Eger - hetente kétszer, 1914
1914-03-28 / 25. szám
2 EGER. (25. az.) 1914. március 28. Nézetem szerint az a ma fennálló korlátozás, hogy mindenki csak egy törvényhatósági bizottságnak lehet tagja, továbbra is fenntartandó volna. Ellenben a bizottsági tagok választhatási képessége bizonyos tekintetekben, de különösen a szellemi kvalifikációt ille/ tőleg szigorítandók volnának. En nem elégednék meg pusztán az írás és olvasás tudásával, hanem különösen ma, amidőn a népoktatásunk hatalmas fejlődést mutat s amidőn az 1907. évi XXVII. t.-c. üdvös hatása napról-napra mutatkozni fog, legalább is az elemi iskola elvégzését igazoló bizonyítványt követelnék meg. VI. A törvényhatósági bizottság hatáskörébe ma a politikai működésen és a szorosan vett önkormányzati tevékenységen kívül töméntelen sok köz- igazgatási ügy tartozik s különösen nagy tömegét teszik ki az ügyeknek azok, amelyek a rendezett tanácsú városok és a községek önkormányzati tevékenységéből kifolyólag, törvényhatósági jóváhagyásra szorulnak, avagy felebbezés következtében másodfokú elbírálásra oda kerülnek. A törvényhatósági bizottság összetételénél, tagjai nagy számánál s azon körülménynél fogva, hogy üléseit nagyobb időközökben tartja meg, e hivatásának eredményesen meg nem felelhet. En tehát a jövő törvényhatósági bizottság hatáskörében csakis a politikai szerepet, valamint a legfontosabb ön- kormányzati kérdéseket hagynám meg, ellenben a többi ügyeket a törvény- hatósági bizottságnak egy külön bizottságára bíznám, amely átruházott hatáskörben a törvényhatósági bizottság helyett, de ugyanolyan érvénnyel intézkednék ez ügyekben. Tudjuk jól, hogy ha valami ügy egyáltalában tüzetes megvitatás alá kerül, ez csak az állandó választmányban történhetik, ahol a tagok kisebb számánál s nagyobb intelligenciájánál fogva meg van a biztosíték is arra, hogy az ügyek helyes elbírálásban részesíttessenek. Ma ez a bizottság csak egy véleményező és előkészítő szerv anélkül, hogy a legparányibb elhatározási joga lenne. A közügy érdekében állana az, ha ez a választmány más elnevezésben, más szervezetben és alakulásban bár, de mindenesetre a törvényhatósági bizottság által választva, a törvényhatósági bizottság jövőbeni hatáskörét illetőleg véleményező szerve maradna ugyan, de mindazon ügyekben, amelyek a törvényhatósági bizottság mai hatásköréből elvétetnének, e helyett elhatározási joggal bírna. Akkor az egyes ügyek a kívánatos gyorsasággal volnának el- intézhetők. Sőt ennek a bizottságnak a hatáskörébe lennének nagy részben utalhatók azok az ügyek is, amelyek ma a közigazgatási bizottságnak a hatáskörébe utalvák, mert a megyei szervezés ilyen módja mellett a mai köz- igazgatási bizottság feleslegessé válnék. Nevezhetnék tehát a rendezésnek ezt a módját, a közigazgatási bizottság hatásköre kibővítésének avagy a mai közigazgatási bizottság eltörlésének. A reform lényege nézetem szerint röviden abban állna, hogy a mai törvényhatósági bizottság általános közigazgatási természetű ügyköre, valamint a mai közigazgatási bizottságnak ugyancsak az általános közigazgatás keretébe tartozó tevékenysége, a mai közigazgatási bizottság eltörlésével, egy uj szerv elintézési körébe utaltatnának. Amidőn a közigazgatási bizottságot az 1876. évben szervezték, megfelelt feladatának, de a közigazgatási jog fejlődésével mai szervezetében sok tekintetben túl élte magát. Ma feladatának inkább csak az általános közigazgatás ellenőrzése és felügyelete s az ennek keretébe tartozó ügyek elintézése körül felelhet meg, de nem felelhet meg mint fegyelmi hatóság s különösen nem felel meg, mint középfokú felebbviteli hatóság. A fegyelmi ügy újabbi szabályozásáról nem szólok, ennek a kor kívánalmainak megfelelő szabályozása nemcsak a vármegyék mostani és jövendőbeli alkalmazottait illetőleg vált szükségessé, hanem szükségessé vált az az összes közszolgálati alkalmazottakat illetőleg is. Mint felebbviteli hatóság a köz- igazgatási bizottság részint plénumában, de legkivált egyes albizottságaiban jár el. Teljesen szakdolgok kerülnek itt szőnyegre, amelyek elintézésére hátrányos a laikus elem túlsúlya, az a körülmény pedig, hogy az ügyek előadói legnagyobbrészt azok, akik hasonló minőségben már alsóbb fokon is eljártak, sok esetben teljesen illuzo- riussá teszi a magasabb fokon való eljárást. A mai közigazgatási bizottság megszüntetésével tehát, miután az általános közigazgatásra vonatkozó ügyköre az újonnan szervezett bizottságra volna átruházható, a felebbviteli jogkörhöz tartozó teendőinek másnemű ellátásár ról kellene gondoskodni. Es pedig a közigazgatási bizottság mindazon közigazgatási természetű felebbviteli teendőit, amelyekben az alispán első vagy másodfokon nem járt el, s amelyek az alispán kikerülésével jutottak a közigazgatási bizottság fokozatos elbírálása alá, egyszerűen az alispán hatáskörébe kellene utalni. Harmadfokú, de nem végérvényes hatáskörének más szervre való átruházásáról gondoskodni nem kell, mert ez a mostani hatáskör, mint teljesen felesleges, egyszerűen megszüntetendő, mert nem kívánatos, sőt egyenesen káros a fórumok szaporítása s így az ügyek elintézésének elodázása. Hátra volna azon felebbviteli hatáskörének más szervre való átruházása, amely felebbviteli hatáskörében az alispánnak, az árvaszóknek, a pénzügyigazgatóságnak első fokban meghozott határozatait bírálja felül részint plénumában, részint albizottságaiban. A legideálisabb megoldás az lenne, ha ez a hatáskör az ország több helyén felállítandó s az ügyek nagy részében döntő joghatósággal felruházott elsőfokú közigazgatási bíróságra bízatnék, ha azonban, különösen a pénzügyi tekintetek, egy ilyen megoldás keresztülvitelét lehetetlenné tennék, akkor nem volna más mód, mint minden vármegyében egy olyan bíróság alakítása, mint aminő a közigazgatási bíróságról szóló törvény legelső javaslatában tervezve volt, természetesen az önkormányzati elemeknek nem kizárásával, hanem részvételével, gondoskodván arról, hogy e bíróságnak az önkormányzat részéről beválasztandó tagjai a megfelelő kvalifikációnak birtokában legyenek. Nagy hű hó semmiért! Ugylátszik ez a régi jó vígjáték-cím illeti meg azt a nagy port vert helyi szenzációt is, amit az újonnan épült egri közutak átvétele ügyében Mélypataki Ignác városi képviselő interpellációja idézett elő az október hó 14-én tartott városi közgyűlésen. Arról volt szó akkor, hogy Reiner Soma vállalkozó nem teljesítette jól és kielégítően vállalt kötelezettségét, mert a kiépített utcák és utak egy részénél az alapozás nem megfelelő, más részénél meg a kavicsréteg redukálódott a felére annak, mint amit a város a vállalati szerződésben magának biztosított és így ezreket fizet ki Eger város olyan teljesítettnek vélt munkákért, amelyek egyszerűen nem, vagy csak hiányosan teljesíttettek. Hogy pedig az ilyesmi megtörténhetett, annak nem csupán a vállalkozó túlságos takarékossági hajlamai, hanem a laza és hiányos ellenőrzés az oka. Bárány Géza városi mérnök már akkor kijelentette, hogy az egyszerre és tömegesen készült útépítési munkálatok közül csupán azokat vette át az ebből a célból kiküldött bizottság, amely utakat teljesen kifogástalanoknak talált; a többire nézve pótmunkálatokat rendelt el. Egyben pedig, minthogy az egyszerre épült 30 utcának műszaki felügyelete az ő kezeibe futott össze, az elhangzott vádakkal szemben fegyelmi vizsgálatot kért önmaga ellen Hevesvármegye alispánjánál. Ennek a fegyelmi vizsgálatnak a sorsa dőlt el most és kisült, hogy az egész fölkavart szenzációs ügyből kifolyóan a városi mérnököt semmiféle mulasztás vagy visszaélés nem terheli. A vizsgálat ugyanis a a kereskedelemügyi miniszter kiküldöttjének, Goszleth Lajos kir. műszaki tanácsosnak közbejöttével történt és megállapították: 1) hogy a harminc utcának kiépítése ellen, az építés
