekben is, amikor a körülmények és konjunktúrák változása folytán a hideg megfontolás esetleg az eddigi magatartás megváltoztatását indokolná. Olyan értelemben azonban igaza van Tiszának, hogy annak a lelki állapotnak a kialakulá
