Eger - hetente kétszer, 1914
1914-03-28 / 25. szám
1914. március 28. EGER. (25. sz.) 3 előkészítése és rendezése tekintetében, műszaki szempontból kifogás nem emelhető; 2) a kiépített utaknál az építési munkálatok ellenőrzését, az építési anyagok (kő, kavics, sank) átvételét, valamint az elkészített utak átvételét a város által kiküldött bizottság teljesítette és ez a bizottság jegyzőkönyvet vett fel eljárásáról, amely jegyzőkönyvbe az észlelt hiányokat, valamint a hiányok pótlására tett intézkedéseket is följegyezte ; 3) a városi mérnök az útépítéseknél fölmerült összes hiányok és szükségletek pótlásáról azonnal intézkedett. Ami az ismeretes interpelláció alapját képező konkrét adatokat illeti, megállapította a vizsgálat, hogy a Farkasvölgyi utón, a Bocskay-, Takács- és Bónát-utcákban az alapkövek lerakásánál tényleg történtek mulasztások. Az ékelés ugyanis hiányosnak bizonyult és az előírt kemény kövek között puhaköveket is találtak. Ámde az ellenőrző bizottsági tagok felkérettek, hogy a puhaköveknek kiszedését és jó anyaggal való pótlását szigorúan ellenőrizzék; ami mégis történt. A kavics átvételénél is 8 köbméterrel kevesebbet találtak a szükségesnél; ezt is pótoltatta a mérnök. Hogy a sank elterítése és hengerelése nem követte nyomon a kavicsolást, azt sem a mérnök felületessége, hanem az okozta, hogy a hengert nem tudták idejekorán beszerezni. Fölmerült az a panasz is, hogy a folyam-kavics helyett, több helyen mészkövet használtak. Ez azonban a legkevésbbé sem kifogásolható, mert a mészkő sokkal jobb fedőanyag a kavicsnál. A sank- szállításra vonatkozó észrevételekre nézve megállapította a vizsgálat, hogy a sank átvételével is az ellenőrző bizottsági tagok voltak megbízva, akiknek az a fölhatalmazásuk is meg volt, hogy ha a sank ellen kifogásuk nincs, akkor a beágyazásra a saját hatáskörükben adják meg az engedélyt; ellenkező esetben pedig tegyenek jelentést a városi mérnöknek. Minthogy pedig arra a tapasztalatra jött a mérnök, hogy egyes bizottsági tagok nem jelentek meg az átvételnél, erre nézve is sürgős intézkedést kért a polgármestertől, ami azt igazolja, hogy nem elnézést, hanem ellenkezően, a legszigorúbb ellenőrzést kívánta gyakorolni az útépítési munkálatoknál, hogy így elejét vegye az esetleges gyanúsításoknak. Ezekből megállapítható tehát, hogy a városi mérnök az útépítések körül mulasztást vagy visszaélést nem követett el s így az alispán a kért fegyelmi vizsgálatot mellőzte, annál inkább is, mert, mint az iratokból kiderült, Mélypataki Ignác interpellációja is csak azért történt, mert nem bírt előzetes tudomással azokról az intézkedésekről, amelyek a neki is tudomására jutott hiányok pótlására — és pedig jóval az interpelláció megtétele előtt — éppen a városi mérnök intézkedésére történtek. A pártfogó szerepe a fiatalkorúak bíróságánál. (Az Egri Jogakadémiai Kör irodalmi szakosztályában felolvasott értekezés.) A XX. század egyik legnagyobb problémája a szociális kérdés, mely nemcsak az élet ezer gondjaiban nyilatkozik meg, s az irodalom, tudomány és művészet fölött uralkodik, hanem nagy hatással van a törvényhozás és igazságszolgáltatás terére is. Ez a hatás különösen a fiatalkorúak büntetőjogának kérdésénél nyilvánul meg. Megértette úgyszólván az egész művelt világ, hogy a fiatalkorú bűnözőt egészen más elbírálásban kell részesíteni, mint a felnőtt bűnözőt. Európának már majdnem minden művelt államában külön fiatalkorúak bírósága van, mely a felnőttek bűnügyeitől elválasztva, egészen más természetű eljárással Ítélkezik a fiatalkorúak felett. A magyar törvényhozás is megértette azt, hogy a környezetében romlásnak kitett és bűncselekményt elkövetett fiatalkorút nem annyira büntetni, mint inkább környezetétől elvonni, javítani és nevelni kell. Megértette, hogy a bíróságnak a fiatalkorúakra hozott Ítéletében arra kell tekintenie, hogy a fiatalkorú terhelt jövőbeli magaviseletének és erkölcsi fejlődésének érdekében milyen intézkedés mutatkozik a legalkalmasabbnak. Megalkotta tehát a törvény- hozás a Büntető Novella kiegészítéséül az 1913. évi VII. t. c.-t s ebben „A fiatalkorúak bíróságáról“ szóló törvénycikkben megállapította azokat a jogszabályokat, melyeket úgy a bíróságnak, mint a társadalomnak követnie kell a fiatalkorúak megmentése érdekében. A törvénynek az a rendelkezése, hogy ezentúl a büntető törvényszék a fiatalkorúak ügyeiben nem hármas tanácsban, mint eddig, hanem, mint egyes bíróság jár el, igen célszerű. Az egyes biró sokkal jobban hozzáférkőzhet a terhelthez, sokkal jobban ki tudja kérdezni minden egyes ténykörülményre nézve és így sokkal tisztábban láthatja is a tényállást. A fiatalkorúak bírósága előtt lefolytatott eljárás során a nevelés és megmentés gondolatának kell uralkodnia. Ezért helyez a törvény különös súlyt az előzetes óvó és védő intézkedésekre és ezek során a pártfogó közreműködésére. Az 1913. VII. t.-c. 7. §-a szerint: „Az igazságügyminiszter a fiatalkorúak bírósága mellé a pártfogói tennivalókban jártas férfiak, vagy nők közül a szükséghez képest egy vagy több pártfogó tisztviselőt nevezhet ki, aki a bíró utasítása szerint jár el“ ... és : „A fiatalkorúak bíróságánál jelentkező gyermekvédő és patronázs egyesületek oly működő tagjait, vagy más, oly egyéneket, akik pártfogói tennivalókat teljesítenek, amennyiben a bíróságtól nyert megbízás teljesítésében járnak el (pártfogók), ugyanazok a jogok illetik meg és ugyanazok a kötelezettségek terhelik, mint a pártfogó tisztviselőt.“ Tehát pártfogó lehet: vagy az igazságügyminiszter által kinevezett, ú. n. pártfogó tisztviselő, vagy valamely gyermekvédő és patro- _ názs egyesület működő tagja, de lehet más olyan egyén is, aki a pártfogói tisztség betöltésére alkalmas és azt önként magára vállalja. Minden fiatalkorú részére, ha nem gondoskodik a maga védelméről, védőt rendelnek ki, aki a terheltnek szintén pártját fogja ugyan, de mégsem pártfogó. A védő nem ismeri úgy védencét, mint a pártfogó pártfogoltját; mert a pártfogónak és a terheltnek a lehető legbizalmasabb viszonyban kell lenniöb. A pártfogó a tárgyaláson kívül is érintkezik a terhelttel, és igyekszik őt jó útra téríteni és megmenteni a társadalomnak; szerepe tehát főleg az előzetes óvó és védő intézkedésekben nyilvánúl, mig a védőnek csak a tárgyaláson van szerepe. A védő, — az enyhítő és egyéb körülmények beszámításával, — a terhelt felmentése, illetve büntetés enyhítése iránt tesz előterjesztést, mig a pártfogó, — aki egyrészt segítőtársa a fiatalkorúak bírájának, másrészt az a kapocs, mely a bűntettes, az elhagyott, vagy züllésnek indúlt fiatalkorúak ügyeiben az állam és társadalom együttműködését biztosítja, aki pártfogoltját és környezetét teljesen ismeri, — környezettanúlmánya alapján a környezettől való elvonás, a próbárabocsájtás, vagy javítónevelés elrendelésének célszerűsége tekintetében nyilatkozik. Láthatjuk tehát, hogy a pártfogó legfontosabb szerepe a fiatalkorúnak és környezetének tanulmányozása, az ú. n. környezettanulmány elkészítése. A 27100/1909. évi I. M. sz. igazságügyminiszteri rendelet 20. §-a szerint: „A környezettanulmányt a bíróság rendszerint pártfogó útján szerzi meg.“ Szerintem a kör- nyezettanúlmányt nemcsak rendszerint, — annál kevésbbé, mint az úzus igazolja, csak kivételes esetben, — kellene a pártfogótól megszerezni a bíróságnak, hanem minden egyes alkalommal. Ennek fontosságát két szempontból is célszerűnek látom. Ha a pártfogó maga érintkezik a fiatalkorúval és környezetével, megösmerkedik a fiatalkorút környezetében fenyegető veszedelemmel, úgy jobban lehet segítségére a bírónak, aki így igazságosabb, akarom mondani: a fiatalkorú érdekeinek talán sokkal jobban megfelelőbb ítéletet tud hozni. Másik fontosságát abban látom, hogy — mint már többször említettem, — a pártfogó és pártfogolt között bizalmasabb viszonynak kell lenni. Ennélfogva sokkal biztosabb adatokra tud szert tenni, mint az a rendőrbiztos, vagy más hatósági személy, aki egy-két embert megkérdezve, megelégszik a kapott és talán sok tekintetben felületes adatokkal. A pártfogó ellenben tisztségét nem hivatalból, nem érdekből tölti be; ő megérti a társadalom hívő szózatát s embertársain segíteni akar; ezért midőn tisztjét elvállalja, feltehető róla, hogy sokkal pontosabban jár el tisztében és így jobb környezettanulmányt tud készíteni. A környezettanúlmány elkészítése a legnehezebb dolgok közé tartozik. Nagy előrelátásra, higgadtságra, tapintatosságra és óvatosságra van szükség. A környezettanulmányban különösen ki kell deríteni a fiatalkorú terhelt előéletét, családi és vagyoni viszonyait, foglalkozását, életmódját, magaviseletét, rossz szokásait, különösen pedig a környezetet, amelyben él, és főként azt a körülményt: nincs-e a fiatalkorú terhelt eddigi környezetében erkölcsi romlásnak kitéve, vagy nem indult-e züllésnek ? A környezettanulmány készítésénél azonban nem kell mindent elhinni, amit mondanak, de jó mindent feljegyezni, amire később talán még szükség lehet. A pártfogónak bizonytalanságot, tudatlanságot elárúlni a lehető legrosz- szabb eredményre vezethet; fő a feltétlen, biztos fellépés, a tekintély megszerzése. A pártfogónak minden szavát, minden mozdulatát As egész világon az: összes népeknél és nemzeteknél elvan terjedve 23 év óta a Kathreiner >féle ; Kneipp ; malátakávé. Kell-e ékesebben szóló bizonyiték ezen legjelesebb kávépótszer és pótkávé jósága,zamatja és olcsósága mellett 1
